Fotografikus memória csak a filmekben létezik

Terry Pratchett Kis Istenek című könyvének főszereplője, Tesveer nem az első irodalmi, vagy popkulturális alak (és nem is az utolsó), akinek tökéletes, tűpontos memóriája van. Ha abból indulunk ki, hogy a karakter a Korongvilágon él, amit egy óriási teknősön álló 4 elefánt tart a hátán, akkor elfogadhatjuk, hogy az író ilyen szuper memóriát adott főhősének. De mi van azokkal, akik a valóságban állítják, hogy életük minden pillanatára kristálytisztán emlékeznek?

Egy harvardi tudós, Charles Stromayer 1970-ben írt egy tanulmányt, amiben egy szintén a Harvardon tanuló diák, Elizabeth emberfeletti képességéről írt. A kísérlet során Stromayer egy olyan mintát tartott Elizabeth jobb szeme elé, ami 10 ezer véletlenszerű pontból állt. Másnap egy teljesen különböző ponthalmazt mutatott a diák bal szemének, így Elizabeth fejében összeolvadt a kettő, és egy háromdimenziós illúziót (autosztereogramot) látott maga előtt. Elizabeth lehetett volna a filmekben sokszor előkerülő, legendás fotografikus memória első bizonyítéka, ha Stromayer hirtelen nem vette volna feleségül. Több kísérletben már nem vett részt.

Nincs semmi kétségünk az eredményeinkkel kapcsolatban, bár ettől még nem jelentenek erős bizonyítékot arra, hogy más is rendelkezhet fotografikus memóriával.

– állt ki Stromayer a kutatása mellett.

Tehát a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudunk olyan emberről, aki fénykép pontossággal emlékezne élete minden pillanatára. Ha valaki mégis azt állítja, hogy márpedig neki ilyen memóriája van, könnyű tesztelni: olvastassunk el vele egyszer pár sornyi szöveget, majd kérjük meg, hogy fordítottan mondja vissza azt. Ha valóban úgy emlékszik, ahogy állítja, akkor képes eleget tenni a kérésünknek. Az emberek azonban nem képesek ilyenre.

A képesség, ami ehhez legközelebb áll az eidetikus memória. Ez azt takarja, hogy miután valaki fél percig néz egy képet, az pár perccel később is a szeme előtt lebeg, és nagyon részletesen vissza tudja mondani, mit látott. Az eidetikus memória a gyerekek 5-10 százalékánál figyelhető meg, felnőtteknél szinte egyáltalán nem. Azonban még ez sem azonos a fotografikus memóriával. Egy német kutatás során több olyan gyereket is vizsgáltak, akik eidetikus memóriával rendelkeztek, és egyikőjük se volt képes minden betűt visszamondani, amit egy képen láttak. Ehhez társul még az a borzasztó emberi szokás, hogy tudat alatt kiszínezzük az emlékeinket, sőt kiegészítjük azokat, ha valami nem rémlik.

Ehhez hasonló még a hipermnézia (nem hagytam ki egy a-t, valóban így írják). Egy hipermnéziás nagy pontossággal emlékszik eseményekre, de korántsem teljes részletességgel. Ugyan nagyon, nagyon, nagyon kevés ilyen ember létezik, de így is sokat segítenek abban, hogy megértsük, hogyan működik az emberi agy.

Tesztelni se kifejezetten könnyű ezeket az eseteket. Lehet, hogy valaki azt állítja magáról, hogy tökéletesen emlékszik a szomszéd kisfiú hetedik születésnapi bulijára, de a legtöbb tudósnak nincs semmilyen eszköze (ha csak nem talál videofelvételt), hogy leellenőrizze, valóban úgy történtek-e a dolgok, ahogy az alany állítja  .

Természetesen léteznek olyanok, akik szinte a végtelenségig tudják sorolni a pí számjegyeit, de az esetek többségében ez nem velük született képesség. Leggyakrabban ezek az emberek edzik az agyukat, és képzettársítással segítik a memóriájukat. Ilyen például az, ahogyan az öklünk bütykein számoljuk ki, hány napos egy adott hónap.

Ha létezik is valaki, akinek tökéletes a memóriája, még nem jelentkezett. Nem is feltétlenül lenne áldás, ha valaki mindenre emlékszik. Amikor Helen Kellert, a híres amerikai írónőt nem tudatos plágiummal gyanúsították (jogosan), elvesztette a bizalmat a saját agyában.

Azóta folyamatosan félelem gyötör, hogy amit írok, az nem az enyém. Mikor levelet írtam (még ha csak édesanyámnak is), sokáig rám tört a kétség, és újra és újra átolvastam a mondatokat, hogy biztosra menjek, hogy nem egy könyvben olvastam őket.

– írta Keller. Úgy érezte, hogy minden amit valaha olvasott az elméje részévé vált, így nehezére esett megkülönböztetni a saját mondatait a korábban olvasottaktól.

Tehát elfogadhatjuk, hogy Tesveernek, a Korongvilág legbefolyásosabb vallási gondolkodójának a Nagy Isten Om tökéletes memóriát adott, de itt, a valódi világon sajnos még senki nem tudta bebizonyítani, hogy memóriája egy végtelen memóriakártyával felszerelt kamerával ér fel.