Miért nincs szinte egy ország zászlaján sem lila szín?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Ma a világ országainak kb. 200 nemzeti zászlaja van. Itt egy szép galéria a Wikipédián az összesről, görgesse végig, biztosan fel fog tűnni, hogy a szivárvány összes színe képviselteti magát rajtuk, egy kivétellel; a lila látványosan hiányzik. Összesen két zászló van, amelyeken egy-egy pici foltban ott a lila szín: Nicaraguáé, ahol egy apró szivárvány egyik sávjában van ott, és Dominikáé, ahol az ország címerállata, a császáramazon papagáj tollazata lila-zöld. Mindkét zászló jellegzetessége, hogy csak a 20. században vezették be őket.
De vajon miért taszítják ennyire a nemzeti zászlók a lila színt?
A helyzet az, hogy nekünk ugyan a lila festék tök ugyanolyannak tűnik, mint bármelyik másik színű, ez nem mindig volt így. Szintetikusan előállított, olcsó lila festék csak a 19. század közepe óta létezik, azelőtt ezt a színt a Földközi-tenger egyetlen partszakaszán (a mai Libanon partjainál) honos tengeri csigákból állították elő. Először a föníciaiak használták úgy 3500 évvel ezelőtt, aztán tőlük átvették a rómaiak, és később az összes európai arisztokrata dinasztia, már amelyik megengedhette magának. A lila festék iszonyúan drága volt, tekintve, hogy egyetlen gramm előállításához 10 ezer csigát kellett begyűjteni, megölni és feldolgozni. A lila festék ára nagyjából a saját tömegének a háromszorosa volt aranyban, vagyis a lila ruhákat tényleg csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.
A lila ruha így a királyi előkelőség szinonimájává vált, lásd például Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár nevét, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a fényűző gazdagságra utal, hanem a törvényes származására és ezzel a trónra való jogára. Angliában I. Erzsébet az 1500-as években egyenesen törvénybe iktatta, hogy csak a királyi udvar tagjai viselhetnek ilyet.
A rémisztően drága festék miatt egyetlen ország sem engedhette meg magának, hogy a zászlajába emelje a lila színt, irdatlan költségekbe verve ezzel saját magát.
1865-ban aztán egy mindössze 18 éves angol kémikustanonc, William Henry Perkin egy kísérlet közben véletlenül felfedezte, hogyan lehet kátrányból olcsón és nagy mennyiségben előállítani lila festéket. A módszert azon nyomban szabadalmaztatta is, és rövid úton brutálisan meggazdagodott belőle. A lila ruhák elterjedésének így már semmi nem szabott gátat, de az évszázados történelmi gyökerű nemzeti zászlóknak más késő volt, azok máig kihagyják az egykor méregdrága színt.
Rovataink a Facebookon