Miért létezik egyáltalán a bölcsességfog?

GettyImages-179798514
2019.11.14. 05:00

A bölcsességfoggal bizonyára sok olvasónknak gyűlt már meg a baja, akinek meg még nem, könnyen lehet, hogy majd meg fog. De mi értelme egy (illetve négy) olyan fognak, ami többet árt, mint amennyi haszna van?

Kezdjük azzal, hogy melyik és milyen fogakról is van szó. A fogsorunk különböző típusú, ezért más-más feladatra alkalmas fogakból áll: a harapásra specializált metszőfogakból, a tépést biztosító szemfogakból, a darabolásra hivatott kisőrlőkből és a legnagyobb rágómunkát végző nagyőrlőkből. Az alsó és a felső fogsorban is található hátul két-két pár nagyőrlő. A bölcsességfogak tekinthetők a harmadik szett nagyőrlőnek, így nemcsak időben, hanem elhelyezkedésüket tekintve is ezek a legutolsók a sorban.

A fogak fejlődésének is megvan a maga menetrendje, a tejfogak után szép sorban érkeznek a különféle állandó fogaink. Az első nagyőrlők például 6, a másodikak pedig 12 éves kor körül bújnak elő. A bölcsességfogak is a többi foghoz hasonlóan alakulnak ki, csak jóval később: míg a második nagyőrlők már hároméves kor körül növekedésnek indulnak, a bölcsességfogak legkorábban ötévesen, de ez akár tizenöt éves korig is húzódhat. És még ennél is sokkal később, átlagosan 17-25 éves kor között bújnak csak elő, sőt ez adott esetben még jóval idősebb korra is tolódhat. (A népi nevüket is innen kapták, hiszen a közfelfogás szerint bölcsebbek is nagyjából ilyentájt, a felnőttkor elérésével leszünk.)

Nemcsak az embernek, hanem más emberszabásúaknak is vannak bölcsességfogaik, ez is jelzi, hogy evolúciós örökségről van szó. Ezek a nagy, masszív és erős őrlőfogak eredetileg azért alakultak ki, mert az őseinknek a mainál jóval nagyobb szükségük volt olyan fogakra, amelyek bírták a nehéz rágómunkát, hogy meg tudjanak birkózni a táplálékukat jelentő durva húsokkal és nyers növényi táplálékokkal.

Ma már vígan meglennénk nélkülük, egyes kutatók szerint mégse érdemes arra várni, hogy az evolúció majd szépen kikoptatja őket. Na nem azért, mert ne volnának nélkülözhetők, egyszerűen csak nem okoznak akkora problémát, hogy megérje az erőfeszítést az eltüntetésük. Mások szerint könnyen lehet, hogy mégis el fognak tűnni, de a fogműtét időpontját még akkor se érdemes lemondani, ha inkább nekik hiszünk, mert az evolúciós változások emberi léptékkel beláthatatlanul hosszú ideig tartanak.

Na de mi is a baj a bölcsességfoggal?

Jobb esetben az égvilágon semmi. Kis szerencsével bármiféle komplikáció nélkül kibújik, szépen beáll a sorba a többi fog mögött, és gond nélkül használható, sőt eredeti rendeltetésének megfelelően jó hasznát vehetjük. Elég gyakori azonban, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet: a bölcsességfoggal fordul elő leggyakrabban, hogy nem bújik elő teljesen, ami gyakran ínybetegséghez vagy a második nagyőrlők sérüléséhez vezet. Ha csak részlegesen bújik elő, étel is szorulhat a fogat körülvevő ínyszövetbe, ami könnyen fertőzéshez, illetve szuvasodáshoz vezethet, mert nehezebb az amúgy is macerásan elérhető fogak tisztítása.

A bölcsességfog által okozott kellemetlenségek egyik fő oka, hogy nincs neki elég hely, mert mire megérkezik, az állkapocs hátsó részét már elfoglalják az első és második nagyőrlők, így ahelyett, hogy rendeltetésszerűen előbújna, bent ragad az ínyben. Az állkapocs átlagosan 18 éves korig növekszik, tehát mire az első bölcsességfog megérkezik, jó eséllyel már fix helyre kellene be-, illetve kifurakodnia. Ez a fix hely pedig az idők során összezsugorodott.

Egyes elképzelések szerint azért is válhatott idővel kisebbé, hogy helyet biztosítson az emberi fejlődés során egyre nagyobbá növő agynak. Egy további ok a modern étrend lehet: az állkapcsunk az idők során ahhoz szokott (és fejlődött) hozzá, hogy nyers húsokkal, magvakkal és más nehezen fogyasztható táplálékfélékkel kell elbánnia. Manapság azonban gyakran puha és könnyen elrágható ételekkel kínálgatjuk (na meg evőeszközöket is be tudunk vetni ezek feldolgozásához), így az állkapocscsontok se fejlődnek és nőnek meg annyira, mint amire képesek lennének. A helyszűke ugyanakkor nem magyaráz minden esetet, a kutatók még mindig nem tudják biztosan, egyes bölcsességfogak miért ragadnak be.

Némi jó hír ugyanakkor, hogy nemcsak a bent ragadás, de az is a bölcsességfogra jellemző leginkább, hogy egyáltalán ki se fejlődik. Vannak, akiknek egyetlen bölcsességfoguk sincs, illetve olyanok is, akiknek nem mind a négy alakul ki. Az ma sem világos, hogy minek köszönhető ez az egyéni számbeli különbség. Mindenesetre a nők nagyobb eséllyel ússzák meg: egy felmérés szerint a felnőttek 53 százalékának van legalább egy bölcsességfoga, és a férfiaknak nagyobb valószínűséggel, mint a nőknek.

A kibújó bölcsességfogat viszont egyre gyakrabban műtik ki. Sok esetben valóban el kell távolítani a bölcsességfogat, például ha sérülésveszélyt jelent a szomszédos második nagyőrlőnek, vagy gyulladást, fertőzést, fájdalmat okoz, illetve jó eséllyel okozna a közeljövőben. Gyakran viszont kontraproduktív buzgalomba csaphat át ez a kiműtősdi. Az Egyesült Államokban például egy kutatás szerint a bölcsességfoghúzások legalább kétharmada fölösleges. Ez pedig nemcsak idő- és pénzkidobás, mert maga a beavatkozás sem kockázatmentes, sérülhetnek miatta az idegek, a közeli fogak és az állkapocs is.