Csokival jutott át a védelmi rendszerek királyán a furfangos gyémánttolvaj
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
A nagyszabású gyémántrablásokról az embernek azonnal az olyan filmek jutnak eszébe, mint az Ocean's Eleven, meg Az olasz meló, pedig ezek egyébként a valóságban is legalább annyira izgalmasak mint a mozivásznon, és annyira egyébként nem is ritkák. A legnagyobb és leghíresebb akció a 2003-as antwerpeni gyémántrablás volt, ahol végül egy szalámis szendvics miatt bukott le a lehetetlent végrehajtó banda. Két évnyi tervezés, a világ egyik legösszetettebb védelmi rendszerének kijátszása, és 100 millió dollárnyi gyémánt, ami sosem került elő.
Azt hinné az ember, hogy ezt nem lehet felülmúlni, de Carlos Hector Flomenbaumnak bizonyos szempontból sikerült. Ő ugyanis úgy pakolta ki az antwerpeni gyémántnegyed egyik széfjét, hogy a védelmi rendszerrel egy pillanatig sem kellett foglalkoznia.
Flomenbaum, a sztori főhőse sikeres argentin üzletember volt, aki 2006-ban kezdett el bejárni az antwerpeni gyémántnegyedben található holland ABN Amro bankba. A barátságos és őszinte Flomenbaumot a bank összes alkalmazottja hamar megkedvelte, érthető módon, hiszen állandóan beszélgetett velük, sőt,
rendszeresen vitt nekik csokit is.
Az ABN Amrónál a kiemelt és maxmálisan megbízható ügyfelek saját kulcsot kapnak a páncélteremhez, egyrészt azért, hogy éjszaka is be tudják tenni a gyémántjaikat, másrészt meg azért, mert így kedvükre nézegethetik az ott tárolt gyémántokat, ha épp olyanjuk van. Flomenbaum annyira jófej volt, hogy egy idő után bekerült ebbe a körbe, ezt pedig nem tétovázott kihasználni.
A bank kétmillió dollárt költött a rendkívül komplex védelmi rendszerére, de a részletekbe teljesen felesleges belemenni, hiszen ezekkel Flomenbaumnak sem kellett foglalkoznia. A férfi 2007 márciusának elején
- egyszerűen besétált a páncélterembe a saját, külön bejáratú mágneskártyájával,
- megkereste a nyers gyémántokat és kiürített öt tárolót,
- majd az így zsákmányolt 120 ezer karátnyi, összesen 28 millió dollár értékű ékkővel szépen elhagyta a helyszínt.
A bank március 5-én, hétfőn fedezte fel a hiányzó gyémántokat, de fogalmuk sem volt, hogy még előző pénteken, vagy aznap reggel vitték-e el őket. A rendőrök több mint egy hetet vártak vele, de végül csak kiadták a tettes fantomképét, ami alapján egy nagyjából 190 centis, 55 és 60 között férfi lehetett az elkövető, aki amerikai akcentussal beszélt és baseball sapkát viselt.
A rendőrök hamar kiderítették azt is, hogy a Carlos Hector Flomenbaum nevű nyájas argentin üzletember nem létezik, az erre a névre szóló útlevelet pár évvel azelőtt lopták el Izraelben. A férfit sosem kapták el, és a valódi nevére sem derült fény, így jobb híján továbbra is Flomenbaumként kell emlegetni azt az embert, aki ajándék csokival hozta össze minden idők egyik legbizarrabb gyémántrablását.
Források: How Stuff Works, Independent
Rovataink a Facebookon