A csigával harcoló lovagnál nincs jobb középkori mém

A legtöbb ember nem sűrűn szokott középkori kódexeket olvasgatni szabadidejében, azt azonban valószínűleg így is elég sokan tudják, hogy ezekben a szövegekben elég gyakoriak voltak a szürreális széljegyzetek. A rajzok között minden van a hatalmas trombitáló nyulaktól a tojásokon kotló kapucnis emberekig. A témának mostanra elég nagy kultusza lett, tavaly decemberben egy csapat cseh diák még élőben is megpróbált reprodukálni egy csomó bizarr ábrázolást. A furcsa rajzokban volt egy meglehetősen bizarr és nehezen megmagyarázható, nagyon gyakran visszatérő elem, a

A jelenség már a 19. század közepén megragadta egy Comte de Bastard nevű műkedvelő figyelmét, aki két kéziratban is felfedezte. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a dolog az újjászületést hivatott reprezentálni, a csigákat ugyanis mindkétszer olyan rajzok mellett találta meg, amik Lázár feltámasztását ábrázolták.

Bő egy évszázaddal később aztán egy Lilian Randall nevű kutatónő ennél komolyabban ráfeküdt a témára, és külön tanulmányt szentelt annak, hogy feltérképezze, mi állhat a különös ábrázolások hátterében. Randall 29 kézirat átnyálazása alatt több mint 70 csigával harcoló lovagot talált, melyek nagy részét a 13. század végén és a 14. század elején rajzolták. Randall a csigákat megpróbálta az akkoriban népszerű sztereotípiákhoz kötni, ebből pedig végül arra a következtetésre jutott, hogy

A longobárdok évszázadok óta nem voltak autonóm népcsoport – Nagy Károly frank király 774-ben hódította meg a királyságukat –, a csigaábrázolások felfutásának idején pedig általában uzsorásként tevékenykedtek. Noha több szempontból jogfosztottak voltak, és fegyvert sem viselhettek, ez elég nagy hatalmat adott a kezükbe, ami Randall szerint kellő indok volt arra, hogy megvessék őket.

A csigák ráadásul pont úgy menekültek vissza a házukba, ahogy a longobárdok menekültek annak idején, amikor Nagy Károly tönkreverte őket. Az elmélet ugyanakkor nem magyarázza meg azt, hogy miért ábrázolták a lovagokat a vesztes félként a küzdelemben, és arra sem nyújt kielégítő magyarázatot, hogy miért jelentek meg a rajzok nem történeti szövegekben is. Más kutatók úgy gondolták, hogy a csiga kontra lovag motívum

• az osztályharcot volt hivatott szimbolizálni,
• vagy azt, hogy a csiga egy káros kerti kártevő,
• esetleg a törtetőkre utalt,
• vagy az idő lassú múlására,
• vagy a női szexualitás furcsa szimbóluma (???) lehetett,
• és az 58. zsoltár egy részletére felhúzva az is felmerült, hogy a csiga a halál elkerülhetetlenségére utal.

Mivel az írnokok nem mellékeltek értelmezési útmutatót a rajzok mellé, ezen a ponton már csak az a biztos, hogy sosem fogjuk biztosan tudni, ezek közül melyik lehet az igaz. Még az is lehet, hogy ezek voltak a középkor legjobb meméi, és ötszáz év múlva pont ugyanilyen cikket fog írni valaki mindenki kedvenc vicces sárga kutyájáról, a dogéről.

Források: Vox, British Library