A világ legnagyobb élőlénye akkora, mint kétezer futballpálya
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van, és éktelen lármát csapnak
- Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!
A kelet-oregoni Malheur Nemzeti Park erdős részein szabad szemmel nem is látható, hogy egy itt élő gombafaj egyetlen gigászi példányának gyökerei csaknem 9 négyzetkilométeren át hálózzák be az egész erdőt. A farontó gombák közé tartozó mézgombák (Armillaria solidipes) közül ez a legnagyobb, amit az emberiség ismer – és egyben a Föld valaha élt legnagyobb méretű élőlénye is.
Talán meghökkentő, de az egész erdőt behálózó mézgomba egy mikroszkopikus méretű spórából nőtt ekkorára. Hogy hogyan csinálta? Úgy, hogy volt rá nagyjából 2400 éve. Az erdőirtásokat sikerrel elkerülte, mivel első pillantásra nem is látszik, hogy egy komplett erdőrész egy gombafaj fogságában él. A felületes szemlélő csak a halott fák sorait látja, a növénypusztulás mögött meghúzódó okokat nem.
Az óriásgomba szélessége 5,6 kilométer, nagyjából egy méter mélyen süpped a talajba. A teljes alapterülete majdnem akkora, mint 2000 futballpályáé. A tömegét nem lehet megbecsülni, mivel nincsenek ehhez használható tudományos eszközeink.
Valószínű, hogy nincs ennél nagyobb élőlény a bolygón. A korábbi rekorder is egy mézgombatelep volt, de a Washington állambeli, a Mount Adams-hegységhez közel fekvő kolónia alapterülete alig több hat négyzetkilométernél. Riválisként szóba jöhetne Pando is. A Utah állambeli Fishlake Nemzeti Parkban található erdő, bár különálló fákból áll, valójában egy nyolcvanezer éve fejlődő homogén biomassza, ahol minden fa ugyanannak a központi organizmusnak a része. A Pando innen nézve igazi természeti csoda, de a legnagyobbak ligájába nem kerülhetne be, mivel az alapterülete csak 43 hektár, azaz alig fél négyzetkilométer.
Az oregoni mézgombatelepet Catherine Parks, a Pacific Northwest Kutatóközpont munkatársa fedezte föl 1998-ban. Parks arra kereste a választ, hogy miért pusztulnak a környék fái. A környékről készült légi felvételeket használva Parks 112 halott fából is gyökérmintát vett. A DNS-vizsgálat a gyökerek közül 62-ben ugyanannak a gombának az örökítőanyagát mutatta ki, ami azt jelenti, hogy a gomba minden eddig ismert organizmusnál nagyobb kiterjedésű.
A mézgomba jelenlétének a felszínen szinte semmi nyoma nincsen. Csak az őszi esőzések idején tűnnek föl az aranyszínű kalapos gombák – ezek mind az óriás mézgomba ivadékai. Ha valaki az ízükre lenne kíváncsi, nyugodtan megkóstolhatja őket, mert nem mérgezők – igaz, nem is éppen ínyencfalatok. Akik kóstolták, azt mondják, hogy sok fokhagymával és vajjal jobban legyűrhetők; a mézgomba-specialista Antonio Carluccio spagettit és vörös csilit ajánl hozzá köretként. Akinek jobban csúszik, az nyugodtan repetázhat is, mert az oregoni erdészeknek rengeteg fejfájást okoz a fákat pusztító mézgomba.
(ABC News | BBC News | LiveScience)
Rovataink a Facebookon