A kötözős szex, a poligráf és az alkotó szeretője ihlette Wonder Womant

William Moulton Marston nemcsak a Wonder Woman képregények írója volt: többek között ő találta fel a poligráf előfutárját, egy híres, azóta is használt személyiségelméletet, emellett elismert pszichológusként és egyetemi oktatóként is tanított több amerikai egyetemen. Életének rengeteg egyéb, rendkívül izgalmas aspektusát is beleszőtte a Wonder Woman kiagyalásába.

Pszichológus, feltaláló, egyetemi oktató, elszánt feminista, a poliamoria („többszerelműség”: kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata) és a „kötözős” erotika híve, illetve a Wonder Woman képregények alkotója: William Moulton Marston rövid életében halmozta az egyedi, különleges vonásokat, illetve a negyvenes évek Amerikájában sokan mélységesen megbotránkoztak erkölcstelen életvitelén, hiszen feleségével közös élettársukkal és később közös gyerekeikkel éltek együtt egy háztartásban. Elgondolkozott például azon, hogy a Wonder Woman képregényekben és filmekben látható „Igazság Lasszója” valójában honnan ered? Most többek között ezt is megtudhatja... 

Világháborús pszichológus a hírszerzésnél, majd filmforgatókönyv-író

A 2017-es első, Gal Gadot-féle Wonder Woman-film az első világháború alatt játszódott, és sok néző úgy gondolhatta, hogy a száz évvel korábbi háborús helyszín mindössze egy jópofa történeti elem, és annak hangsúlyozására szolgál, hogy az ötezer éves amazon főhősnő ebben a korszakban is élt, pedig nem csak erről van szó. William Moulton Marston 1893-ban született, és az első világháború alatt a hírszerzésnél dolgozott – mint pszichológus.

Nem volt semmi hősies benne. Katonák agyában turkáltam

– mondja Luke Evans színész Marston szerepében a róla, a feleségéről, a közös szerelmükről és a Wonder Woman születéséről szóló 2017-es életrajzi filmben, a Marston professzor és a két Wonder Womanben. Marston tehát – ha nem is a hadszíntéren katonaként, de részt vett az első világháborúban, és tökéletesen ismerte az első nagy világégés hadszínterének borzalmát, és bele is szőtte a képregényekbe – ennek feldolgozását a 2017-es Wonder Womanben is láthattuk.

Ami viszont a filmből kimaradt, hogy Marstont nemcsak az eredeti képregények írójaként, hanem filmforgatókönyv-íróként is jegyzik: ő írta a The Thief (A tolvaj) című 1913-as film forgatókönyvét, amelyet egy francia filmrendezőnő, Alice Guy-Blaché rendezett. Elég ritka volt abban a korszakban, hogy női filmrendezők érvényesüljenek bárhol a világon, így valahol jelzi Marston modern gondolkozását, hogy Guy-Blachéval dolgozott együtt. 

Feminista, pszichológus, egyetemi oktató és a DISC-modell kiagyalója

De ennél persze Marston jóval tovább ment. Feleségével, Elizabeth Hollowayjel együtt az akkoriban erősödő feminista mozgalmak aktív pártolója volt, és nézetei szintén alapját képezték később a Wonder Womannek – bár a mai feminizmustól eltérő módon. Hogy abban a korszakban ez mennyire népszerű mozgalom volt, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Olive Byrne-nek, aki a feleségével együtt közös élettársa volt, és akivel „poliamori” párkapcsolatot folytattak, és közös gyerekeik is voltak,  szintén híres feminista aktivisták voltak a felmenői az 1900-as évforduló környékén: Olive anyja, Ethel Byrne és nagynénje, Margaret Sanger. Mindez nem elhanyagolható információ, hiszen Wonder Woman karakterét Marston tulajdonképpen Olive Byrne-ről mintázta. 

Marston emellett elismert pszichológus és egyetemi oktató is volt: több jó nevű amerikai egyetemen is tanított pszichológiát, illetve az általa kidolgozott elméletet, a DISC-személyiségtesztet, amely később szintén híressé vált, és a mai napig alkalmazzák a pszichológiában.

A DISC-személyiségteszt (vagy DISC-modell) neve egy mozaikszón alapul, amely az alábbi négy kifejezés első kezdőbetűjéből tevődik össze:

• Dominance – dominancia,
• Influence – befolyásolás,
• Steadiness – kitartás,
• Compliance – szabálykövetés.

Az elnevezés onnan ered, hogy egy DISC-teszt kérdéseire adott válaszok alapján az embereket a fenti négy kategóriába sorolják be. 

A poligráf alapjainak feltalálója

De a pszichológusprofesszor istenadta kreativitása és mérhetetlen szakmai tudása terén továbbra sem fogta vissza magát. Marston volt az úgynevezett 

készítője, amely a John Augustus Larson által a kaliforniai Berkeley-ben feltalált modern poligráf egyik alkotóelemévé vált. Marston a feleségével a Boston University School of Law-n végzett, a szintén pszichológusként dolgozó Elizabeth Holloway Marstonnal dolgozott ezen az eszközön, és ő javasolta, hogy vizsgálják meg tüzetesebben az érzelem és a vérnyomás közötti kapcsolatot. Közösen dolgozták ki, hogy a mutató kilengése jelezze, amikor valaki hazudik.

Ez a motívum is szerepel a Wonder Womanben: az „Igazság Lasszója”, amellyel Diana lekötözi és egyben lebénítja ellenfeleit, 

Marstonnak tehát részben a korábbi találmánya, a poligráf szolgáltatta ehhez az ötletet. 

Wonder Woman

Wonder Woman először 1941-ben látott napvilágot az All Star Comics című kiadványában. Marston ekkor már nem dolgozott tanárként, mert kirúgták, amiért 

a feleségével, Elizabethszel együtt Olive Byrne-nel.

Bár a kirúgás állítólag eleinte konfliktust okozott a szerelmi trió mindhárom tagja között, de végül együtt maradtak, és Marstonnak később közös gyermekei is születtek mindkét nőtől.

A Wonder Woman egyben egyfajta mentő ötlet is volt az akkoriban elszegényedett Marston, a felesége és közös élettársuk számára. A karakter kiagyalásában egy 1992-es interjúja szerint (amikor Elizabeth már 99 éves volt) Marston felesége is aktívan részt vállalt, míg Wonder Woman külsejét, habitusát és ékszereit Olive-ról mintázták. Az a két csuklópáncél, amelyet a filmekben is láthatunk, és amelyet a harcias amazon arra használ, hogy a rá kilőtt golyókat visszaverje, 

Kötözős szex, fülledt erotika

A már említett „Igazság Lasszójához” a poligráf csak az elem volt, amely az ihletet adta. Emellett ihletésül szolgált az is, hogy Marston ebben az időszakban 

és annak minden aspektusára sikerült rávennie a két élettársát is, hogy az ilyen irányú szerelmi játékokban részt vegyenek. A kikötözés és az ehhez kötődő erotikus tartalom egyébként a korai Wonder Woman képregények egyik rendszeresen visszatérő eleme volt.

Hozzá kell mindehhez tenni, hogy a kötözéshez Marston különféle elméleteket és filozófiákat is gyártott: szerinte a kikötözés és az alárendeltség egy 

amelyet feministaként valahol a férfiak céljának is megjelölt.

Emiatt egyébként a „szigorú erkölcsű” negyvenes években sok problémája is volt a DC Comicsnak és magának Marstonnak, akit a „Tisztesség Országos Ligája” (National League of Decency – nem összekeverendő az Igazság Ligájával) nevű állami szervezet alaposan elő is vett, Marstonnak folyamatosan „meghallgatásokon” (vagy inkább: kihallgatásokon) kellett részt vennie, sőt, a Wonder Womant egy rövid időre be is tiltották, illetve a képregényeket az USA-ban bigott megmozdulások keretében égették. 

Marston halála és a Wonder Woman utóélete

William Moulton Marston 1947-ben halt meg hosszabb betegeskedés után 53 évesen rákban. Marston felesége, Elizabeth és közös szerelmük, Olive együtt maradtak, és még 38 évig (Olive haláláig) együtt éltek. Elizabeth 1993-ban, 

és férjét 47 évvel élte túl (mindketten 1893-ban születtek). William ugyan elment, de a két nő egymás iránt érzett szerelme hosszú életük végéig megmaradt...

Ami a Wonder Womant illeti: a karakter ugyan nem tűnt el, de Marston halála után alaposan visszavettek a mindenféle kikötözős, erotikus utalásból, sőt, egy jó időre még a fantasztikus szuperhős képességeit is elvették Dianától, és csak a hetvenes években kapta őket vissza a képregényekben. Az ebben az időszakban visszatérő óriási népszerűségét annak is köszönheti, hogy 1975 és 1979 között Linda Carter főszereplésével készült egy Wonder Woman-tévésorozat. Az idén 69 éves színésznő (aki a mai napig nagyon jól karbantartja magát) egyébként egy rövid kameó erejéig a Wonder Woman 1984-ben is szerepelt.

Marston eredeti filozófiája egyébként a 2017-es Wonder Woman-filmben, illetve a WW84-ben is nyomokban, helyenként fellelhető, de aki kíváncsi rá, hogy milyenek voltak az eredeti, negyvenes évekbeli képregények, annak azt javaslom, hogy valamilyen digitális képregény-áruházban szerezze be ezeket – a képregényvilág „aranykorszakának” is érdekes mementói ezek.