Miért pont az Északi-sarkon él a Télapó?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Magyarországon hagyományosan a Mikulás műszakja december 6-ra lejár, a világ többi részében azonban a 24-e este kifejezetten mozgalmas számára. Nálunk a finnek nézete győzött, miszerint a Mikulás Finnországban él Lappföld központjában Rovaniemiben, azonban az amerikai filmekből az derül ki, hogy az Északi-sarkon. Mintha az év többi időszakában is kifejezetten szüksége lenne a hidegre és a hóra.

Valószínűleg abban is lenne valamiféle izgalom, ha senki sem tudná, hogy valójában hol él a Télapó. Simán azt lehetne hinni, hogy decemberben a szemközti panelból indul útnak az szakállas bácsi, aki olyan kedvesen szokott köszönni a boltban is. Az első feljegyzés az északi-sarki székhelyű Télapóról azonban egy 1866-os rajzból maradt fenn.

A Harper's Weekly magazinban jelent meg egy rajz, nem is akárki készítette, hanem az a Thomas Nast, aki először kezdte a politikai karikatúráiban szamárnak ábrázolni a demokratákat és elefántnak a republikánusokat. De előtte még olyan karácsonyi karikatúrákat készített, amik a polgárháború idején unionista propagandának illetek be. Az egyiken például egy kedves arcú szakállas idős férfi osztott ajándékokat az unionista katonáknak. A kép annyira népszerű lett, hogy Nast elkezdte egyre részletesebben kidolgozni a karaktert. 1866. december 29-én jelent meg egy több rajzból álló történet, már-már mondhatjuk rá azt is, hogy egy képregény, aminek a középpontjában a télapó állt és az ő munkája. Az egyik cégéren pedig az állt, hogy Santa Clausville, N.P., azaz North Pole, vagyis Északi Sark. Azt nem tudni, hogy miért pont az északi Sarkot választotta, de van rá néhány elmélet.

Ezek közül az egyik, hogy a karácsonyi lapok többsége havas tájat ábrázolt. Ez nálunk természetes, de most az Amerikai Egyesült Államokról beszélünk, ahol bőven vannak olyan területek, ahol fel se merül, hogy havazhatna. Viszont abban az időben az üdvözlőlapok többségét New Englandban készítették, ahol a tél a havas tájakról szól.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1850-es években az embereket a tragikus Franklin-expedíció után nagyon foglalkoztatta az Északi-sark. A tragikus véget ért északi sarkköri brit felfedezőút 1845-48 között zajlott, a célja pedig az volt, hogy az északnyugati átjárót áthajózzák. Azonban az expedíció két hajója a kanadai Vilmos király-sziget közelében a jég fogságába esett olyannyira, hogy a következő két telet a csoport a szigeten töltötte, majd 1848 áprilisában a jég hátán indultak a szárazföld irányába az addigra már a betegségek miatt eléggé megfogyatkozott csapat. A 129 fős expedícióból senki sem maradt életben. Az Északi-sark pedig maradt egy izgalmas, senki által el nem foglalt helyszín, ami nagyon foglalkoztatta az embereket, és akár még elképzelhető is lett volna, hogy a Télapó és kis segítői ott serénykednek zavartalanul egész évben.

Nast sosem fejtette ki a pontos okot, hogy miért pont az Északi-sarkra tette a Télapó lakhelyét, de ma már az amerikai mesékben és karácsonyi filmekben kész tényként kezeli mindenki ezt a dolgot.

Nem úgy mint a Mikulás méretét, akit Nest manó nagyságúnak ábrázolt, kisebbnek mint a gyerekek, akiknek az ajándékot viszi. Ez persze megmagyarázná, hogyan fér be minden kéményen, viszont nehezebb lenne minden bevásárlóközpontban megszemélyesíteni, úgyhogy maradt a felnőtt férfi nagyságú Mikulás a világban.