Minek építenek magukból hidakat a hangyák?

Testvérek sokaságából áll, államot épít, háborúzik, állatot tart, gombát tenyészt, rabszolgákat szed, hidat épít, mi az? Hangyaboly – bár nevével ellentétben leginkább ivartalan nőstényekből áll, hímekből (heréből) csak annyi van, amennyi a királynő megtermékenyítéséhez kell. Mondjuk ők nem túl figyelmesek, akkor is igyekeznek a feladatnak megfelelni, amikor a királynő fejét épp letépi egy pók. Ha hangyánként nézzük, akkor semmi irigylésre méltó nincs a hangyalétben: a feladatok megváltoztathatatlanul előre ki vannak osztva, katona, dolgozó, here, királynő, mindenki pótolható, és feldolgozandó. Valószínűleg közelebb állunk az igazsághoz, ha úgy állunk hozzá, hogy az élőlény valójában nem a hangya, hanem maga a hangyaboly.

A szenvtelen ipari szemlélettel kapcsolatos első felfedezésemet egy lepukkadt közel-keleti albérlet kádjánál tettem húsz éve: a sarokban lévő kijáratuktól masíroztak végig a kád szélén, ahova feromonjaik vitték őket. 

1. Felfedezés: a boly bejáratát tusfürdővel eltömítve az egész konvoj megkergül. A gél valószínűleg a tájékozódást segítő szagmintát adó feromonos összeköttetést bolondíthatja meg. Tapasztalatom szerint a lakásba behatoló hangyák inváziója ellen is kiváló a tusfürdő bepöttyintése a bejárathoz, a sereg így egyszerűen nyomát tévesztve tanácstalanul eltűnik, legalábbis egy időre.

2. Felfedezés: hogy a szenvtelenségüknek egy pillanatra látszólag ellentmondjak, hangyák segítik egymást. A kád szélén vonulókat persze gyakran érte vizes baleset, márpedig abba a legtöbb hangya belepusztul – bár 22 ezer fajtájukat ismerjük és vannak különbségek víztűrő képességeikben is. Ha egy hangya a víz miatt tehetetlenül kapálózni kezd, társa egyből odarohan és csápjaival próbálja leszedni róla a vizet. Ha sikerül és társa életre kap, továbbáll. De jó fejség, gondoltam, elég bárgyún keverve a moralizálást az amatőr zoológus érdeklődésével. Csakhogy, ha nem sikerül életre kelteni, mi történik? A segítő hangya becipeli az élettelen tetemet a hangyabolyba, hogy hasznosítsák a tetemet. A megmentésnek a bajtársiassághoz nem sok köze van.

Hídhangya

Ezek a legtöbb hangyára jellemző képességek, vannak azonban olyan viselkedésformák, amelyek csak egy-egy fajra jellemzők. Például a gombatenyésztés a levélvágó hangya sajátja – ez a dél-amerikai faj elég látványosan lekopasztja a fákat, hogy a leveleket becipelje, megpépesítse, ezzel táplálva a gombát, amelyet végül elfogyaszt – , a levéltetveket, pajzstetveket sem mindegyik faj óvja, gondozza, hogy a váladékához jusson, rabszolgákat is pár faj használ – Magyarországon is vannak, amelyek más bolyból hoznak maguknak lárvákat, hogy azok kikelve már őket szolgálják, ilyen a vérpirostorú rablóhangya –, de a leglátványosabb szuperképessége a vándorhangyának van: a dolgozók képesek önmagukból tutajt építeni, hogy vízen is átszállítsák a királynőjüket, de a legeslegmenőbb dolog, amikor zsákmányszerzési útjukon hidat építenek saját magukból. Így:

Francisco Boni felvételén vándorhangyák százezrei kapcsolódtak össze, hogy kifosszanak egy darázsfészket.

De minek? 

Trükknek nem rossz, de elsőre elég értelmetlen mutatványnak tűnik, hogy a plafonon is elérhető fészket ilyen ravaszul közelítik meg. A hangya apró, váladékot termelő párnácskáival a legsimább felületen is megtapad. Próbálja csak meg valaki a kezéről, vagy akár egy üveglapról lerázni egy hangyát. Nem könnyű, jobb, ha leseperjük őket.

A hídnak mégis van értelme: a hangya ugyanis menni tud a plafonon, cipekedni viszont már nem annyira. A darázsfészket kifosztásához tehát olyan útvonal kell, amelyen fejjel lefelé nem kell mennie a hangyának. 

A híd két oldalát a fészek felé igyekvők használják, a közepét pedig a zsákmányt elhurcolók. Néhol azért a cipekedők mintha rossz irányba mennének, olykor elindulnak újra a darázsfészek felé. Arra viszont van válasz, hogy az odaigyekvők miért nem a plafonon mennek: mivel elkészült a híd, itt sokkal erősebb a feromon, így a hangyák ennek nyomán mennek, nincs esély arra, hogy letérjenek a szagminta által megszabott útvonalról, bár odafelé valóban praktikusabb lenne.

A híd félépítéséről nincs felvétel, pedig fontos lenne tudni, hogyan készült: két oldalról indult, vagy esetleg a plafonról, aztán fokozatosan toldották? Ezen a videón csak az látszik, hogyan tudják megnyújtani a hidat, ha a szakadék egyre nő. És az is látszik, milyen masszívan kapaszkodnak össze akkor is, amikor a híd leszakad.

Egyébként mit akarnak egy darázsfészektől a hangyák? Hát, mézet azt nem csinálnak – pedig azt is szeretik a hangyák, a levéltetveket is a cukros váladékért tartják és néhány bogárfajtát is ezért tűrnek meg a közelükben, néha annyira, hogy a függőségük miatt a boly fenntartásához szükséges munkákat is elhanyagolják. A darázsfészekből nem meglepő módon darázslárvákat rabolnak. Hogy milyen egy üres darázsfészek belülről, azt itt nézheti meg, szeptember elején erre a kis videóra 39 millióan voltak kíváncsiak.

Ragadozókként, ahogy ebben a minőségükben a darazsak is, valójában hasznosak az embernek is. A lárvák, férgek elpusztítása mellett a talajban végzett munkájuk, a magok elcipelése is hasznos. Még a levélvágó hangyák is fontosak, még ha a kávé- és narancsültetvényesek rettegnek is tőlük Dél-Amerikában. Valójában azonban az, hogy a leveleket a föld alá viszik, fontos tápanyagokat biztosít a növények növekedéséhez. És mindezt a munkát óriási mennyiségben végzik: az egész bolygón a szárazföldi biomassza 15-25 százalékát a hangyák adják.