Észak-Koreában van a világ legnagyobb stadionja

Ha a stadionok olyan mértékegységek lennének, amik kifejeznék egy nemzet testi-lelki egészségét, akkor minden bizonnyal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lakossága lenne a világon a legfittebb és legboldogabb. Hogy ez mennyire nincs így, azzal természetesen tisztában van vele a Koreai-félsziget északi felén kívül nagyjából mindenki, közép-európai perspektívából is jól látszik, hogy nem a stadionok és hasonló monumentális építmények számossága vagy nagysága határozza meg egy adott ország élhetőségét.

Észak-Koreában ettől függetlenül – és ahogy az minden valamire való elnyomó diktatúrában lenni szokott – a szeretett vezérek és kedves vezetők iránymutatásai alapján egyre-másra épültek a dinasztikus rezsim megalomán épületei. A hatvanes-hetvenes évektől kezdve gombamód nőttek ki a fővárosban, de a vidéki nagyvárosokban is az észak-koreai nép szorgalmát és áldozatosságát hirdető vasbeton építészeti alkotások.

A hetvenes évek közepétől kezdve kilenc 25 ezer főnél nagyobb befogadóképességű stadion épült a világtól elzárt sztálinista országban, de a sporton kívül se fogta vissza magát a hagymázas országépítés – elég ha csak a főváros, Phenjan látképét 1992 óta uraló, 330 méter magas, szerkezetkész, de máig befejezetlen Rjugjong Hotel piramisára, a világ legmagasabb lakatlan épületére gondolunk. Visszatérve a hatalmas sportlétesítményekhez: a stadionépítési láz a nyolcvanas évek vége felé ért csúcsra Észak-Koreában. Ekkor, 1986 és 1989 között épült föl a Phenjant két félre osztó Tedong folyó egyik nagy szigetén, a Rungna-szigeten (vagy latinos átírással: Rungra-szigeten) a Május Elseje Stadion, avagy a Rungnado-stadion (vagy latinos átírással: Rungrado-stadion, ahogy azt angolszász nyelvterületeken szokás használni).

A sziget nagyjából egyhatodát elfoglaló, 20,7 hektár alapterületű, 1989. május 1-jén megnyitott stadiont tartják a világ legnagyobb multifunkciós stadionjának. Az első kapavágástól számítva három év alatt felhúzott, 11 000 tonna acél felhasználásával épült monstrum kétségkívül impozáns: a hatvan méter magas fő vasbeton tetőszerkezet 16 boltíve a nyíló magnóliavirág szirmaihoz hasonlatosan kapcsolódik össze, befedve a nézőtér teljes területét. Az épületben tíz lift van, a nézők nyolcvan kapun juthatnak be a stadionba. A fő játéktér 22 500 négyzetméter területű, a nyolcszintes stadion hasznos összterülete pedig több mint 207 ezer négyzetméter.

A hivatalos – azaz elég nagyvonalú – számok szerint 150 ezer fő befogadására képes a stadion. Mértékadóbb becslések szerint ennél kevesebben, nagyjából 114 ezren férhetnek el benne, de ezzel is rekorder, a 110 ezer krikettrajongót befogadni képes indiai Motera Stadiont bőven előzi "a világ legnagyobb stadionjai" lista élén, fityiszt mutatva a top tízben őket követő nyolc USA-beli amerikaifoci-stadion százezres kapacitásának.

Az 1989-es Világifjúsági és diáktalálkozó (VIT) alkalmával megnyitott Rungnado-stadion egyik propagandacélja természetesen az volt, hogy lekörözze a déli szomszéd büszkeségét, az 1988-as olimpiára épült szöuli olimpiai stadiont, a hetvenezres Dzsamsilt (Jamsil). A következő években állítólag kivégzések helyszíne is volt, majd 2000-ben itt fogadta az ország akkori vezetője, Kim Dzsongil az Egyesült Államok történelmi látogatásra érkező külügyminiszterét (Madeleine Albright volt az első amerikai külügyminiszter, akit a világtól elzárkózó rezsim beengedett az országba).

Hogy valaha is megtelt-e 150 ezer emberrel a Rungnado-stadion, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hála a titkolózó, csak propagandacéloktól vezérelve nyilatkozó, kozmetikázott statisztikákkal üzérkedő rezsimnek. Ha minden igaz, egy birkózógála, az 1995. április 28-29-én megrendezett Collision in Korea vonzotta eddig a legtöbb nézőt: a hivatalos adatok szerint az első napon 150 000 míg a másodikon 190 000 (!?) nézője volt a show-nak (független források szerint érdemes ezeket a számokat kettővel elosztani).

A nemzetközi munkásmozgalom ünnepnapján átadott, nevében is azt ünneplő létesítmény elsősorban az észak-koreai férfi és női labdarúgó-válogatottak otthona, de számos felvonulást, tömegparádét, fesztivált, ünnepséget is szoktak benne rendezni. 2002 (Kim Ir Szen 100. születésnapja) óta itt rendezik meg évente a százezer fellépőt felvonultató, a rezsimet és a vezető dinasztiát éltető Arirang sport- és gimnasztikai fesztivált is.

A monstre élőképeket bemutató szürreális tömegelőadásokon külföldi vendégek, újságírók, tudósítók is részt vehetnek nézőként, így a Guinness Rekordok Könyve által a világ legnagyobb gimnasztikai bemutatójaként számon tartott Arirang híre eljutott az ország határain túlra is. A 2013-2014 során felújított sportlétesítmény füves pályáján az utóbbi időben az ország futballválogatottjai edzenek, a multifunkciós jelzőt a 400 méteres atlétikapálya, több edzőterem, úszómedence, valamint a közelben lévő szabadtéri sportpályák (tenisz, görkorcsolya, foci, stb) miatt érdemli ki.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a sporttörténelemben az évtizedek óta málladozó prágai Strahov-stadion volt a valaha épült legnagyobb aréna, pár évvel ezelőtt jártunk is ott, megnézni milyen állapotban van a 250 ezres cseh szörnyeteg.