A csata után világítani kezdtek a katonák sebei, aztán csodálatos módon meggyógyultak

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A Shiloh-i csata az amerikai polgárháború egyik fontos ütközete volt: az Ulysses S. Grant tábornok - és későbbi elnök - vezette északi hadsereg 1862 április 6-7-én véres és elkeseredett harcban győzte le a déli konföderalistákat (pontosabban hősiesen kitartott addig, míg megérkezett a felmentő sereg Ohióból). A csatatéren nagyjából 3000 halott mellett kb. 16 ezer sebesült maradt. Egy golyó vagy szurony ütötte nyílt seb akkoriban, orvosi ellátás híján nagyjából egyet jelentett a halálos ítélettel, a különféle fertőzések a háborúban több áldozatot szedtek, mint a fegyverek (ez egyébként nagyjából az első világháborúig általános volt).

A Shiloh-i csata sok ezer sérültjére is ez a sors várt volna, hiszen sokkal többen voltak, mint hogy a harctéri felcserek mindenkivel tudjanak foglalkozni, a katonák pedig a hosszú hadjárat után eléggé lerongyolódva, legyengült immunrendszerrel indultak a csatába. A sok ezer sebesült embertelen kínokkal teli, gyötrelmes halála helyett azonban - a korabeli leírások szerint legalábbis -

csoda történt.

Éjjel a sebesültek sérülések halvány kék fénnyel derengeni kezdtek, a sebek pedig nem fertőződtek el, ahogy illett volna nekik. A sérültek közül sokkal többen élték túl a csatát, mint emberi számítások szerint kellett volna, a kísérteties derengést pedig angyalfény néven kezdték el emlegetni a katonák. Megjegyzendő, hogy az angyalok nem válogattak, mindkét oldal sebesültjeit nagyjából ugyanolyan arányban mentették meg.

A háború után persze a történet legendává vált, és a kismillió hasonló katonasztorival együtt nemigen hitt benne senki komolyan. Majdnem másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy kiderüljön: az eset tényleg nagyjából úgy történhetett, ahogyan a katonák mesélték, csak éppen nem angyalok, hanem egy baktérium mentette meg a sebesülteket.

2001-ben az amerikai mezőgazdasági minisztérium egyik mikrobiológusa családi vakáción látogatta meg a csata helyszínét, és a 17 éves fia kérdésére kezdte el megvizsgálni a talajt, és az abban élő mikroorganizmusokat. Dr. Phyllis Martin kutatási területe éppen a lumineszcens (fényt kibocsátó) baktériumok vizsgálata volt, így hamar ki is szúrta, hogy az egykori csatatéren nagy számban tenyészik a talajban a Photorhabdus luminescens nevű baktérium. Ami, hogy, hogy nem, pont ugyanolyan, hideg kékes derengést áraszt magából, mint ahogy a legendák angyalfényét leírták. Néhány kérdés azért nyitva maradt, például hogy miért ez az egyetlen dokumentált eset a világító sebekről a hadtörténelemben (holott a baktérium azért nem annyira extra ritka jószág); és persze az, hogy hogyan óvta meg a fény a fertőzéstől a katonákat. Némi további kutatás árán aztán sikerült rekonstruálni a harctéri csodát:

A gyógyulás az egyszerűbb rejtély: a Photorhabdus luminescens antibiotikumot bocsát ki magából, alapban azért, hogy a konkurens baktériumokat megölje, és azzal biztosítsa magának (illetve a fonalféregnek, amivel szimbiózisban él, és aminek a gyomrában lakik alapból) az élelmet. Ez a katonák sebeiben fertőtlenítő hatással járt, és kiiktatta az egyéb kórokozókat.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

So there's a lot going on with this picture but its an interesting story to say the least. This is a wax worm larva that has been infected with entomophagous nematodes. These nematodes destroy their host internally by regurgitating bacteria that break down the insect's cell structure making it easier to ingest their host. The bacteria (Photorhabdus luminescens) produce a secondary chemical thats produces bioluminescence. There probably is no reason for the bioluminscense, but it makes for a cool comparison of when the wax worm is in light versus when in a dark room. Photo credit to @cameronstauder, one of the best lab mates on the planet #galleria #infection #nematodes #Heterorhabditisbacteriophora #heterorhabditis #nature #science #scientist #bioluminescence #bioluminescent #glowinthedark #bacteria #microbiology #microbes #entomopathogen #nofilter #naturalbeauty #Photorhabdusluminescens #photorhabdus #entomolgy #insects #insectofinstagram #insectsofinstagram

Kaydubs (@kaydubsthehikingscientist) által megosztott bejegyzés, Márc 16., 2017, időpont: 1:43 (PDT időzóna szerint)

És hogy miért nem segítenek gyakrabban a mikroorganizmusok a harctéri sebesülteknek? A világító baktérium alapban nem képes az emberi testhőmérséklet mellett életben maradni, annál hidegebb környezetben érzi jól magát. Csakhogy a Shiloh-i csata idején, áprilisban éjjelente elég hűvös van Tennessee-ben, így a sebesültek a kihűlés szélén voltak. Ez éppen optimális hőmérsékletet biztosított a baktériumnak, hogy vidáman tenyésszen, világítson, és fertőtlenítse a sebeket. Ha csak egy kicsit hidegebb lett volna, a katonák halálra fagynak, ha csak egy kicsit melegebb, a baktériumok pusztulnak el; és ha nincs olyan sok baktérium és fonalféreg a shiloh-i talajban, az egész jelenség nem lett volna ilyen látványos.