A porosz ezred, ahová csak óriásokat soroztak be (olykor emberrablással)

I. Frigyes Vilmos porosz király számlájára a történelemkönyvek elsősorban a porosz hadsereg európai jelentőségű erővé emelését írják. Volt azonban egy kevésbé jelentős, ám annál egyedibb jellegzetessége is az uralkodásának: a magas katonák iránti különös vonzalma, amelynek egy egész ezredet szentelt.

A 6. számú porosz gyalogezredet 1675-ben alapították, akkoriban két zászlóaljból állt, a parancsnoka Frigyes brandenburgi választófejedelmi herceg volt. 1688-ban, miután III. Frigyes néven választófejedelem (1701-től pedig I. Frigyesként porosz király) lett belőle, az ezred élére fia, a későbbi I. Frigyes Vilmos király került. Amikor ő 1713-ban megörökölte apjától a trónt, jelentősen megerősítette a porosz hadsereget, például 40 ezer zsoldos felbérelésével, és a korábban 38 ezer fős sereg 83 ezer fősre duzzasztásával, amivel ki is érdemelte a Katonakirály (Soldatenkönig) nevet.

Addigra már elkezdte az átlagosnál magasabb katonák toborzását a 6. gyalogezredbe, és ahogy az ő számuk egyre nőtt, az ezredre ráragadt a Potsdamer Riesengarde, azaz potsdami óriásgárda név, bár a porosz emberek gyakran csak Lange Kerle, azaz magas legények néven emlegették őket. A magassági követelmény 6 porosz láb, azaz 188 centiméter volt, amely jócskán meghaladta a korabeli, de még a mai átlagmagasságot is – az ezredben ennél csak magasabb férfiak szolgálhattak. Az óriáskatonák között volt például a Daniel Cajanus nevű finn óriás is, aki a feljegyzések szerint 224 centiméter körüli volt.

A király óriásezred iránti elkötelezettségét mutatta, hogy nemcsak hazai forrásból toborozta a magas legényeket, hanem más országok seregéből is. Az osztrák főhercegtől az orosz cáron át a török szultánig több uralkodó is küldött neki katonákat a baráti viszony ápolása érdekében. Nagy Péter - aki maga is két méter magas volt - azt is magas katonákkal hálálta meg, amikor I. Frigyes nekiajándékozta a díszes borostyánszobát, amely 1716-ban került át Berlinből a szentpétervári Katalin-palotába.

Az ezred bővítésének érdekében azonban emberrablástól sem riadt vissza a király. Az ezred egyik legmagasabb tagja, az ír James Kirkland 217 centiméteres volt, feltehetően róla készült az a festmény, amely leggyakrabban bukkan fel az ezredről szóló beszámolókban, így a mi cikkünkben is. Kirklandet is erőszakkal sorozták be. A londoni porosz nagykövet fogadta maga mellé, de csak azért, mert kinézték a seregbe: egy hajóra csalták, ahol megkötözték és akarata ellenére Poroszországba szállították.

Óriási katonák, óriási rajongás

Maga I. Frigyes Vilmos egyébként 160 centiméter volt, úgyhogy a magas katonák iránti vonzalma nem saját tapasztalaton alapulhatott. Ez a vonzalom viszont már-már megszállottságig fokozódott. A király gyakran maga gyakorlatoztatta az ezredét, és előszeretettel mutogatta őket külföldi látogatóknak, akiket le akart nyűgözni. Olykor csak azért rendelte el, hogy meneteljenek előtte, hogy jobb kedvre derüljön; volt, hogy még a betegágyából is nézte, ahogy vonulnak, általában a kabalaállatukkal, egy medvével az élen. Szerette maga is emlékezetből lefesteni a kedvenc katonáit, de egy festőt, Johann Christof Mercket is megbízta azzal, hogy az ezred minden tagjáról készítsen egyenruhás portrét.

"A világ legszebb lánya vagy nője is közömbös lenne számomra, de a magas katonák – ők a gyengéim"

– mondta egy a francia nagykövetnek.

Nemcsak az óriásgárda tagjai voltak az átlagnál magasabbak, de a fizetésük is. Ennek ellenére sokan elégedetlenek voltak a sorukkal, főleg azok, akiket erőszakkal soroztak be az ezredbe. Többek kísérelték meg a dezertálást, illetve az öngyilkosságot is.

Az óriásgárdát I. Frigyes Vilmos uralkodása alatt egyszer sem vetették be harcban. Az is kérdéses, hogy egyáltalán volt-e értelme a magas katonák erőltetésének. Egyes források szerint lehetett emögött racionális indok, mert az elöltöltős fegyvereket a magasabbak könnyebben tudták kezelni. Más források szerint az ezred tagjai közül sokan épp a testméretükkel összefüggő egészségügyi problémáik miatt alkalmatlanok voltak a katonai szolgálatra.

I. Frigyes Vilmos 1740-ben halt meg. A óriásgárda akkoriban 3200 főt számlált. Az örökébe lépő fiára, II. Frigyesre nem ragadt át apja magas katonák iránti vonzalma, a különös formációt költségpazarlásnak látta, így ezredből zászlóaljjá fokozta le, a legtöbb tagját pedig más egységekbe helyezték át. Az egység története III. Frigyes Vilmos alatt ért véget, amikor 1806 októberében a porosz sereg részeként vereséget szenvedett a jénai és az auerstädti csatában Napóleon csapataitól, és feloszlatták.

(Borítókép: I. Frigyes Vilmos megtekinti a potsdami óriásokat. A kép a Ward and Lock's Illustrated History of the World című 1882-es kiadványból származik. Universal History Archive/Universal Images Group, Getty Images. )