Mégsincs a farkasoknál alfa-hím

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A domináns viselkedés szerepe a hierarchiában nemcsak a kutyakiképzésbe, de a populáris kultúra vulgárpszichológiájába és a politikai kommunikációba is beépült. Most kezd kiderülni, hogy félreértés az egész.

Induljunk ki az általánosan ismert képből: a farkasok (szürke farkasok) falkákban élnek. A falkák komoly hierarchiába rendeződnek: az alfa-hím vezeti a csapatot, a béta-hím a helyettese, a rangsor végén pedig az ómega-hím található. Ugyanez a rangsor a nőstényeknél is létezik. Ez a vélekedés lassan gyökeresedett meg, de mára teljesen beépült a hierarchiákkal kapcsolatos általános pszichológiával és társadalommal kapcsolatos gondolkodásba. A helyzet azonban, hogy amit eddig tudni véltünk, kissé felületes megfigyeléseken alapult.

Csak fogságban

A vezetőt alfa-hímnek nevezik, és a ranglétrában sok szint létezik ez alatt, béta, gamma, és így tovább. De ilyen rendszer nincs a vadon élő farkasoknál

– mondja Barbara Zimmermann, az Inland Norway Egyetem munkatársa.

Zimmermann rámutat, hogy a rangsort fogságban tartott farkasoknál mutatták ki. A természetben a legtöbb falka mindössze a két szülőből és kölykeikből áll:

A felnőttek azért vezetnek, mert egyszerűen ők a falka többi tagjának a szülei. Az emberi családban sem beszélünk alfa-hímről vagy béta-gyerekről.

Honnan jött?

Az állati hierarchiákkal kapcsolatos népszerű ismeretek egyik legfontosabb előzménye egy norvég zoológus, Thorleif Schjelderup-Ebbe 20-as években közzétett kutatása a házi tyúkok közötti csípésrendről. A csípésrend lényege, mint ismert, hogy a baromfiak jellegzetesen a rangsorban alattuk elhelyezkedővel agresszívak, de a felettük állókkal nem.

Ezt a logikát követte az alfa-hím-koncepció, amely először Rudolf Schenkel 1947-es munkájában jelent meg. A tudós tíz farkas viselkedését vizsgálta Svájcban, a bázeli állatkertben.

A 60-as és 70-es években könyvek sora jelent meg a farkasok társas viselkedéséről, szinte kivétel nélkül fogságban tartott állatokról. Az egyik legnépszerűbb munka az amerikai biológus, David Mech 1970-ben publikált könyve volt (magyarul csak a közel húsz évvel később publikált sarki farkasokról írott könyve érhető el). Mech az egyik legismertebb farkasszakértőként továbbörökítette az „alfa-állat” gondolatot, de pár évvel később belátta a tévedést, és a kiadótól kérte a könyv visszavonását. Sikertelenül.

Csak az erőből ért?

Az alfa-hím-elméletnek komoly hatása lett a kutyakiképzésben.

Különösen a 70-es évektől, David Mech tanulmányát követően, de voltak további ismert nevek, akik az állatkertekben tartott farkasok viselkedéséről közöltek kutatásokat… ez alapján az a kép rajzolódott ki, hogy a farkas egy nagyon autoriter állat, igazi militarista ranglétrával

– mondta Ane Møller Gabrielsen, a Norvég Műszaki Egyetem könyvtáros kutatója.

A kutyakiképzést először a hadseregek alkalmazták, ahol a büntetés képzési módszer volt.

Amikor elterjedt a hierarchiával kapcsolatos vélekedés, a kiképzők hajlamosabbak lettek a büntetésre. A kutyát nem csak akkor büntették, amikor rosszul viselkedett, a kiképzőnek meg kellett mutatnia, hogy mindig ő az alfa-farkas

– mutatott rá Gabrielsen.

A fizikai büntetés, mint a kölykök felemelése és megrázása, a kétezres években kezdett csak kiveszni, ekkor vette át helyét az úgynevezett pozitív tanítás, ami a lehető legkevesebb büntetést alkalmazza.

David Mech időközben újabb tanulmányokkal igyekezett megváltoztatni a közvélekedést. A kilencvenes évek végét Kanadában töltötte vadon élő farkasok tanulmányozásával. Ekkor publikált munkáiban többször is kiemelte, hogy a falka vezetői egyszerűen a szülők.

A dominanciaharcok a farkasok között ritkák, ha vannak egyáltalán. 13 nyáron át figyeltem egy falkát, és egyszer sem láttam ilyet

– fogalmazott Mech.

A történet végeredményben a tudomány által kimutatott hierarchiánál jóval kevésbé komplikált: a kölykök engedelmeskednek a szülőknek. A szülők elosztják a táplálékot, és gondoskodnak róla, hogy a kisebb kölyköknek is elég jusson.