Míg a halál el nem választ

A Bijani ikrek 1974-ben születtek Firuzabadban, Irán délnyugati részén. A fejüknél összenőtt lánytestvéreket ötéves korukban elvesztették egy kórházban az iráni forradalom idején; mire újra találkoztak a szüleikkel Teheránban, már dr. Alireza Safaian nevelte őket, aki örökbe fogadta a lányokat.

Az ikreknek – el lehet képzelni – igen keserves életük volt, bár a hazájukban hírességnek számítottak. Hiába festettek úgy, mintha egy freak show-ból léptek volna ki, okos, ambiciózus és elszánt nők voltak. Szerepeltek iráni talkshow-kban, találkozhattak Homeini ajatollahhal, és az országos tévéadók hírt csináltak az életük olyan hétköznapi pillanataiból is, mint az autóvezetés.

De a közös életüket nem tudták megszervezni.

Nem csoda. El tudják képzelni, milyen lehet az, amikor életük minden egyes döntését egy másik, elzavarhatatlan élőlény befolyásolja? De tényleg minden egyes pillanatát? Az ikreknek mindenről egyeztetniük kellett az ágyból felkeléstől a tisztálkodáson át a főiskolai tanulmányokig. Csakhogy Laden nyíltabb, extrovertált személyiség volt, aki jogot akart tanulni; a csendes, befelé forduló Lalehet inkább az újságírás érdekelte. Végül Laden akarata érvényesült, de Lalehből is joghallgató lett. Laden viszont Laleh hobbiját, a videojátékokat gyűlölte.

Az állapotuk meggátolta az ikreket abban, hogy saját családjuk, karrierjük és magánéletük legyen. A helyzetet mindketten elviselhetetlennek érezték. Rászoktak az antidepresszánsokra; egyszer csaknem meghaltak amitriptilin-túladagolásban, amikor a hatásos adag tízszeresét szedték be. Volt, hogy a veszekedések verekedésbe torkolltak. Hiába, hogy saját magukat ütötték – ami természetesen mindkettőjüknek fájt – máshogy nem tudták levezetni az egymással (vagy hát saját magukkal) szemben érzett indulataikat.

Színre lép a csúcstechnológia

2001 áprilisában az ikrek megtudták, hogy egy Keith Goh nevű szingapúri doktor sikerrel választott szét egy, a fejénél összenőtt nepáli ikerpárt. A doktor sikere felkeltette az érdeklődésüket; úgy gondolták, hogy ha valaki, hát Goh segíthet rajtuk. Akkoriban kezdtek elterjedni a komplex képalkotó berendezések, amikkel az orvosok milliméteres pontossággal térképezhették fel a páciensek agyát. Goh is ezeket használta a műtétnél; milliméterről milliméterre rekonstruálhatta a nepáli ikerpár idegrendszerét, így végül sikerült komplikációk nélkül szétválasztania őket.

A Bijani ikrek azonnal kapcsolatba léptek Goh cégével, és megkérdezték, vállalná-e a műtétjüket. Goh beleegyezett, hogy megvizsgálja őket Szingapúrban. Ezzel a döntéssel ő is azonnal az újságok címlapjára került; még a szingapúri Egészségügyi Minisztériumtól is gratuláló levelet kapott, amiért ennyit javít az ország megítélésén.

Goh ekkoriban távozott a szingapúri központi kórházból, és állást vállalt a rivális Raffles Hospitalnál a neurológia főorvosaként. A Raffles négy évvel korábban lépett a tőzsdére, de a részvényárfolyamuk bukdácsolt. A kórház helyzetén muszáj volt javítani, és Keith Goh profizmusa megoldást jelenthetett – főleg, hogy a Bijani ikreket is a jövendőbeli páciensei között tudhatta. Goh nem félt attól, hogy bonyolult eseteket vállaljon el, de azt sem titkolta, hogy az ikrek szétválasztása jót tenne az üzletnek.

Azoknak az intézeteknek, akik szeretnének nyomot hagyni – hogy megjegyezzék a nevüket – az ikrek nagyon fontosak lehetnek. Vannak kórházak, ahol megcsinálják, mert ez fontos a csoportjuknak. Az ikrek olyan hírnevet teremthetnek egy kórháznak, amit pénzen nem lehet megvásárolni.

– mondta Goh, aki azt is elismerte, hogy a sikeres elválasztás esélye nem nagyobb 50 százaléknál. Az ikreket 1996-ban már egy német szakértői csoport is megvizsgálta; a beavatkozást akkor életveszélyesnek tartották. De a technológia sokat fejlődött a következő 15 évben; az új képalkotó berendezésekkel páratlanul aprólékos 3d modelleket lehetett készíteni a páciensek agyáról. Az orvosok egyre inkább ezekre hagyatkoztak, amikor komplex műtéteket kellett modellezniük.

A világ legjobb orvosaihoz kerültek

2002 novemberében az ikrek megérkeztek Szingapúrba. Goh azonnal egy csomó felvételt készített kettejük közös agyáról. Fel akarta mérni, hogy a közelmúltban a vénás bypass terén végzett fejlesztések használhatók lehetnek-e a nővéreknél.

Az első angiográfiás vizsgálatok, CT- és MRI-szkennek eredményeit Goh továbbította a Stanford Egyetem szakértőjének, Ramin Shahidinek, aki a Stanford saját képalkotó rendszerét fejlesztette. Az adatok alapján Shahidi elkészítete az ikrek agyának 3d térképét, és a digitális modellt visszaküldtek Goh-nak, aki ezt két orvossal osztotta meg: Ohata Kendzsi japán érspecialistával és Ben Carsonsszal, a Johns Hopkins Kórház idegsebészével. Carson és Goh hamarosan megkapták a fej 3d nyomtatóval készült modelljét a coloradói Medical Modelingtől.

Fel sem merült volna, hogy belevágjunk a műtétbe, ha nem lettek volna a modellező eljárások.

– mondta Goh, amikor arról kérdezték: vajon a megfelelő orvosi berendezések nélkül is elvállalta volna-e a műtétet?

2003. július 5-én, egy nappal a műtét előtt Carson, Goh és Ohata még egyszer átnézték a modellt. Úgy vélték, megértették az agy anatómiai felépítését és az erek pozícióját, de pontosan tudni akarták, hogy áramlik a vér az erekben. Goh egy utolsó angiográfiás vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat során apró ballonokat helyeztek a vénákba, amik a megfelelő pozícióba áramoltatva felfújódtak, és blokkolták a vér áramlását; ezzel tesztelték, hogy az agyi érrendszer kibírja-e a bypassműtétet. Az eredmények biztatók voltak; a szimuláció szerint a vér szabadon áramlott volna Ladan keresztirányú szinuszánál. Úgy tűnt, a műtéttel nem lesz semmi probléma.

Végzetes tévedés

Hétfőn, az operáció napján az orvosok eltávolították az ikrek koponyatetejét, majd 16 órán át bypassen tartották őket. Ohata ekkor vette észre, hogy a képalkotó rendszer nem vette figyelembe azt a verőeret, ami a műtét során úgy megduzzadt, mint egy vízzel teli ballon. A véráramlást alighanem az is befolyásolta, hogy a korábbi angiográfiás vizsgálatok alatt az ikrek feküdtek, a műtétet viszont félig ülő pozícióban végezték.

Garson és Goh felkapták a nyomtatott modellt, elhagyták a műtőt, és a várakozó családhoz siettek. Ők próbálták leolvasni az orvosok arcáról, hogy jó vagy rossz hírrel közelítenek-e. A modellt szorongató Goh elmagyarázta, hogy a vér előre nem látható módon áramlik az ikrek agyában, és ez jóval bonyolultabbá teszi a műtétet. Ha folytatják, legalább az egyik lány biztosan meg fog halni. Megkérdezték a családtagokat, hogy mit szeretnének az ikrek: folytassák a műtétet, még akkor is, ha a túlélési esélyeik drasztikusan csökkennek?

A válasz igen volt. Az ikrek akarták a műtétet; Laleh és Laden ezt az altatás előtt világossá tették.

Carson azzal érvelt, hogy a műtét leállítása után stabilizálhatnák az ikrek állapotát, új teszteket végezhetnének, és egy több héten át tartó folyamat során fejezhetnék be a szétválasztást. De az orvoscsoportot nem Carson vezette, hanem Goh. Minden felelősség rá hárult. A műtét lefújásával Goh azt kockáztatta volna, hogy az ikrek stroke-ot vagy fertőzést kapnak, esetleg belehalnak a sikertelen szétválasztásba. Úgy látta, már túl sokat változtattak az ikrek agyának vérellátásán ahhoz, hogy visszatáncoljanak. A folytatás mellett döntött.

A szingapúri tőzsde nyitásakor még arról cikkeztek az újságok, hogy Goh folytatja a műtétet. A Raffles részvényárfolyama valósággal felrobbant; 25 százalékkal nőtt az 5 nappal azelőttihez képest, ötéves csúcsot döntve meg. A Bijani ikrek Szingapúrba érkezése óta a Raffles-részvények 60 százalékkal drágultak meg.

Kedd délután fél kettőre – a műtét ötvenedik órájára – az agyszöveteket elválasztották egymástól. Goh a koponyaüregbe nyúlt, és szétválasztotta a lebenyeket, miközben átfúrta az utolsó koponyadarabot. A fő verőér úgy duzzadt középen, mint egy robbanásra kész főnyomócső. Az utolsó agyszövetdarabnak, ami összekötötte az ikreket, az előzetes modellezés szerint nem is kellett volna léteznie. Goh villámgyorsan elvágta a fő verőeret, majd a felét Ladannak, a másik felét Lalehnek adta. Mindent elborított a vér. Az orvosok abban reménykedtek, hogy a felnyitott vénát elég gyorsan sikerül elzárni, hogy mindkét ikernek működő eret adhassanak belőle. A vénás szövet azonban minden alkalommal szétesett, és a vérzés folytatódott.

Laleh helyzete valamivel szerencsésebb helyzetben volt, mivel a műtét az ő keringésén nem változtatott volna. De az orvosok figyelmen kívül hagyták, hogy a koponya aljában a véna felszakadt. Nem tudták elállítani a vérzést.

4 óra 30 perckor, 53 órával a műtét kezdete után Laleh-t is halottnak nyilvánították.

A Raffles tőzsdei szárnyalását ez sem akadályozta meg. A részvényárfolyamok tíz százalékkal csökkentek ugyan, de a kórház felkerült a sebészet világtérképére – Goh elérte, amit akart. És, ha úgy vesszük, a Bijani ikrek is. Hiszen gyűlöltek összenőve élni; úgy gondolták, hogy ilyen életfeltételek mellett nem is annyira ijesztő kilátás a halál.

Végül a halál volt az, ami elválasztotta őket.

(A cikk a Wired 2003-as beszámolója – „ Till Death Do Us Apart” – alapján készült.)

(Borítókép: A Bijani ikrek 1989-ben - fotó:  Hasan Chapi / AFP)