Miért követi az amerikai légvédelem a Télapót?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van, és éktelen lármát csapnak
- Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!
1955 karácsonyán a CONAD (a mai NORAD elődje), az egész észak-amerikai légtér védelméért felelős katonai szuperszervezet Colorado Springs-i főhadiszállásán megcsörrent a telefon. Az a vonal, amit a radarállomások vészjelzéseinek tartottak fenn.
A hidegháború legsötétebb éveiben jártunk, Amerikában tombolt a vörösparanoia, a szovjeteknek meg már egy csomó atombombájuk volt. Érthető, hogy az ügyeletes rangidős tiszt, Harry Shoup ezredes egy merő frászban vette fel a kagylót, arra számítva, hogy a harmadik világháború fog belehallózni a túloldalon.
Egy megszeppent gyerekhang volt a vonalban, aki bátortalanul azt kérdezte, hogy a Télapóval beszél-e. Az ezredes a tőle telhető legkulturáltabb modorban és hangerővel kérdezett vissza ordítva, hogy ugyan kivel beszél, mire a túloldalról gyereksírás volt a válasz, és az, hogy ha a Télapó elfoglalt, a segítő manói közül is jó lesz valaki.
A hivatalos eredettörténet szerint ezzel kezdődött az amerikai légvédelem hagyományos karácsonyi attrakciója, a NORAD Tracks Santa, amikor december 24-én egész nap hívhatják a katonaságot a gyerekek a kérdéssel, hogy éppen hol jár a Télapó az ajándékokkal. Egy ideje ezt már weboldal, okotelefonos app, és twitteres közvetítés is segíti, de a legnépszerűbb máig a forró drót szolgáltatás, ahol 1500 önkéntes beszélget az izgatottan betelefonáló gyerekekkel.
Az esemény hatalmas PR-értékkel bír a hadsereg számára, ma már persze nem feltétlenül azért, mert minden gyerek megtudja belőle, hogy a hős amerikai katonák megvédik a gonosz oroszoktól a Télapót. Az emberarcú, a derék amerikai polgárokat szolgáló hadsereg imázsának kiépítésében és fenntartásában viszont óriási szerepe volt az elmúlt évtizedekben.
In the event of a government shutdown, NORAD will continue with its 63-year tradition of NORAD Tracks Santa on Dec. 24. Military personnel who conduct NORAD Tracks Santa are supported by approximately 1,500 volunteers who make the program possible each and every year. pic.twitter.com/fY0oyjrdDc
— U.S. Northern Command (@USNorthernCmd) December 21, 2018
De hogy is volt azzal az 1955-ös telefonhívással?
A legenda szerint a Sears áruházlánc egyik karácsonyi hirdetéséből indult ki a dolog, amibe egyszerűen nyomdahiba csúszott, és a CONAD számát nyomtatták ki a bármikor hívható Sears-Mikulás telefonszámaként. A katonaság nem akarta elrontani a gyerekek örömét, a hibás hirdetés nyomán özönlő hívásokat egész nap fogadták a Télapó nevében (szerencsére ezalatt pont nem jutott eszébe Hruscsovnak, hogy megtámadja Amerikát), és azóta is tartják ezt a hagyományt.
A történetet a NORAD archívuma, a városi legendák ügyében biztos útmutatónak számító Snopes, a mértékadó hadügyi portál Military.com és a szintén megbízható forrásnak számító Mental Floss is nagyjából így hozza, kisebb eltérésekkel a részletekben (vannak verziók, ahol nem a hirdetés a hibás, hanem a telefonközpont romlik el és kapcsolja a légvédelem titkos vonalát).
Pár éve azonban a Gizmodo oknyomozása kiderítette, hogy a sztorinak a fele sem igaz. Nem kell óriási tényfeltáró bravúrra gondolni, egyszerűen utánanéztek, hogy a korabeli sajtó mit írt az esetről. Ha tényleg tömegesen hívták volna a gyerekek a légvédelmet, és ott személyesen a Télapóval beszéltek volna, nyilván hatalmas sajtóvisszhangja lett volna a következő napokban. De nem ezt találták.
A coloradói sztori valóban megesett, de nem karácsony este, hanem jóval előtte, november 30-án, és maga a telefonáló gyerek tárcsázott félre két számot, nem volt szó se hibásan nyomtatott hirdetésről, se hívók tömegeiről. December 23-án aztán a hadsereg adott ki egy vicces sajtóközleményt az AP hírügynökségen keresztül arról, hogy a radarjaik észlelték hogy egy rénszarvasok vontatta szán szállt fel az Északi-sarkról, és 45 csomós sebességgel, 35 ezer láb magasságban halad Amerika felé (10600 méter, és 83 km/óra, utóbbit nyilván nem gondolták át eléggé, mert ezzel a tempóval legalább két napba telne elérni a sarkvidékről az USA határát).
A közlemény azzal zárult, hogy
Az amerikai légelhárítás, a hadsereg, a haditengerészet és a tengerészgyalogság szorosan nyomon követi, és megvédi a Télapó szánját az út során bárkinek a támadása ellen, aki nem hisz a karácsonyban
Ez elég jól sült el, az egész sajtó átvette, és a következő években a két sztori összekapcsolódott. A hadsereg PR-osai pedig egész pályás média-letámadással tettek arról, hogy minden amerikai gyerek értesüljön arról, milyen jó arcok a katonák, akik szavatolják a Télapó, a karácsony, és az ajándékok biztonságát.
És milyen hatékonyan: az elmúlt 64 évben egyszer sem merte senki megtámadni az ajándékokat szállító rénszarvasszánt. Kisebb háborúskodást csak az okozott, amikor 2012-ben a hadsereg a Microsoft Bing térképére váltott Google Mapsről, mint hivatalos télapókövető online alkalmazás, amire válaszul a Google ellen-télapókövetőt indított.
Rovataink a Facebookon