Miért lesznek nagyon ritkán rákosak az elefántok és bálnák?

Az állatokban előforduló tumorok megértése komoly előrelépésekhez vezethet az onkológia területén. Nézzük például az elefántokat: sokkal nagyobbak mint mi, tehát több sejtjük van, tehát elméletben nagyobb az esélyük a sejtburjánzásra is. Majdnem annyi ideig élnek, mint az emberek (60-70 évig), mindezek ellenére ritkán lesznek rákosak.

Ezt hívják Peto paradoxonának: hiába nagyobbak ezek az állatok, ritkábban rákosak, mint az ember. Ez azért lehet, mert az évezredes evolúciós folyamatok során néhány faj olyan védelmi mechanizmusokat fejlesztett ki, ami meggátolja a rákos sejtek kialakulását és szaporodását. Ilyenek például az elefántok és a bálnák, valamint a csupasz turkáló, a lovak, a szürke mókus és a denevérek. A paradoxon Richard Peto brit epidemiológusról kapta a nevét, aki 1977-ben rámutatott az ellentmondásra.

Sokan tanulmányozzák ezeknek az állatoknak a szervezetét, mert a védelmük megértése jelentős lépés lehet a betegség kutatásában. Az elefántoknál például 40 másolatát találták meg a TP43-as génnek, ami meggátolja, hogy a tumorok nőjenek és terjedjenek. Az emberekben és a legtöbb állatokban csak két ilyen gén van, ez pedig magyarázatot adhat arra, miért rákosak ritkán az elefántok.

Egy másik ilyen mechanizmus lehet még az, hogy mikor az elefántok sejtjei rákosak lesznek, nem megjavítani próbálják azokat, hanem a sejtek egyszerűen elhalnak. Az embereknél viszont a szervezet megpróbálja megjavítani a sejteket, ami mutációhoz és még több rákos sejt kialakulásához vezethet. A Utah-i Egyetem kutatói három olyan gént találtak, ami a javítás megakadályozásával gátolja a tumor terjedését.

Bár az emberben is van néhány gén, ami meggátolja a rák kialakulását, még így is a veszélyeztetett csoportba tartozunk. Az állatoknál átlagosan 20-40 százalék az esélye, hogy rákosak legyenek, és míg az egyik oldalon ott az elefánt, a bálna, vagy a csupasz turkáló, vannak szélsőségesen rákra hajlamos fajok is, mint például a kutyák, egerek és gepárdok.

Nem véletlenül emlegetjük ennyit a csupaszt turkálót. Nemcsak a rágcsálókhoz képest hosszú életük (akár a 32 évet is megérhetik) miatt lenyűgözőek, hanem azért is, mert ezt a kelet-afrikai rágcsálót évtizedek óta vizsgálják, és a több ezer tanulmányozott egyedből összesen hatnál alakult ki tumor.

A Rochesteri Egyetem kutatói – Vera Gorbunova és férje, Andrei Seluanov – 13 éve foglalkoznak a rágcsálókkal, és szerintük a sikerük kulcsa a testükben található (relatíve) rengeteg hialuronsav lehet, ami megakadályozza a féktelen sejtburjánzást. Előfordulhat, hogy kontakt gátlásról van szó, ami a test egyik védelmi mechanizmusa. Nagy vonalakban annyit jelent, hogy ha túl sok sejt van egymás mellett, akkor a sejtek nem osztódnak tovább. A hialuronsav ezt a szűkösséget szimulálhatja a sejtek számára, ezért nem osztódnak kontrollálatlanul a rákos sejtek. Ha ez nem jön be, akkor a turkálónál bekapcsol p16-os gén, ami szintén megakadályozza a burjánzást. Ha ez is kevés lenne, a rákos sejtek egyszerűen kikapcsolják saját magukat.

Gorbunova és Seluanov egy másik földikutya-félét is vizsgált, amiben több száz példány után egyet se találtak, aminél természetesen alakult volna ki a rák. Más kutatók denevéreket vizsgálnak, mert néhány faj hasonló tumorellenes mechanizmusokat produkál.

Sajnos a mérleg túloldalán ott áll az ember legjobb barátja. A golden retrievereknek több mint fele rákban hal meg, a skót terriereknél pedig 18-szor nagyobb eséllyel alakulhat ki húgyhólyag daganat, mint egy átlagos kutyánál. Az ír farkaskutyák 100-szor hajlamosabbak a csontrákra, mint egy átlag eb.

Bár szomorú és igazságtalan, hogy a kutyáknál gyakran alakul ki daganat, a tudomány számára segítséget jelent. Könnyebb náluk megtalálni azokat a genetikai mutációkat, amik a betegség kialakulásához vezetnek, és a kialakulási folyamat a kutyáknál nagyon hasonló az emberre jellemzőre. Ilyen például egy elváltozás, ami a húgyhólyag daganatos kutyák 85 százalékánál előfordul. Ugyanez a mutáció az emberekre is jellemző.

Évente nagyjából ezer amerikainál alakul ki csontrák. Az amerikai kutyáknál ez a szám 50 ezer, tehát egy relatíve ritka betegségnél megnő a vizsgálható betegek száma. Kutatók már kimutatták, hogy a csontrákos embereknél és kutyáknál ugyanazok a mutációk vannak jelen.

Minden vizsgálatnak végső soron egy célja van: hogy rájöjjünk, miért alakul ki valakinél daganat, és le tudjuk küzdeni. Gorbunováék már kísérleteznek a hialuronsavval, hogy az egereknél is meggátolja-e a tumor kialakulását. Hátha fel tudjuk használni a természetben látható védelmi mechanizmusokat a saját betegségeink ellen.