A templomosok legendájához, letartóztatásukhoz kötik péntek 13-at

A triszkaidekafóbia, vagyis a félelem a tizenhármas számtól, állítólag egészen az ókorba nyúlik vissza. Sokak számára megmosolyogtató ez a babona, de az USA-ban olyannyira komolyan veszik, hogy a felhőkarcolóknak nincsen tizenharmadik emeletük, a kórházakban nincs tizenhármas szoba, és az egykori amerikai elnök: Franklin Delano Roosevelt sosem volt hajlandó olyan asztaltársaságnál enni, ahol már tizenhárman ültek, így, hogy ne kelljen elzavarni egy már ott lévő embert, inkább odahívtak egy másikat.

A péntek 13 babonája még a XX. század egyik leghíresebb űrrepülős katasztrófája kapcsán is tartja magát: az Apolló 13-ról szóló mendemondák szerint az űrrakéta 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a harminckilences indítóállványról hiúsult meg.

Honnan jön a 13 és honnan jön a péntek?

Mint minden babonának, ennek is számtalan magyarázata van. Sokféle a bibliai hiedelem, például: ezen a napon feszítették meg Jézus Krisztust, de állítólag ez volt a paradicsomi bűnbeesés napja is. Az utolsó vacsorához is kötődik ez a szám: tizenhárom vendég volt, tizenkét apostol és maga, Jézus, illetve az áruló Júdás volt az, aki utolsóként asztalhoz ült.

Ami a pénteket illeti: az ettől a naptól való félelem egyik gyökere, hogy a XIX. századig ez a nap volt Európában a hóhérok napja, ugyanis rendszerint ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. Persze, sok egyéb magyarázat is szerencsétlennek tekinti azt a napot, amely modern társadalmunkban, a munkavállalók körében épphogy a legkedveltebb. Viszont a régi népi hiedelmek szerint ez a gonosz napja, így nem alkalmas házasságra, költözésre, új állás vállalására, vagy arra, hogy hosszú nagy útra induljunk.

A történelmi szál: a templomosok

Térjünk vissza a bevezetőnkben felvillantott legkonkrétabb elmélethez, amely a híres, középkori Templomos Lovagokról szól. A Templomosok vagy Templomos Lovagrend (akik latinul „Militia Templi”-nek hívták magukat) az egyik leghíresebb keresztény harcos szerzetesrend volt a középkorban. A múlt homályába vesző tevékenységüket és rejtélyes múltjukat számtalan titok és legenda övezte és rengeteg népszerű kalandregényt, filmet, tévésorozatot és az Assassin’s Creed című videójátékos sorozatot is megihlették. Az Assassin’s Creed Unity a cikk alján látható intrójában például a legendás péntek 13-as napot is láthatjuk, amikor letartóztatja Jacques de Moley-t és templomos társait IV. Fülöp francia király, majd évekkel később elevenen elégették őket. 

1118-ban, keresztes lovagok csoportjából a Szentföldön alakult a templomos lovagrend, Hugues de Payens vezetésével. Konkrétan kilenc keresztes lovag határozta el, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szentelik. Krisztus szegény lovagjainak hívták magukat, ezzel is utaltak kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra.

A lovagok azonnal, rendkívül szimpatikussá váltak a világi és egyházi hatalmasságok szemében egyaránt: II. Balduin jeruzsálemi király Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik (ezért is hívják őket „templomosoknak”), a pápa pedig kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ilyen kiváltságokat ebben az időszakban csak a ciszterci rend kapott, továbbá később a magyarországi pálosok. A rend fokozatosan erős támogatókra talált: először a francia királyságban, majd Angliában, később német és spanyol területeken, majd a XII. század második felétől Közép-Európa királyságaiban is egyre inkább otthonra leltek. Fejlődésük tetőpontját a XIII. század második felében érték el, Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett.

IV. Fülöp baljós árnya a templomosokra vetül

A rend emellett igencsak helytállt a keresztes hadjáratok során, és kizárólag a pápának engedelmeskedett. Ez igencsak szemet szúrt IV. (Szép) Fülöp francia uralkodónak, aki kincstárának kipótlására már többször célba vette egyes csoportokat királyságában – most a templomosokra akart sort keríteni, akikben nem csak a pénzszerzés lehetőségét, de hatalmára leselkedő fenyegetést is látott. Állítólag tartozott is nekik, nagyon sok pénzzel és nem kívánta visszafizetni a tetemes pénzt.

Fülöp egyébként is híres volt arról, hirtelen ártatlanokat ellen forduljon uralkodása során. 1292-ben például letartóztatta az országban tartózkodó lombard kereskedőket, elvette a pénzüket, és francia polgári címet vásároltatott azokkal, akik maradni kívántak. 1306-ban a középkori zsidó kereskedők kerültek célpontjába: több mint 100 000 francia zsidót tartóztatott le, akiktől szintén elvette a teljes vagyonukat - őket halálbüntetés terhe mellett ki is tiltotta Franciaországból.

A templomosokat is hasonló módon akarta elintézni, a gond csak annyi volt, hogy útban állt a pápa, akinek a lovagok védelmét élvezték. VIII. Bonifác pápa „Krisztus rettenthetetlen harcosainak” hívta őket. IV. Fülöp azonban nem volt szívbajos a pápával sem: emberei 1303 őszén elfogták, kicsit „megszorongatták”, majd egy idő után szabadon engedték, de – valószínűleg ennek valamilyen hatására - heteken belül – meghalt. Az utódja, a rövid uralkodású XI. Benedeket követő újabb pápa, V. Kelemen Fülöp irányába jóval engedelmeskedőbb volt, mivel maga is francia volt. A templomosok üldözése elől elhárultak az akadályok.

Letartóztatás, per, kínzások, kivégzések

Így kerülhetett sor a történelem első koholt pereinek egyikére, amely végül a rend bukását okozta. 

 IV. „Szép” Fülöp egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, elfogatta és bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása, szimónia, illetve

Fülöp segítője, a per fővádlója egy katár (kathar) volt, akiket a templomosok vertek le Dél-Franciaországban. Fülöpnek sikerült elérnie, hogy az új pápa a Vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlassa a templomosok rendjét.

A rend utolsó középkori nagymesterét, Jacques de Molay-t Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben elevenen elégettette. A maradék templomosokat kegyetlenül megkínozták, majd hamis tanúvallomások kikényszerítésével egymás ellen is vallatták őket. Aki nem írta alá a vallomásokat (és legtöbbjük így tett), azt szintén máglyán égették el. A templomos birtokok java része a francia király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe került, párizsi központjukat lerombolták.

Nem tűntek el teljesen

Túlélők, ha csekély számban is, de maradtak, főleg más országokban. Portugáliában új név alatt újraszerveződtek: ők lettek a Krisztus Lovagrendje. Skóciában pedig Robert Bruce fogadta be őket (a William Wallace vezette felkelést követően), és a lovagok segítségével futamította meg az 1314-es bannockburni csatában a majd háromszoros túlerőben lévő angolokat. Magyarországon is el tudtak vegyülni más szerzetekben.

Az egyik leghíresebb modern templomos szekta, az 1984-ben alapított, francia Naptemplom Rendje. 1994-ben 74 fős teljes tagságával (köztük kiskorúakkal is) tagjaik rituális öngyilkosságot követtek el.

Anders Behring Breivik, a norvég terrorista és tömeggyilkos is azt állította a pere során, hogy ő egy templomos szervezet tagja, azonban erre a saját állításán túl konkrét bizonyítéket nem sikerült találni. (Breivik egyben nagy rajongója az Assassin's Creed játékoknak is, amelyekben a templomosok állandóan szerepelnek). 

Magyarországon jelenleg is létezik egy „Templomos Lovagrend - Krisztus szegény Lovagjainak Rendje” - a templomosok.hu című honlapjuk szerint az üzemeltető a Templárius Alapítvány, amely Gyomaendrődön található.