Einstein Szilárd Leóval közösen tervezett hűtőszekrényt

Volt egy pont a 20. század történelmében, amikor valószínűleg Einstein is beláthatta, hogy ahelyett, hogy a feje tetejére állítja az emberiség időről, térről és úgy általában az univerzum működéséről alkotott addigi tudását, inkább valami hasznos projekttel kéne foglalkoznia. Ezért időnként a hétköznapi emberek számára is értelmezhető, (tehát értékes) alkalmazott kutatást is végzett – vagy legalábbis közreműködött találmányok piacra juttatásában.

Hosszú évekig együttműködött például Szilárd Leóval, akivel hűtőszekrényt tervezett, és kollaborációjukból több tucat szabadalom született. Vannak források, akik szerint csak a nevét adta a tervekhez, illetve szabadalmi ügyvivői tapasztalatát bevetve fogalmazott furmányos szabadalmakat, hogy a versenytársak ne tudják ellopni az ötleteket, mások szerint Einstein tevékenyen is részt vett a fejlesztésben. Tehát igazi innovátor volt, nem csak holmi tudós.

Tekintetes Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság! Alulírott Dr. Einstein Albert, tanár, Berlin és Dr. Szilárd Leó, fizikus, Berlin-Wilmersdorf a következőleg megjelölt találmányt jelenti be: „Hűtőgép”.

Ez olvasható azon a szabadalmi bejelentőlapon, amelyet Vincze Miklós fizikus, az ELTE Fizikai Intézet Kármán-laboratóriumának munkatársa osztott meg a Facebookon.

A történet 1926-ban kezdődik, amikor Einstein azt olvassa az újságban, hogy egy teljes berlini család megfulladt a lakásukban, amikor a fridzsider szelepe meghibásodott, és kiszabadult a mérgező hűtőgáz belőle. Einstein erre felhívta barátját, Szilárd Leót, és elhatározták, hogy terveznek egy olyan hűtőgépet, amely működése biztonságosabb lesz. Szilárd akkor már hat éve ismerte Einsteint. Ő akkor figyelt fel magyar kollégájára, amikor az sikerrel bizonyította, hogy Einstein egyik tétele hibás.

Nyolc éven keresztül fejlesztették ötletüket, amelynek központi gondolata az volt, hogy az ő hűtőjükben nem lesznek mozgó alkatrészek, így minimálisra csökkentik a meghibásodás esélyét. A fejlesztés során számos különböző hűtőanyagot kipróbáltak, és összesen 45 szabadalmat adtak be a hűtőgép különféle alkatrészeire. Az amerikai szabadalom itt olvasható.

A végső gépüknek voltak előnyei a kor hasonló szerkezeteihez képest (például motor híján nem volt zajos, és csak hőforrás kellett hozzá), ugyanakkor metilalkohollal és vízzel üzemelt. Minthogy ezek nem zárt körben keringtek, folyamatosan fogytak, így a gép naponta egy liter metanolt és még több vizet igényelt. És volt még egy hátránya a gépnek:

Az egyes részmechanizmusok mégis előremutatónak bizonyultak a harmincas évek elején, ezért több szabadalmat is felvásárolt tőlük a svéd Electrolux, és beépítette őket saját hűtőgépeibe. Mindezért 750 akkori dollárt kaptak, ami úgy 10 ezernek felel meg manapság. Szilárd ezenfelül még évi 250 dolláros konzultációs díjban is részesült (hiszen vélhetően ő végezte a munka legnagyobb részét). Mindenesetre Einstein – akár részt vett a napi fejlesztőmunkában, akár csak tanácsokat adott – hasznos tagja volt a csapatnak, hiszen akkoriban már tudományos hírességnek számított, így a reménybeli befektetőknek is könnyebben megnyílt a pénztárcájuk.