A II. világháborús pilóta, aki amputált lábai miatt lett még veszélyesebb az égen

Az 1982-ben 72 évesen meghalt Sir Douglas Bader az angol légierőben szolgált, 1928–33 és 1939–46 között vadászpilótaként. 22 légi csatát nyert meg szólóban, négyet segítséggel, emellett hat valószínűsíthető győzelmet, egy valószínűsíthető társgyőzelmet és 11, csatában megrongált ellenséges gépet tulajdonítanak neki. 1941-45 között hadifogoly volt, miután a német megszállás alatt levő Franciaország fölött volt kénytelen kiugrani a repülőgépéből.

Részt vett többek között a dunkerque-i csatában és az azt követő, a brit katonákat a csatorna túlpartjára menekítő Dinamó hadműveletben, a II. világháború egyik legnagyobb légi ütközetében, az angliai csatában és több nyugati fronti bevetésen, vagyis a második világháború elég sok jelentős mozzanatánál ott volt. Mégsem ezek miatt különleges, hiszen hasonló pilótából azért elég sok akadt, hanem azért, mert

Bader 1928-ban csatlakozott a Brit Királyi Légierőhöz, ahol a kiképzése után 1931 decemberében súlyos balesetet szenvedett – épp légi mutatványokat mutatott be, amikor lezuhant. A balesetbe majdnem belehalt, de végül felépült, a lábait viszont amputálni kellett – egyet térd fölött, egyet pedig térd alatt. Ennek ellenére újra letette a pilótavizsgát, de orvosi utasításra elbocsátották a légierőtől. A második világháború kitörésekor viszont újra szolgálatba hívták, és mint kiderült, 1931-es balesete miatt nem várt előnyre tett szert pilótatársaival szemben.

A levegőben manőverezés közben ugyanis a nagyobb g-erők hatására a vér kiszorul az agyból. A modern harci gépeken már a pilóták alapfelszereltségének részét képezi a g-ruha, ami nyomás gyakorlásával megakadályozza, hogy a vér a tehetetlenség miatt a lábba áramoljon. A második világháború elején viszont még hasonló technika nem terjedt el széles körben, leginkább 1941–42 környékén kerültek ilyenfajta ruhák a szövetségesek pilótára.

Morbid, de azzal, hogy Badernek nem voltak épek a lábai, a vér nem tudott olyan messzire áramlani a felsőtestéből, ezzel a nagy g-hatást jelentő manőverek közben tovább maradt eszméleténél, részben ennek is köszönhette sikerét.

A műláb-bombázás

1941. augusztus 9-én, az utolsó sikeres légi csatájában viszont megsérült a Spitfire gépe, miközben lelőtt egy Messerschmitt-109F-et. A gépből kiugorva hadifogságba került, közben viszont elvesztette jobb műlábát. A német fogolytábor vezetői hamar rájöttek, hogy egy háborús hőssel van dolguk – maga Hermann Göring engedélyezte, hogy megműtsék a repülőből kiugrás közben megsérült pilótát –, és gyorsan értesítették a briteket, hogy a foglyul ejtett Bader műlábakra szorul.

A britek végül augusztus 19-én, egy bombázóról dobtak le egy kisebb csomagot a fogolytáborra, benne egy pótműlábbal Badernek. Ennek a pilóta annyira megörült, hogy négyszer is szökni próbált, emiatt aztán éjszakára elvették a műlábait, hogy ne tudjon hasonló akciókba kezdeni, majd 1942 augusztusában a szökésbiztosnak titulált Colditz erődbe szállították, ahonnan 1945. április 15-én szabadult az amerikai hadseregnek köszönhetően.

A következő évtizedekben a mozgássérültek jogaiért harcolt, ezért 1976-ban lovaggá is ütötték, nevét egy alapítvány viseli. Életéről 1954-ben könyv, 1956-ban film készült Reach for the Sky címmel.

Forrás