Mennyire hizlal a kannibalizmus?

A tudomány a lehető legtöbb kérdésre próbálja megtalálni a válaszokat, még ha azok esetenként gyakorlati síkon nem is feltétlenül hasznosak, ám elméletben érdekesek lehetnek. Ilyen James Cole, a Brightoni Egyetem kutatójának munkája is, aki arra volt kíváncsi, mennyi kalóriát lehet bevinni a szervezetbe emberevéssel.

Ehhez egy 1940–50-es években készült adatbázist használt fel, amiben négy halott férfi adatait elemezték ki. A férfiak 35 és 65 év közöttiek voltak, és a testrészek méretéből és súlyából egy hasonló táblázatot állítottak össze emberre vonatkozóan, mint ami a henteseknél szokott a falon lógni, segítségül szolgálva azoknak, akik nem mozognak magabiztosan, ha a felsál és a bélszín pontos helye közti különbségről van szó.

Egyelek meg!

Cole számításaiból a megnevezések helyett azt lehet megtudni, hogy egy emberi kar például 1800 kalória, míg egy láb 17 150. A tüdő, a máj vagy a tápcsatorna egyenként olyan 1500 kalória, míg az agy, a gerincvelő és az idegtörzsek együtt nagyjából 2700 kalóriát jelentenek. És hogy az eszem a szívedet kifejezés mit jelent kalóriában mérve egy felnőtt férfi esetében? Cole kutatásai szerint átlagosan 722 kalóriát.

A kutatás szerint

ami elsőre soknak tűnhet, de az ember méreteit nézve teljesen reális. Egy ló például 200 ezer kalória, a medve meg még ennek is a háromszorosa. És arról még nem is beszéltünk, hogy önmagában a kalóriaszámlálás mellett az is fontos, hogy az emberek többsége alapvetően zsíros, ami szintén ront azon, hogy diétás vagy egészséges étrendnek minősüljön.

Miért ettek emberhúst?

Azt a történelem már igazolta, hogy voltak olyan törzsek, amelyek emberi húst is fogyasztottak, ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, hogy mindezt azért tették, hogy ezzel például az ellenfeleik erejét vagy tudását is bekebelezzék (amit a történészek kulturális kannibalizmusnak hívnak), vagy azért, hogy simán jóllakjanak (aminek gasztronómiai kannibalizmus a hivatalos megnevezése).

Spanyolországban például egy egymillió éves barlangban olyan csontmaradványokat találtak, amik utóbbira adnak magyarázatot, mert emberi csontokon olyan vágásnyomokat találtak, mint az állati csontokon. De jellemző volt az is, hogy rágásnyomokat találtak a csontokon, vagy a koponyamaradványokat elemezve egyértelművé vált, hogy valaki megpróbálta felnyitni, valószínűleg azért, hogy kivegye az agyat. Cole testtérképe abban tud a segítségére lenni a történészeknek, hogy vajon a megtalált csontok azokról a területekről származnak-e, amik a legtöbb kalóriát tartalmazzák.

Egyértelmű, hogy egy ember megevésével sokkal kevesebb kalória került az ősemberek szervezetébe, mintha egy mamutot vagy egy szarvast ejtettek volna el. Ugyanakkor lehet, hogy néha egyszerűbben hozzájutottak az emberhúshoz, mintha vadászniuk kellett volna.

A modern kori kannibalizmus leginkább néhány elhagyatott törzsre jellemző, vagy például repülőkatasztrófák túlélőire, esetleg súlyos szociopatáknál kerül elő. De hogy az ősember miért ette meg a másikat, arra nincs egyértelmű magyarázat, mert azt sem tudni, hogy levadászták egymást, vagy természetes halállal haltak meg azok, akiknek a húsából aztán ettek a többiek. De ahogyan azt a kutatást vezető Cole is elmondta „a kannibalizmust kutatni olyan, mint egy autóbaleset mellett elhajtani. Tudod, hogy szörnyű, mégis nem tudsz nem oda nézni.” Szerinte ha sikerülne megérteni, hogy miért ettek emberhúst az ősemberek annak ellenére, hogy nem volt túl laktató, egy csomó dolgot lehetne megtudni a mindennapi életükről is.