A 25 ezer éves, mamutcsontokból épített ház mellett elbújhat Stonehenge

A Stonehenge az egyik legismertebb őskori építmény, amiről nem egészen tudjuk, miért épült. Persze, impozáns, hogy több száz kilométeres távolságon át hurcolták a köveket, de valójában nem ez a legextrémebb korabeli épület, amit eddig a régészek találtak. 

Ha belegondolunk, azon kívül, hogy sok ember kell hozzá, nem lehetett akkora kihívás odarángatni a köveket a Stonehenge-hez, aztán egymásra rakni azokat. A szikla nem menekült el, vagy támadt vissza, taposta agyön és öklelte fel a vadászokat, csak állt egy helyben, amíg kifaragták, majd farönkökön elgörgették Wiltshirebe.

Ezzel szemben a nemrég felfedezett Kostyonki-i mamutház komoly fejtörést okozhatott a 25 ezer évvel ezelőtti őseinknek. A 12 méter átmérőjű építményhez 60 gyapjas mamut csontjait használták fel, ami nem ül egy helyben, mint egy darab kő, és várja, hogy levadásszák.

Nyilvánvaló, hogy rengeteg időre és energiára volt szükség egy ilyen épület megépítéséhez, úgyhogy egyértelműen fontos volt az emberek számára, akik építették

– mondta Alexander Pryor, az Exeteri Egyetem régésze, a kutatás vezetője. Az orosz Kostyonki környékén több, a paleolitikumból származó lelőhelyet ismerünk, amik mind a Don-folyó közelében helyezkednek el.

Ugyan pontosan nem tudjuk, miért fektettek ennyi energiát egy építménybe, de a hátrahagyott leletek alapján van mire következtetni. Tudjuk, hogy több tűz is égett a mamutházban, és a régészek sok ételmaradékot is találtak – húst is, növényt is. Az épület mögött több gödröt is találtak, ami tele van mamutcsontokkal, így valószínű, hogy a tákolmányt ételfeldolgozásra használták.

Ezzel azonban szembe megymindennel, amit tudunk az egyik legalapvetőbb emberi jellemzőről: sok (korhoz képest) grandiózus, indokolatlanul energiaforrásigényes épület rituális, spirituális célt szolgált. Így lehet, hogy őseink a mamutházzal összekötötték a kellemest a hasznossal: a család / törzs fennmaradásáért és a lelki üdvükön egyszerre dolgoztak.

Maga a szerkezet nem jelent újdonságot, ehhez hasonló – bár jóval kisebb – mamutcsontból épült házak jellemzőek Kelet-Európára. Kostyonkinál az '50-es, '60-as években több hasonlót is találtak, ezek nagyjából 22 ezer évvel ezelőtt épülhettek.

A ház méreteiből adódóan hosszútávra terveztek vele. Lehet, hogy fontos találkozó hely volt, sőt, akár tájékozódási pontként is szolgálhatott. Lehet, hogy a korabeli helyiek itt gyűltek össze, mikor igazán rosszra fordult a jégkorszaki időjárás, bár Pryor szerint a mérete miatt nem valószínű, hogy folyton laktak benne, nem tudja, hogyan fedték volna be.

A mamutházaknál általában elég egyértelmű, hol helyezkedhetett el a tűzhely, amit általában sokféle állat csontja vesz körbe: rénszarvasé, rókáé, lóé. Az új helyszínen csak mamutcsontot találtak, ami egyrészt (a korábbi leletekhez képest) meglepő, de ha belegondolunk, hogy 60 mamutból készült a ház, és egy mamut nagyjából 6 tonnát nyomhatott, akkor annyira nem is az.

Ha valaki nem volt finnyás, akkor jó ideig elélhetett egy mamuton. Valószínűleg a helyieknek nem volt ideje mást enni, mint amikor mi nem megyünk gyorsétteremben, mert otthon még ott van a bolognai, amit három napja eszünk.

A leletek alapján tehát nem éltek itt egyszerre huzamosabb ideig, de ez az első mamutház, ahol a helyiek bent nem csak csontot, hanem fát is égettek. Nagy, elszenesedett fadarabokat találtak, ami azt is jelenti, hogy voltak fák a környéken. Ez azért fontos, mert a jégkorszak Kostyonki-i havas sztyeppéin nehezen éltek meg a növények. Az elszenesedett fadarabokban a gyűrűk elég keskenyek, tehát nem hatalmas tölgyeket vágtak ki, hanem amúgy is küszködő fácskákat égettek.

Korábbi tanulmányok alapján a toboztermő fáknak volt a legnagyobb esélye ezeken a területeken, és néhol volt egy-egy erdő a folyók mentén. Egy ilyen vonzhatta az embereket Kostyonkihoz. 

Az óriási mamutházban a tüzet nem csak a fény miatt gyújthatták. Valószínűleg itt sütötték meg, szárították ki az elejtett mamutok húsát. Ezt majd akkor tudják megerősíteni, ha bevizsgálták a tűzhelyek talaját – ha találnak benne mamutzsírra utaló nyomokat, akkor igaz az elmélet. Ugyan Pryorék más állatokét nem, de növénymaradványból többfélét is találtak, ami szintén újdonság a mamutházak kutatásában. Még nem tudják, pontosan milyen növényi szövetet találtak, de hasonlít a modern répára vagy krumplira.

Ez aztán a sok mamut

Na de honnan volt ennyi mamutjuk, hogy felhúzzanak belőlük egy ekkora házat? Nem valószínű, hogy 60-at ejtettek el egyszerre, mert az ormányosoknak feltűnik, ha hirtelen sokan meghalnak a csordából. Valószínűleg néhányat a helyiek ejtettek el, a többit pedig tömeges mamuttemetőkből vonszolták az építkezéshez. Sok csont elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy a tetem még egyben volt (vagy legalábbis egy részét még egyben tartották bőr, izmok, inak) , mikor az ásatás helyére kerültek. Ez is arra utal, hogy a mamutház egy húsfeldolgozó-üzem volt.

A kutatók még vizsgálják, hogy pontosan milyen formában is kerültek oda a csontok. 

Pryorék egyik elmélete szerint az utolsó jégkorszak során Kostyonki források vették körül, amik nem fagytak be. Ez odavonzhatta a mamutokat, a víz és a hús pedig az embereket. Pryor szerint a település egy tökéletes korképet ad arról, hogy hogyan élték túl őseink a legcudarabb időket a környezetükben található eszközök, állatok felhasználásával.

Ez tényleg annak a története, hogyan élték túl a viszontagságokat.

(Borítókép: A Kostyonki régészeti múzeum / Shutterstock)