A kaméleon nem is akar beolvadni a környezetébe

Azt hiszem, vitán felül áll, hogy a kaméleon a legkirályabb állatok egyike. Elképesztően jól tudja forgatni a szemeit, egyedülálló a nyelvtechnikája, és fantasztikusan változtatja a saját színét, hogy beolvadjon a környezetébe. Előre is elnézést a kaméleon-rajongóktól a mítosz rombolásáért, de ezekből az állításokból csak kettő és fél igaz - a “hogy beleolvadjon a környezetébe” kitétel viszont valójában egyáltalán nem úgy van.

Kezdjük a miérttel. A kaméleon igazából az alapszínével (zöld, barna, szürke) elég jól rejtőzik a természetes környezetében, nincs különösebb szüksége arra, hogy ezt változtatni is tudja. A színváltás legfőbb célja a testhőmérséklet szabályozása: ha az állat fázik, sötétebbre veszi a bőrét, ha melege van, világosabbra. A sötét szín ugye többet nyel el a napfényből, míg a világos többet ver vissza, így tudja manipulálni az állat, hogy mennyire melegedjen fel.

Másodsorban kommunikációra használja a színeket: a rikító színek és a tiritarka mintázat ugyanúgy vonzza a nőstényeket, mint a madarak esetében. De vannak olyan alfajok is, amelyek vörös és élénksárga színekkel az agressziót jelzik. Ha kellően félelmetesre színezik magukat, az elég lehet ahhoz, hogy a potenciális ellenlábas meghunyászkodjon és kitérjen a bunyó elől. Ezt a mechanizmust egyébként aposzematizmusnak hívják, és egy csomó állatfaj használja: a feltűnő színeikkel azt üzenik, hogy ők veszélyesek, és nem jó ötlet prédának tekinteni őket (ez egyébként olykor csak blöff, például az ártalmatlan vörös királysikló esetében, ami egy az egyben lemásolja a veszélyes mérgű korallkígyó színeit és mintáját).

A miértnél talán még érdekesebb a hogyan kérdése. A titok nyitja a kaméleon bőrének különleges szerkezete. A legfelső, vékony réteg átlátszó, ide melanint tud pumpálni az állat, amivel sötétbarna-szürke színt képes felvenni (ez ugyanaz az anyag, amitől az ember bőre lebarnul a napon - csak a folyamat sokkal gyorsabb, és igény szerint vissza is csinálható).

Ezalatt két rétegben apró kristályok vannak. A kaméleon ezeket a rétegeket tudja nyújtani, amivel a kristályok alakja, és a köztük levő távolság változik. Ha közel vannak egymáshoz, a kisebb hullámhosszú fényt verik vissza (ilyen a kék és a zöld), ha távolabb, egyre inkább a nagyobb hullámhosszok verődnek vissza: a sárga,a narancs vagy a vörös színű fény. Erre az alap mechanizmusra a kaméleon evolúciója bonyolult mintázatokat, és finom skálán változtatható színvariációkat fejlesztett ki.

Maga a színváltás képessége egyébként nem egyedi a kaméleonnál, sőt, valójában akad jó pár faj (tipikusan halak és egyéb vízi állatok), amelyek ügyesebbek és gyorsabbak is ebben, mint a kaméleon, ami híres lett a trükkel.