Nem szőröztek, kikosarazták a királynőt

Létezhet-e annál nagyobb elismerés és öröm, mint amikor szülőhazája uralkodója lovaggá ütné az embert? A jelek szerint igen, hiszen rengetegen visszautasították már a Sir titulust az Egyesült Királyságban. A legérdekesebb indoklásokat gyűjtöttük csokorba.

Fel sem merült benne, hogy elfogadja

A könnyűzene kaméleonjaként is ismert David Bowie évtizedeken át szórakoztatta a világot folyamatosan megújuló zenei stílusával és extravagáns küllemével. Gyakran meghökkentő átváltozásai hat Grammy-díjat hoztak a néhai művésznek, ám ennél nagyobb elismerésre nem is vágyott: simán lekoptatta az őt megkörnyékező brit királyi udvart.

Először 2000-ben, amikor a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává avatták volna, majd három évvel később, amikor előadói átváltozásának újabb állomásaként Sir David Bowie lehetett volna belőle. Korabeli magyarázatából az derült ki, hogy nem is tartotta valami nagyra az efféle kitüntetéseket:

Eszem ágában sem volna soha semmi ilyesmit elfogadni. Komolyan nem is értem, mire jó az egész. Nem ezekért dolgoztam egész életemben.

Főként a pénz miatt dönthetett így

A 2018-ban elhunyt világhírű elméleti fizikus, Stephen Hawking a tudományos díjak garmadáját fogadta el, sőt, még a brit becsületrendet is. A lovagi rangra viszont már nemet mondott, hivatalos indoklása szerint pusztán azért, mert

Ám mivel az eset az 1990-es évek legvégén történt, amikor Hawking gyakran bírálta nyilvánosan is a brit kormány szűkmarkúságát a tudományfinanszírozásban, a hozzá közel álló korabeli források szerint inkább öntudatos politikai üzenet volt ez részéről, semmint privát kényeskedés.

A királynőnek politikai megfontolásokból kosarat adók listáján egyébként olyan sztárok szerepelnek, mint például John Lennon a Beatlesből, aki a Brit Birodalom Rendjének tagja fokozatot utasította vissza (mely automatikusan ugyan nem jelent Sir előtagot, de hasznos belépő hozzá), mert szégyellte hazája szerepét a nigériai polgárháborúban.

Az egyenlőség fontosabb, mint a rang

A kilencvenes évek Trainspotting című kultuszfilmjének rendezője, Danny Boyle egyenesen filozófiai alapokon utasította vissza a lovagi címet. A 2012-es londoni olimpia megnyitóünnepségének megrendezése után ajánlotta fel neki a királynő, ám ő nem kért belőle.

Nem én lennék. Ezrek dolgoztak a kezem alá mindig is, ők is ugyanolyan fontosak, mint én. Én nemcsak blablázok erről, hanem tényleg így is gondolom. Még akkor is, ha emiatt soha többé nem hívnak meg a királyi palotába.

Boyle mindehhez hozzátette még, hogy nagyon büszke arra, hogy egyenrangú polgár, a már említett ünnepséggel is az emberek közti egyenlőség üzenetét próbálta kifejezni, semmilyen módon nem kíván felette állni tehát a többieknek.

A mókamesterek ezen is csak nevetnek

Stephen Fry színészt a magyar közönség leginkább a Rowan Atkinson-féle Fekete Vipera vígjátéksorozatból, illetve a V mint vérbosszú című disztópikus filmből ismerheti, hazájában viszont valóságos nemzeti kincsként tekintenek a komédiásként indult dokumentumfilmesre, íróra, műsorvezetőre és humanistára. A közimádatnak örvendő művész egyébként kifejezetten jó viszonyban van a királyi családdal, a megajánlott „parancsnoki rangot” viszont azzal utasította vissza, hogy

úgy érezném tőle magam, mintha egész hátralévő életemben öltönyben kellene járnom.

A legendás Monthy Python oszlopa, a bolondozásban egyébként kifejezetten erősnek számító John Cleese még ennél is lakonikusabban fogalmazta meg ugyanezt:

A karib-tengeri Nevis szigetén élő Cleese egyébként egy kormányzati kitüntetésre is nemet mondott már, az ugyanis kötelező téli elfoglaltságokkal járt volna szülőhazájában, márpedig ő megfogadta, hogy vénségére (jelenleg 81 éves) soha többé nem hajlandó már fázni.