![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
A növények nem emlékeznek, nem gondolkodnak. Vagy mégis?
![0432](https://kep.index.hu/1/0/3153/31535/315356/31535647_33cafe56827ac411c133aade4b4ac5f0_wm.jpg)
A klasszikus felfogás szerint (amit, meg kell hagyni, mind a mai napig a kutatók többsége magáénak vall), a kognitív képességekhez, vagyis a gondolkodáshoz, emlékezéshez idegrendszerre van szükség. Minthogy a növényeknek nincs idegrendszerük, nem is képesek gondolkodásra. De valóban így van ez? Néhány botanikus erősen vitatja ezt az álláspontot. Szerintük a növények úgy reagálnak a külső környezetben történő bizonyos változásokra, hogy ha állatok lennének, simán elfogadnánk, hogy gondolkodnak.
Sőt, azt sem fogadja el mindenki, hogy a növényeknek ne lenne idegrendszerük.
A növényi kogníció ma is nagyon ellentmondásosnak számító területének egyik legismertebb propagálója a Nyugat-ausztráliai Egyetem botanikusa, Monica Gagliano. A kutató elmondása szerint azért kezdte a növények “nem létező képességeit" kutatni, mert az állatok vizsgálatáról nyergelt át a növényekre, és furcsa volt neki, hogy ilyesmit annak előtte még senki sem kutatott náluk. (A cikkben szereplő összes, állati gondolkodást idéző kifejezést, például a tanulást, az emlékezést, az értelmet tessék idézőjelben lévőnek tekinteni. Nem foglalunk állást az egész terület létjogosultságáról, csak bemutatjuk, mert az tény, hogy nagyon érdekes.)
Először a mimóza habituációját vizsgálta. A mimózáról mindenki tudja, hogy érintésre becsukja a leveleit, ágai pedig lefittyednek, mintha elszáradt volna. A feltételezések szerint ez a növényevők elleni védekező mechanizmus. Gagliano és munkatársai azt próbálták ki, hogy ha sokszor éri ugyanaz a mechanikai stimulus a növényt - konkrétan leejtették a cserepét, de még időben elkapták -, változik-e a reakciója.
És igen, ahogy egyre csak ismételték az ejtést, a becsukódás intenzitása csökkent, majd megszűnt.
Persze, gondolhatnánk azt, hogy ez csak azért volt, mert a növény kimerült, csakhogy amint a mimózát egy másik típusú mechanikai stimulusnak tették ki (megrázták), dehabituálódott, vagyis újra teljes erővel mutatta a becsukódási reakciót. Vagyis - a kutatók magyarázata szerint - a mimóza megértette, hogy a leejtés nem jelent veszélyt rá, és ezért felhagyott a pánikolással. A habituált egyedek még egy hónappal később sem csukódtak be az ejtésre, amit úgy is értelmezhetünk, hogy nemcsak tanultak, de jó a memóriájuk is.
![Virágok egy mimózafán (Acacia dealbata) a Szegedi Tudományegyetem füvészkertjének melegházában](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3153/31535/315354/31535477_7c256e22a2cd6eb288f9b69c7e1b2c24_wm.jpg)
A növényi memória hallatán sok kutató felvonja a szemöldökét, mivel korábban ez a kifejezés áltudományokhoz és áltudósokhoz kötődött. A legismerősebben közülük Trofim Liszenko neve csenghet, aki a sztálini időkben meghatározta a Szovjetunió növénytani kutatásainak irányvonalát. Megkérdőjelezhetetlen autoritás volt sokáig az országban, és az ellenfelei félreállításához a pártbéli kapcsolatait is igénybe vette.
A nagyobbik baj, hogy Liszenko őrült volt, például azt hitte, hogy ha megtanítja a krumplinak, hogy télen csírázzon ki, akkor ezzel olyan krumplit lehet kinevelni, amelyet a szibériai tajgán is nagy tömegben lehet majd termelni, mert kifejezetten igényelni fogja a hideget a növekedéshez. Na, ez nem jött be. Ennek ellenére rábízták a Szovjetunió mezőgazdaságának és élelmiszer-ellátásának megszervezését, aminek (több egyéb tényező mellett)
egyenes következménye lett az milliók életét követelő ukrajnai éhínség.
Ilyen kezdetek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a növényi memória fogalma enyhén szólva nem örvend általános megbecsülésnek a tudományos közösségben. Annak ellenére sem, hogy a téma modern propagálói nem tekinthetők Liszenko tanítványainak.
![Trofim Liszenko (j)](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3153/31535/315354/31535473_c6f25695acc52738bd86d158cafdc98a_wm.jpg)
A növényi memória (ha létezik ilyesmi) kutatása a nyolcvanas években tűnt fel ismét. Francia kutatók kimutatták, hogy a növények megjegyzik, ha a hajtásaik egyik oldalán folyton sérülés éri a leveleiket, és ezután inkább a másik oldali növekedésre koncentrálnak (ahol nagyobb biztonságban lesznek a levelek). Ezután egy sor más megnyilvánulását is kimutatták a növényi emlékezetnek. Egyes kísérletek eredményei alapján úgy tűnt, hogy a növények emlékeznek a hőmérsékleti, nedvességi, fénysugárzási hatásokra, és ezeknek megfelelően reagálnak. Sőt,
egyesek szerint e “tudásukat” a levegőn és a talajon keresztül terjesztett vegyületek segítségével át is adják a szomszédaiknak.
Sokak számára az efféle állítások már inkább az ezotéria tárgykörébe tartoznak. Ugyanakkor nem lehet azt állítani, hogy minden növényi kognícióval kapcsolatos kutatást teljes mértékben elutasítana a botanikus közösség. Ez nem abban az értelemben áltudomány, mint a homeopátia vagy az asztrológia. A tudományterülethez sorolható kutatások rendes szakfolyóiratokban is megjelennek, bár kétségtelen, hogy ezzel nem mindenki (sőt talán a többség nem) ért egyet.
Talán elfogadhatóbbá tehető a növényi memória fogalma a legtöbb botanikus számára, ha nem az állati idegrendszer kutatásából ismert kifejezéseket használnánk rá, hiszen a jelenségek mögött rejlő mechanizmus valószínűleg teljesen más. Ma már egyre több ismeret mutat arra, hogy a szigorúan vett géneken túl számos epigenetikai információ is befolyásolja a növények viselkedését. Ezek olyan tényezők (általában az örökítőanyaghoz kapcsolódó fehérjék), amelyek nem változtatják meg a DNS bázissorendjét, tehát nem hoznak létre klasszikus mutációt, mégis megváltoztatják a növény viselkedését. Az epigenetikai faktorok megváltozása egy sor olyan változást okozhat a növényben, amelyet a felületes szemlélő akár okosságnak is hihet. Például megváltozik a virágzás időzítése a korábbi évek hőmérsékleti viszonyainak függvényében.
![A növényvilág egyik egzotikus ritkasága a sarjika vagy elevenszülő korallvirág a Kalanchoe daigremontiana. A Madagaszkáron honos növény levelei peremén neveli utódait. Először kis kitüremkedések jelennek meg majd 4-6 szemben álló levélpár ami alatt a gyökérkezdemény is kifejlődik. Talajra hullva a gyökerek megerősödéséig a kis levelekben felhalmozott tápanyagból él.](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3153/31535/315356/31535639_34e14736550fc5bd98ffa1f33637d7b9_wm.jpg)
Ez így elég hihetően hangzik, de korántsem biztos hogy igaz. Peter Crisp, az Ausztrál Nemzeti Egyetem botanikusa például amellett érvel egy nem régi cikkében, hogy sokszor a növényeknek sokkal jobban megéri felejteni, mint túlságosan emlékezni a régi szenvedésre. Számos módon próbálták kimutatni, hogy a növények memóriájában megőrződött például a korábbi kiszáradás emléke, de ennek ritkán találták nyomát. Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy maga a növényi memória koncepciója úgy butaság, ahogy van. Elképzelhető, hogy evolúciós értelemben nem előnyös, ha a növény a korábbi rossz tapasztalatainak megfelelően viselkedik, mert simán lehet, hogy azóta gyökeresen megváltoztak a körülmények, és a tudása már elavulttá vált.
![Egyesek a növények “agyát” a gyökerekben képzelik el](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3153/31535/315356/31535643_6b54892bfc782599bb9b690102a3111a_wm.jpg)
A növényi idegrendszer létezése még rázósabb területe a botanikának. Az állati idegsejtekhez hasonló struktúrákat nem sikerült növényekben találni. Ennek ellenére vannak kutatók, akik azt állítják, hogy a növényi sejtek hasonlóképpen kommunikálnak egymással, mint a neuronok, sőt, még az állati idegműködés alapját képező elektromos szignálokat is látni vélik a növényekben. Mások a növények “agyát” a gyökerekben képzelik el. Ez már tényleg az a téma, ami sokaknál kiveri a biztosítékot. Ezt kifejezendő több tucatnyi vezető biológus írt korábban egy nyílt levélnek is beillő tanulmányt arról, hogy álljon meg a menet, hiszen a tudósok szerint
a növényi neurobiológia nem ad hozzá semmit a növényélettanról, növényi sejtbiológiáról és jelátviteli folyamatokról meglévő tudásunkhoz.
Borítókép: Martiskó Gábor / Index
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Rovataink a Facebookon