Egy spanyol királynő miatt változtak meg a sakk szabályai
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
A sakkot a mai India keleti részén találták ki úgy 1500 évvel ezelőtt, az eredeti neve chaturanga volt, ami szanszkritül nagyjából annyit tesz, négy hadosztály. Ez az korabeli hadseregek arrafelé használt négy fő hadnemére utal. Mivel a játék tulajdonképpen egy csata szimulációja volt a táblán, az egyes bábuk is ezeket testesítették meg: a gyalogok nyilván a gyalogságot, a huszár a lovasságot, a futó és a bástya a harci elefántokat és szekereket. A játék az 1200-as években jutott el Európába, a szabályai annak idején szájhagyomány útján terjedtek, és többféle verzió is létezett belőlük. Az egyik fő különbség a mai szabályokhoz képest az volt, hogy nem a sakk-matt jelentette a játék végét, hanem ha a király kivételével az ellenfél összes bábuját leütöttük.
És volt még egy komoly különbség: a királynő, ami ma a legerősebb bábunak számít, egészen az 1400-as évek végéig a leggyengébbek egyike volt, nagyjából a paraszttal egyenértékű. Eredetileg nem is királynő volt, hanem a királyt segítő hadvezér (egy csomó ország hivatalos sakkszótára, így a magyar is vezér néven említi a mai napig), amivel átlósan lehetett lépni, egyetlen mezőt. Az első nyomtatásban megjelent sakkszabálykönyv, az 1495-ös kiadású, spanyol nyelvű Repetición de Amores y Arte de Ajedrez azonban már a mai formájában, a legerősebb bábuként írja le, ami átlósan és egyenesen is tud lépni, tetszőleges számú mezőt.
Az európai közönség egyszerűen átnevezte a vezért királynővé – a csata-metafora nem volt olyan erős (elefántok? na persze...) így hát egészen logikus volt, hogy középen a királyi pár álljon. Ezzel párhuzamosan felmerült az igény arra, hogy a játék kicsit gyorsabb lefolyású és izgalmasabb legyen, és ez kisebb-nagyobb szabálymódosítások sorát hozta. Ekkor turbózták fel a mai szintjére az eredetileg csak két mező hatótávolságú futót, illetve jött be az a szabály, hogy a gyalogok a kiinduló posztjukról duplát léphetnek előre. A királynő is ekkor kapta meg a mai képességeit – na de hogy lehet az, hogy a középkori, enyhén szólva is férfiközpontú világban erősebbé válhatott, mint a király?
A történészek szerint minderről I. Izabella, kasztíliai királynő tehetett, aki máig a spanyol történelem egyik legjelentősebb és legnépszerűbb uralkodója. Izabella 1489-ben, Baza várának ostromakor a személyes jelenlétével buzdította a sereget, és férje, a király, II. Ferdinánd parancsa ellenére sem hagyta, hogy visszavonuljanak. Az ostrom végül sikerrel járt, Izabellából pedig igazi élő legenda vált az akkori spanyol területeken. Mivel a móroktól átvett játékot akkoriban Európában szinte csak az Ibériai-félszigeten ismerték és űzték, az iránta érzett tiszteletből és az ő szimbólumaként lett a királynő bábuja a legerősebb a sakktáblán.
Rovataink a Facebookon