Miért dugják ki a cápák az uszonyukat a vízből? Egyáltalán tényleg kidugják?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Ki ne látott volna vagy féltucatnyi olyan filmet, amelyben a szereplők és a nézők versenyt rettegnek a tenger hullámai közül előtűnő cápauszony megpillantásakor? Mindenki tudja, hogy a cápa félelmetes állat, és ezt semmi nem szimbolizálja jobban, mint a habokat baljósan szelő hátúszó közeledése. Az emblematikus uszony azonban a valóságban jóval ritkábban tűnik fel a horizonton, mint a filmvásznon.

Az, hogy Hollywoodban erősen túlreprezentált a felszín felett hasító hátúszó, részben betudható a motívum erős érzelmi hatásának, illetve annak, hogy jóval olcsóbb egy uszonyt húzogatni a vízen, mint egy egész cápa modelljét élethűen elkészíteni. Az uszonytúltengés fő oka viszont inkább az, hogy a filmekben a cápák leginkább emberevő szörnyetegként jelennek meg, márpedig a felszín közelében fürdőző embereket a felszín közelében a legcélszerűbb levadászni és elfogyasztani, ahol óhatatlanul ki fog kandikálni az a hátúszó eközben. A való életben azonban a cápák sokkal ritkábban látogatnak a felszín közelébe.

Kezdjük azzal, hogy már a cápák vérszomjára vonatkozó közhelyek is tévesek. A 370 ismert cápafaj 80 százaléka vagy nem nagyon találkozik emberekkel, vagy a fizikai adottságai nem teszik lehetővé, hogy különösebb veszélyt jelentsen rájuk (vagy nem is különösebben érdekli ez a fajta élelemforrás). A legnagyobb testű, akár bő tízméteresre is megnövő cetcápa például nagyrészt planktonnal táplálkozik, nem véres húscafatokkal.

Ennek megfelelően igen kicsi is a valószínűsége, hogy valaki cápatámadásba haljon bele. Ennek az esélye nagyjából 1 a 3,7 millióhoz. Minden egyes cápa általi halálra jut a világban 11 tűzijátékos, 47 villámcsapásos, 762 biciklis és 652 486 szívbetegséggel kapcsolatos haláleset – vagy hogy a víznél maradjunk: 3306 fulladás. A legfrissebb, 2018-as adatok szerint 130 ember-cápa interakció történt az évben, ebből 34-et az ember provokálta ki, és a maradékban is van még több olyan, ahol nem egyértelmű, hogy egyáltalán cápa volt-e a támadó. A cápás halálesetek átlagos száma évi 6, tavaly még ennél is kevesebb, 5 ilyen esetről tudni.

Az uszonyvillantgatás helyett a legtöbb cápafaj szívesebben úszkál a tengerfenék közelében vagy a víz közepe táján, és ha rajta múlik, nem is nagyon közelíti meg a felszínt. Amikor mégis, akkor vagy potenciális – akár épp a cápa elől felfelé menekülő – élelemforrás csábítja őket arra, vagy egyéb jó okuk van sekélyebb vizekre úszni. Ilyen jó ok sok fajnál, hogy előszeretettel használják a biztonságosabb, egyúttal élelemdúsabb part közeli területeket az utódaik gondozására. De vannak olyan cápafajok is, amelyek kifejezetten errefelé vadásznak, például a korallzátonyoknál kisebb halakat, rákokat, kagylókat fogyasztó szemfoltos bambuszcápa, amely akkor sem esik kétségbe, ha vadászatba belefeledkezve kimerészkedik a szárazföldre, hiszen a speciális uszonyainak köszönhetően képes visszasétálni a vízbe.

Van egy további, talán meglepőbb oka is, miért nem feltétlenül szeretnek a felszín közelében huzamosabb időt eltölteni a cápák: mert ők is hajlamosan lebarnulni, illetve ebből kifolyólag leégni is. Ezt több fajnál is megfigyelték a kutatók, de csipkés pörölycápák esetén demonstrálni is sikerült: leragasztották egy sekély vizű kültéri medencében tartott példányok bőrének egy részét, és néhány nap után konstatálták, hogy csak a leragasztott felület nem színeződött el a napfénytől.

Egy cápafaj ugyanakkor biztosan rendszeres látogató a felszínen, és előszeretettel dugdossa ki a hátúszóját a vízből. Az óceáni fehérfoltú cápa ugyanis képes a vízen kívül terjedő szagok érzékelésére is, ami előnyös tulajdonság, mert a szagok a levegőben jobban terjednek, így nagyobb eséllyel árulják el, merre érdemes ennivaló után nézni. Ehhez azért jön jól az uszonyuk, mert ennek a rendszeres kidugdosásával és visszahúzásával szagmintákat tartalmazó levegőbuborékokat húznak le a víz alá. Rossz hír, hogy egyébként ez a faj követte el a legtöbb ember elleni halálos támadást – úgyhogy statisztikák ide, kis valószínűség oda, ha fel-felbukkanó, le-lemerülő cápauszonyt lát közeledni, kezdjen el tempósan a másik irányba úszni.