Az ikerpár, aminek egyik tagja náci, a másik zsidó volt
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Semmi nem érzékelteti jobban a nagy társadalmi szembenállások megosztó erejét, mint amikor testvérek kötnek ki a történelem két eltérő oldalán. Korábban már bemutattuk Hermann Göring, a náci Németország második embere, és öccse, a zsidómentő Albert történetét. Most pedig ismerjék meg az amerikai zsidóként az izraeli seregben szolgált Jack Yufét, és a náci Németországban keresztény nevelést kapott, a Hitlerjugendben szocializálódott ikertestvérét, Oskar Stöhrt.
Jack és Oskar története négyéves korukban ágazott el. Apjuk, Josef Yufe Romániából emigrált 1929-ben, majd Trinidad és Tobagóban telepedett le. Útközben ismerkedett meg egy német nővel, Elizabeth Stöhrrel, akivel egymásba szerettek. Két évvel később lányuk született, aki a Sonja nevet kapta. Rá két évvel, 1933. január 16-án jöttek világra az ikrek. Fél évvel ezután viszont a nőnek elege lett a részeges nőcsábász férjéből, ezért fogta a lányukat és az egyik fiút, Oskart, és visszatért Németországba, a mai Csehország területén fekvő Szudéta-vidékre. Az elválasztott ikrek innentől gyökeresen eltérő nevelésben és élményekben részesültek.
Miután az anyja Milánóban vállalt munkát, Oskart anyai nagyanyja vette szárnyai alá. Megváltoztatta a családnevét (érdekes módon a nővére Yufe maradt), megkeresztelte, és szigorú katolikus nevelésben részesítette. Mikor egyszer a fiú megkérdezte tőle, mi az a zsidó, a lelkére kötötte, hogy többé ezt a szót ne ejtse ki. Amikor az iskolában nővére nevéről kérdezték, azt mondta, az francia eredetű. A második világháború vége felé, mint a legtöbb német gyerek, ő is belépett a Hitlerjugendbe. A háború után a Ruhr-vidéken élt, ahol szénbányászként és hegesztőként dolgozott, megházasodott, és két gyereke született.
Mindeközben Jack Trinidadon és Venezuelában töltötte a gyerekkorát. Zsidó származása és fehér bőre miatt kilógott minden társaságból a főleg feketék és indiai bevándorlók által lakott szigeten. 13 évesen beállt tengeri cserkésznek, ami a brit haditengerészet előszobájának számított. (Trinidad és Tobago 1962-ig brit gyarmat volt.) Mint később mesélte, úgy érezte, nagyon britként kell viselkednie, hogy kompenzáljon német anyja miatt. Aztán egy koncentrációs tábort túlélt, Venezuelában letelepedett nagynénje ösztönzésére végül inkább Izraelbe utazott, ahol egy kibucban kezdett dolgozni, majd az izraeli haditengerészetben szolgált. Ott nősült meg először, egy amerikai nőtől született egy lánya, de később elvált. Élete hátralévő részét Kaliforniában, egy San Diego közeli kisvárosban töltötte, ahol egy vegyesboltot nyitott. A második házasságából két további lánya és egy fia született.
A két fiú már gyerekkorában is tudott egymás létezéséről, Jacknek először hétévesen mesélték el, hogy van egy Németországban élő ikertestvére. Később mindketten azt mesélték, hogy a háború alatt attól tartottak, egyszer majd a csatatéren kell szembenézniük egymással. A háború után az anyjuk levelet írt az apának, amelyben a segítségét kérte, és felvetette a családegyesítést. Josef viszont addigra már újranősült (a trinidadi szépségverseny győztesét vette feleségül), és nem is válaszolt a nőnek. Jack viszont lehetőségéhez mérten segélycsomagot küldött nekik.
Először Jack első felesége noszogatta a férjét, hogy vegye fel a kapcsolatot az ikertestvérével. Végül 1954-ben találkoztak először személyesen a nyugat-németországi Essenben. Később Jack azt mesélte, mikor meglátta a testvérét a vasútállomáson, úgy érezte, mintha valaki az ő arcát viselné. Maga a találkozó viszont könnyes családi összeborulás helyett inkább kínosra sikeredett. Oskar akkoriban még szinte egyáltalán nem beszélt angolul, így Jack próbálkozott a jiddissel, és egy tolmács volt még segítségükre. Mivel időközben az anyjuk is újraházasodott, méghozzá egy neonáci nézeteket valló férfival, Oskar tanácsára Jack elhallgatta zsidó származását, és még a névjegyet is levette a bőröndjeiről. Egy héttel később meglehetősen hűvösen váltak el.
Nem tudtuk feléleszteni a szeretetünket, mert az eleve nem is létezett. Az ikertestvérem idegen volt számomra
– emlékezett vissza Jack.
A közös történetük mégse ért itt véget. 1979-ben Jack első felesége (aki már a kapcsolatfelvételre is ösztönözte), olvasott egy cikket a People magazinban arról, hogy a Minnesotai Egyetemen nagyszabású kutatás indul, amelyben születésük után elválasztott és eltérő körülmények között nevelt ikreket vizsgálnának, hogy jobban megértsék a veleszületett adottságok és a környezeti tényezők szerepét és súlyát a személyiségfejlődésben. Felesége bátorítására Jackék végül jelentkeztek a programba, és ennek hatására a két család addig csak ünnepi képeslapokkal lélegeztetőgépen tartott kapcsolata valóban szorosabbá is vált.
Az elkövetkező közel két évtizeden át (egészen Oskar haláláig) a fivérek rendszeresen meglátogatták egymást, és a két család közös nyaralásokat is szervezett, és persze mindkét férfi rendszeresen részt vett a kutatás által megkívánt fizikai és pszichológiai teszteken. Az már rögtön az elején világossá vált, hogy nagyon különböznek, mégis valami rejtélyes és elképesztő mértékű hasonlóság is egyre nyilvánvalóbbá vált köztük.
Jack és Oskar háttere egyértelműen a legkülönbözőbb, amit valaha láttam két külön nevelt ikertestvérnél, ez nem kérdés. A különbségek elsöprőek: eltérő vallás, eltérő nyelv, eltérő minőségű neveltetés
– mondta róluk a kutatást vezető Thomas J. Bouchard Jr.
Amikor Oskar először utazott Minneapolisba, megint úgy érezték, mintha tükörbe néznének. Mindketten hasonló módon és mértékben kopaszodtak, hasonlóan vágták a bajuszukat, egyforma stílusú szemüveget és hasonló ruhát viseltek. És sorra derültek ki a további hasonlóságok, általánosabb tulajdonságoktól egészen apró szokásokig: hasonlított a járásuk, az ülésük, különböző nyelven, mégis pontosan egyforma tempóban beszéltek, mindketten a gyűrűsujjukkal vakarták a fejüket, szerették a fűszeres ételeket, használat előtt is lehúzták a vécét, ragasztószalaggal tekerték körbe a tollukat, hogy jobb legyen rajtuk a fogás, és mindketten a könyvek végét olvasták el először. "Mindig azt hittem, hogy az apámtól tanultam el az olyan ideges szokásaimat, mint a befőttesgumikkal és gemkapcsokkal játszadozás. De ő is ugyanezeket csinálja" – mondta például Jack.
Idővel egészen testvéri kapcsolat alakult ki közöttük, amit a családtagok elmondása szerint az olyan tréfák segítettek igazán, mint amit egy közös trinidadi úton játszottak el: Jack a taxiból meglátta egy régi barátját, és odaküldte hozzá Oskart, majd egy perc múlva csatlakozott hozzájuk, hogy a frászt hozza a gyanútlan ismerősre. Az olyan megosztó témákat, mint a háború vagy a vallás, megtanulták mellőzni – de teljesen kikerülni persze nem lehetett.
Ha kicseréltek volna minket, én lettem volna a zsidó, és te a náci
– jegyezte meg egyszer Oskar a testvérének.
Kettejük történetéről egy német dokumentumfilm is készült Oskar és Jack címmel. Ezt 1997-ben mutatták be – éppen abban az évben, amikor az akkor 64 éves Oskar meghalt tüdőrákban. Jack jóval idősebb kort ért meg, 82 évesen halt meg 2015-ben gyomorrákban.
Rovataink a Facebookon