Most akkor Luther kiszögezte vagy nem szögezte ki?

Ha egy történelemkönyvben megpillantunk egy illusztrációt, amelyen egy testes  szerzetes röpiratot szögez egy templom kapujára, azonnal tudjuk, hogy a reformáció  megindításának pillanatát ábrázolja. A hagyomány szerint ugyanis 1517. október 31-én,  déli tizenkét óra körül Luther Márton a wittenbergi vártemplom, a Mindenszentek t emploma kapujára kiszögezte 95 tézisét, melyben elítélte a búcsúlevelekkel való k ufárkodást.

A jelenet olyannyira közismert, hogy pár évtizede egy tréfás képregényben is feldolgozták. Két pap kártyázását váratlanul kopogás zavarja meg. „Szabad!” – kiáltják. A kopogás folytatódik. „Gyere már be!” Végül az egyik pap utánanéz a dolognak, és ezzel tér vissza: „Ó, csak a Márton az, a Luther. A téziseit szegezi. Ki oszt?”

Tények és mítoszok

A történelmi köztudatban számtalanszor idéznek fel bonyolult folyamatokat többé-kevésbé kitalált, de látványos jelenetekkel. Kolumbusz fellépését egy tojás hegyére való felállításával, a francia abszolutizmust XIV. Lajos kijelentésével („Az állam én vagyok!”), a bolsevik puccsot a Téli Palota ostromával, 1848. március 15-ét pedig azzal, hogy Petőfi elszavalja a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dalt. A történelmi emlékezetnek valószínűleg szüksége van a hosszabb eseménysorokat összesűrítő, drámai pillanatokra, s az sem baj, ha ezek megtévesztőek. A franciák a Bastille bevételének évfordulóján ünneplik a zsarnokság megdöntését, s nem zavarja őket, hogy a híres erődben csak négy hamisító, két őrült és egy perverz nemesember raboskodott 1789. július 14-én.

Hasonló a helyzet a reformáció emléknapjával is. Való igaz, hogy Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517-ben lépett a nyilvánosság elé tanaival. Az is igaz, hogy ebben a korban a templomajtó az egyetemi hirdetőtábla szerepét töltötte be, s több közérdekű közleményt itt helyeztek el. Csakhogy Luther kezdetben 

hanem az illetékes egyházi hatóságoknak akarta felhívni a figyelmét a visszaélésekre. A tételek eredeti címe ez volt: Luther Márton disputációja a búcsúcédulák hatalmáról és hatékonyságáról. Nem valószínű, hogy megérte volna kiszögezni meglehetősen hosszú írását a templomkapura: vajon a wittenbergi járókelők közül hányan tudták akkoriban latin nyelven elolvasni?

Mi történt valójában?

Luther 1517 októberének végén Brandenburgi Albert mainzi érseknek küldte el tételeit, s arra kérte, rója meg a prédikátorokat, akik búcsúcédula megvásárlása fejében a purgatóriumban eltöltendő idő csökkentését ígérgették. Az érsek úgy érezte,

ez a pápa hatáskörébe tartozik. Az iratot ezért elküldte a mainzi egyetemnek és a pápai kúriának. A mainzi teológusok egyelőre nem tartották szükségesnek Luther elítélését, csak egyetlen tételt bíráltak meg, amely szerint a pápának nem lenne szabad korlátlan mennyiségben kiadni a búcsúcédulákat. Az egyházfő hatáskörét ugyanis nem lehet korlátozni.

Ma a történészek többsége úgy vélekedik, hogy a tételek nem kerültek fel a vártemplom kapujára. Valószínűbb, hogy a mainzi érsekhez elküldött latin nyelvű írását lefordították, lemásolták, levél és plakát formájában szétküldték a birodalomban, s így terjedt el pár hét alatt a Német-római Császárságban. A kiszögezés történetét a titkára írta le egy jegyzetben, majd barátja és harcostársa, Philipp Melanchthon terjesztette el Luther műveihez írt előszavában 1546-ban, vagyis csaknem húsz évvel a történtek után. Melanchthon azonban 1517-ben nem tartózkodott Wittenbergben.

Bronzba öntve

A vártemplom az eredeti kapuval együtt leégett 1760-ban, a hétéves háború során. A 19. században azonban újjáépítették, a 95 tétel latin szövegét pedig 1858-ban IV. Frigyes Vilmos porosz király bronzba öntette. Most a Mindenszentek templomának a térre néző, egytonnás kapuján olvasható. Lutherről életrajzírója, Richard Friedenthal azt állapította meg, hogy ha 

nem is felel meg a valóságnak, hogy döngő kalapácsütésekkel kiszögezte a templomkapura tiltakozását – annyi bizonyos, hogy iszonyatos erejű csapást mért az egyházra.

Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy Luther nemcsak megrendítette, hanem fellépésével önvizsgálatra kényszerítette, reformokra ösztönözte és ezzel megújulásra is késztette, vagyis végső soron megerősítette a katolikus egyházat. Hogy ennek milyen óriási jelentősége volt később Magyarország szempontjából, azt talán felesleges lenne fejtegetni.

Mennyit tud valójában a történelemről? Tegye próbára tudását a Rubicon-próba kvízjátékban! Mind a 13 pontot csak egy igazi történelemzseni szerezheti meg! 

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Rubicon Történelmi Magazin közreműködésével jött létre.