21 gyilkosság, több ezer betörés, ezernél több nemi erőszak

21 gyilkosság, több mint ezer megerőszakolt fiú és fiatal férfi – mindezt Carl Panzram követte el élete alig negyven éve alatt. Legalábbis ezt állította magáról a börtönben írt önéletrajzában. A minnesotai születésű férfit gyermekként többször megerőszakolták és folyamatosan bántalmazták, kilencszer volt letartóztatva vagy börtönben, 39 évesen végezték ki egy mosodafőnök meggyilkolása miatt .

Panzman 1891-ben született, egy farmon nevelkedett öt testvérével. Nyolcéves korában az apja elhagyta a családot, emiatt vélhetően éheztek. 12 évesen már rajtakapták lopáson: sütit, pár almát és egy revolvert lopott a szomszédtól. Ezután nem sokkal (1903-ban) javítóintézetbe került, és szakértők szerint itt nevelték belé a szadizmust: az ott töltött két éve alatt ugyanis folyamatosan verték és többször megerőszakolták.

Tinédzserkorára alkoholista lett, a betörései és lopásai miatt rendre meggyűlt a baja a hatóságokkal, nem sokkal a javítóintézetből való kiengedése után pedig elszökött a családjától. Gyakran utazgatott ekkor vonatokon, mígnem egy hobóbanda meg nem erőszakolta az egyik kocsiban.

Ezek után leginkább ki-be járkált a börtönből (megszökött-elkapták), de soha nem gyilkosság vagy erőszak, hanem betörések, vandalizmus, gyújtogatás és egyebek miatt kapták el. Igaz, amikor letartóztatták, akkor önként bevallott különböző gyilkosságokat, de sokat közülük nem sikerült bebizonyítani. 

Olyanokat állított, hogy lopott pénzen vásárolt egy jachtot, felbérelt 10 tengerészt, leitatta, megerőszakolta, majd egyesével lelőtte őket. Egy másik alkalommal pedig felbérelt hat evezőst, akikkel lement csónakázni a folyóra: egyesével agyonlőtte valamennyit, a holttesteket pedig megetette a krokodilokkal.

1928-ban csukták le utoljára, miután Washingtonban betört egy házba. A korábbi tettei miatt 25 évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetést kapott. Egy évvel később egy vasrúddal halálra verte a mosodafőnököt, amiért halálra ítélték. Az ítélet ellen nem akart fellebbezni, a mellette tüntető emberi jogi aktivistáknak pedig azt írta, hogy bárcsak egy nyaka lenne valamennyiüknek, rajta az ő kezével. Azt vallotta, hogy

A börtönökben értelemszerűen nem szerzett sok barátot, az őrök folyamatosan bántalmazták és kínozták. Egyetlen egy ember volt, akivel – talán egész élete során először – össze tudott barátkozni. Ő a 26 éves fegyőr Henry Lesser volt, aki megsajnálta a péppé vert Panzmant és adott neki egy dollárt, hogy vegyen magának élelmet és cigarettát. A férfi ekkor már a halálsoron volt, Lesser kedvessége pedig nem ért itt véget: ceruzát és papírt adott neki, hogy leírhassa élete történetét.

Életem során 21 emberi lényt öltem meg, több ezer betörést és rablást követtem el, illetve végül, de nem utolsó sorban több mint ezer hímnemű embert erőszakoltam meg. Mindezekért egy fikarcnyi sajnálatot nem érzek

- összegezte életét a lapokon. 

1930. szeptember 5-én végezték ki, miközben azt ordította a többieknek, hogy siessenek már, mert 10 embert megölhetett volna annyi idő alatt, míg azok ott hülyéskednek körülötte.

A saját maga által írt önéletrajzot csak 1970-ben publikálták, 1996-ban pedig James Woods és Robert Sean Leonard főszereplésével filmet készítettek belőle Killer: A Journal of Murder címmel. 2012-ben pedig dokumentumfilmet is kapott a független filmes John Borowskitól (Carl Panzram: The Spirit of Hatred and Vengeance).