A szarajevói merényletet csak a véletlennek köszönhetően sikerült végrehajtani

Az 1914. június 28-án elkövetett szarajevói merénylet a XX. század történetének  legsúlyosabb következményekkel járó politikai gyilkossága volt. Ferenc Ferdinánd  osztrák–magyar trónörökös halála az európai diplomáciában olyan események  láncolatát indította el, amelyek eredményeként az egész kontinens lángba borult.  Egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip fegyvere végzett Ferenc Ferdinánd  főherceggel és feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel, kirobbant az első  világháború. Miután a merénylet – látszólag – sorsfordító jelentőséggel bír az  európai történelemben, Princip tette és a trónörökös meggyilkolására szövetkező  társaság köré az utókor számos legendát szőtt. Miként Pollmann Ferenc is  fogalmaz, az összeesküvőket „előszeretettel tekintik […] valamiféle jól képzett és  hidegvérű terrorkülönítménynek”. A valóságban viszont a merényletet olyan fiatal  férfiak követték el, akik radikális nézeteik ellenére semmilyen katonai tapasztalattal  nem rendelkeztek. Mi több, a trónörökös életét kioltó lövés azután dördült el, hogy  június 28-án délelőtt a merénylők már kudarcot vallottak egy támadással. Princip  második próbálkozására a véletlen – vagy a végzet – adott lehetőséget.

Magas rangú támogatók…

A főhercegi pár meggyilkolásában több olyan illegálisan működő szerb társaság segédkezett, amelyek célja a délszláv területek egyesítése volt. Ezek a szervezetek törekvéseikből eredően esküdt ellenségei voltak az Osztrák–Magyar Monarchiának, a Habsburgok közép-európai birodalma ugyanis magába foglalta a megálmodott Jugoszlávia jelentős részét. A Monarchia birtokolta a mai Szlovénia és Horvátország területét, valamint a Szávától északra fekvő szerb lakta vidékeket, ráadásul 1878-ban megszállta, majd három évtizeddel később annektálta Boszniát és Hercegovinát.

A merénylet után lefolytatott nyomozás azt is bizonyította, hogy ezek a szélsőséges nacionalista szervezetek a szerb állam „félhivatalos” támogatását élvezték, mivel 

 A Principéket segítő Fekete Kéz – más néven Egyesülés vagy Halál – például Dragutin Dimitrijević ezredes irányítása alatt állt, aki a katonai hírszerzés feje és a szerb belpolitika egyik „erős embere” volt. Dimitrijević szervezetével kulcsszerepet játszott az 1903. májusi belgrádi puccs végrehajtásában, amely során meggyilkolták a szerb uralkodópárt, és a Karagyorgyevics-házat (I. Pétert) ültették a balkáni királyság trónjára. A későbbiekben a Fekete Kéz titkos műveletei javarészt azt a célt szolgálták, hogy Ausztria-Magyarország ellen hangolják a délszláv közvéleményt, különösen az ifjúságot, és ezzel aláássák a birodalom stabilitását. Dimitrijevićék bábáskodása mellett született meg a Narodna Odbrana és a Monarchia területén tevékenykedő Ifjú Bosznia nevű szervezet is, amelyek fontos szerepet játszottak a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet előkészítésében.

…és lelkes amatőrök

A magasra nyúló szálak azért is közismertek, mert a Szerbia elleni támadó fellépés (az 1914. júliusi osztrák–magyar ultimátum, majd a hadüzenet) jogalapja nem a trónörökös meggyilkolása volt, hanem az a vád, hogy a délszláv királyság tétlenül szemlélte, mi több, támogatta is a Monarchia-ellenes szervezetek működését. A meglévő kapcsolatból ugyanakkor egyáltalán nem következett, hogy a Ferenc Ferdinánd ellen kitervelt merénylet profi munka lett volna. Valójában ennek az ellentéte állapítható meg.

Az osztrák–magyar trónörökös meggyilkolására szőtt összeesküvés kulcsfigurája, Danilo Ilić boszniai szerb újságíró volt. Ő kapcsolta össze a belgrádi emigrációban tartózkodó három diákot (Princip mellett Nedjelko Čabrinovićot és Trifko Grabežt) a szarajevói Čubrilović testvérpárral (Veljkóval és Vasóval), Muhamed Mehmedbašićcsal, valamint Cvjetko Popovićcsal. A résztvevők nem képzett terroristák, hanem a jugoszláv eszméktől feltüzelt fiatal fanatikusok voltak, a társaságból mindössze ketten töltötték be a huszadik életévüket. Ezzel magyarázható, hogy az 1914 októberében megtartott perben az összeesküvők többségét – magát Principet is – „csupán” börtönfogságra ítélték, a Monarchia törvényei szerint ugyanis 

A merényletet a Belgrádban élő trió tervelte ki, miután 1914 májusában arról értesültek a sajtóból, hogy Ferenc Ferdinánd hamarosan Szarajevóba látogat.

A felkészülés számos részlete arról árulkodik, hogy a konspirációt nem a szerb titkosszolgálat irányította. Először is a gyilkosságra vállalkozó fiatalok mindössze négy pisztolyt, egy-egy tartalék tárat és hat átalakított kézigránátot kaptak a küldetéshez egy szerb őrnagytól. A robbanószerkezet alkalmazhatóságát ráadásul nagyban csökkentette, hogy az élesítés után csak tíz-tizenöt másodperccel lépett működésbe. A fegyvereket a merénylők a szerb határőrség asszisztálása mellett juttatták be a Monarchia területére, és a Narodna Odbrana ügynökeinek segítségével közel egy hónapon át rejtegették őket. Az összeesküvők ciántablettát is vittek magukkal annak érdekében, hogy a gyilkosság után végezhessenek magukkal, és így megóvják támogatóikat a lelepleződéstől. Jellemző módon a kritikus pillanatban ezek hatástalannak bizonyultak.

Másodszor a merényletet megelőző felkészülés bővelkedett olyan epizódokban, amelyek az összeesküvők amatörizmusáról árulkodtak. Principék például semmilyen katonai tapasztalattal nem rendelkeztek, a támadáshoz használt Browning pisztolyok használatát egy belgrádi parkban tartott „lőgyakorlaton” mutatták meg nekik. Čabrinović itt olyan gyengén teljesített, hogy a végzetes napon nem kapott lőfegyvert. Ugyancsak a profi felkészítés hiányáról tanúskodik, hogy Mehmedbašić, aki 27 életévével és egy Oskar Potiorek boszniai kormányzó ellen tervezett korábbi merénylettel valódi veteránnak számított a társaságban, június 27-én este egy fényképről igyekezett megjegyezni a trónörökös arcvonásait. Ha a támadás terve a belgrádi vezető körökben született volna meg, nem fanatikus amatőrökre bízzák a végrehajtását.

Füstbe ment terv

Az 1914. június 28-i merénylet úgy zajlott le, ahogy arra a szervezkedők szerény képességei alapján számítani lehetett. Reggel a főhercegi pár vonata begördült a szarajevói pályaudvarra. Ferenc Ferdinánd és felesége egy hat autóból álló konvojjal – Potiorek katonai kormányzó és a helyi notabilitások kíséretében – először egy kaszárnyát látogatott meg, majd 10 órakor a városházán szervezett fogadóünnepségre indult. Ilić és hat társa ekkor tett kísérletet a trónörökös meggyilkolására. Miután a sajtóból jól ismerték Ferenc Ferdinánd tervezett útvonalát, a Miljacka folyó partján húzódó rakparton állítottak számára csapdát.

A támadásra negyed 11 környékén került sor, és a próbálkozás teljes kudarccal zárult. Mehmedbašić visszariadt a robbantástól, mert

Čabrinović már nem habozott, az elhajított gránát azonban célt tévesztett, és egy másik autó alatt lépett működésbe. A robbanásban körülbelül húszan sérültek meg, a trónörökös azonban karcolás nélkül megúszta a gyilkossági kísérletet. Čabrinovićot, aki a sekély folyóba ugorva próbált meg elmenekülni, letartóztatták, a többi összeesküvő pedig szétszéledt a városban.

A vak véletlen

A támadás után a trónörökös érthető módon zaklatott lelkiállapotban érkezett meg a szarajevói városházára. Az üdvözlő beszéd meghallgatása előtt ki is fakadt a város vezetőjének:

Polgármester úr! Idejövünk az ön városába látogatóba, és az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!

Ferenc Ferdinánd programját is módosítja. Úgy döntött, hogy a protokolláris események előtt meglátogatja a kórházban Merizzi alezredest, Potiorek kormányzó szárnysegédjét, aki a robbantásban súlyosnak tűnő sérülést szerzett. A biztonság kedvéért a főhercegi konvoj útvonalát is megváltoztatták, a menet a belváros forgalmas utcái helyett a rakparton tervezett végighaladni. A sors furcsa fintora, hogy ez az óvintézkedés, pontosabban annak elégtelen megszervezése okozta Ferenc Ferdinánd halálát.

Amikor ugyanis a kórházi vizit után a kocsisor az első támadás színhelyének közelébe jutott, az élen haladó két jármű az eredeti útitervnek megfelelően a rakpartról jobbra, a Ferenc József utca irányába kanyarodott. A főhercegi párt szállító autó sofőrje (mivel csupán azt az utasítást kapta, hogy kövesse az előtte haladókat) ugyanígy tett. Potiorek ekkor megállította a konvojt, ez a döntése azonban végzetesnek bizonyult, ugyanis a trónörökös járműve éppen

A fiatalember nem habozott, előrántotta pisztolyát, és két lövést adott le az autóra. Bár minden valószínűség szerint vaktában tüzelt, a golyó Ferenc Ferdinándot és Zsófia hercegnőt is halálra sebezte.

Principet a helyszínen őrizetbe vették. Rajta és a korábban letartóztatott Čabrinovićon keresztül a nyomozók könnyűszerrel eljutottak azokhoz a személyekhez, akik részt vettek a szarajevói merénylet megszervezésében vagy végrehajtásában. Az elfogatást egyedül Mehmedbašić kerülte el, aki a sikertelen robbantás után azonnal kereket oldott, és Montenegróba menekült.

Elkerülhető lett volna a háború?

A merénylet körülményeinek ismeretében még izgalmasabb az a kérdés, hogy abban az esetben, ha Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói látogatást, vajon miként alakult volna a történelem. Elkerülhető lett volna a világháború, és vele a közép-európai birodalom pusztulása?

A Monarchia és Szerbia viszonyát már a merénylet előtt súlyos ellentétek terhelték, mivel a belgrádi kormány célja – az illegális szervezetekhez hasonlóan – a nagy délszláv állam megteremtése volt. Miután az 1912–13 során vívott Balkán-háborúkban Szerbia jelentős mértékben gyarapította a területeit, megnőtt az önbizalma a Monarchiával szemben. Belgrád egyre provokatívabb fellépését ráadásul a cári Oroszország is támogatta. A két szomszéd rossz viszonyát mutatja, hogy

miután a szerbek önkényesen megszállták Albánia északi részét. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása tehát az utolsó csepp volt a pohárban, és jellemző módon a bécsi udvari körök is arra törekedtek 1914 júliusában, hogy háborút provokáljanak ki a balkáni királysággal. Valószínűsíthető, hogy a feszült hangulatban a merénylet nélkül is adódott volna ürügy az összecsapásra – azzal pedig a kortársak is tisztában voltak, hogy ez a fegyveres konfliktus az antant hatalmak és Németország bekapcsolódásával rövid időn belül általános európai háborúvá szélesedik majd.

Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon-próba kvízjátékban! Mind a 13 pontot csak egy igazi történelemzseni szerezheti meg! 

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Rubicon Történelmi Magazin közreműködésével jött létre.