Edit
10 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Jeruzsálem véres öröksége

2012.06.05. 22:02
A hatnapos háborúban Izrael a kettéosztott Jeruzsálem teljes területét elfoglalta, és máig a fennhatósága alatt tartja. A világ egyik leghíresebb történésze, Simon Sebag Montefiore szerint – aki tavaly publikálta Jeruzsálemről szóló városéletrajzát – sorsszerű, hogy ebben a városban olyan gyakran tombol az erőszak.

A több tucat néven ismert és számtalan hódító által ostromolt Jeruzsálemet Európa és a Közel-Kelet gyakorlatilag minden nagy birodalma birtokolta, vagy mohón vágyott a leigázására. A három nagy monoteista világvallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám ádázul versengett érte több mint egy évezreden át, és különleges státusza továbbra is fontos akadálya az izraeli–palesztin békekötésnek.

A Biblia szerint Dávid király választotta ezt a helyet zsidó királysága fővárosául (i. e. 1000 körül). A következő századok során rendszeresen megszállták. Időszámításunk előtt 586-ban a babiloniak foglalták el és hurcolták fogságba lakóit, akiket csak a Babilont i. e. 538-ban II. (Nagy) Kürosz vezetésével  leigázó perzsák engedtek visszatérni. A zsidóknak később a görög és a római hatalommal is meg kellett küzdeniük. Utóbbiak miatt kényszerültek hosszú száműzetésbe, miután azok időszámításunk szerint 70-ben kifosztották és a Római Birodalomhoz csatolták a várost.

Miután Jézust megfeszítették, a város az egyre népesebb kereszténység szent helye lett. A 7. századra az iszlámmal is kapcsolatba került; 638-ban Omár kalifa foglalta el. A várost iszlám dinasztiák sora uralta, majd a 11. század végétől a megszerzésére irányuló keresztes hadjáratok bonyolították tovább a helyzetet. A további 150 év során hol keresztény, hol muzulmán fennhatóság alatt állt. A 13. század közepétől a moszlim mamlúkok uralták, akiket a szintén moszlim oszmán törökök igáztak le 1517-ben.

  A britek az első világháború idején foglalták el Jeruzsálemet, és a Balfour-nyilatkozattal (1917) támogatták azt az elképzelést, hogy Palesztinában zsidó állam jöjjön létre. Harminc évvel később az ENSZ egy zsidó és egy arab államra osztotta fel Palesztinát. Miután Izrael 1948-ban sikerrel megvívta a függetlenségi háborúját, Jeruzsálemet is kettéosztották, de az 1967-es háborúban pár nap alatt a zsidó államhoz csatolták.

Negyven ostrom

  A Sztálin-életrajzairól és más történelemformáló személyiségekről szóló, 33 nyelvre lefordított történelmi bestsellerei miatt közismert Simon Sebag Montefiore azt állítja, Jeruzsálemet már a kánaániták szent hellyé tették, és az egymással azóta is versengő vallási hagyományok miatt minden kőkockáját átitatja a szentség és a hatalmi vágy. Jeruzsálemben több mészárlás, több halál és több gyűlölködés volt, mint a világ bármely más városában. „Szerintem ezt a várost összességében mintegy negyvenszer ostromolták meg és próbálták bevenni. A 20. század természetesen borzalmas volt, de meg sem közelítette a korábbi idők brutalitását. Az a pusztítás, amit i. e. 586-ban a babiloniak, illetve i. sz. 70-ben a rómaiak ebben a városban végeztek, rémisztő lehetett. Gyakorlatilag mindenkit kiirtottak” – mondta.

Jeruzsálem egyik érdekessége, hogy a városhoz fűződő mítoszok mindegyikéről könnyen kideríthető, hogy valójában nem igaz. Az egyik ilyen mítosz szerint a moszlimok voltak a civilizáltak, míg a barbár keresztesek, akik a középkor sötétségéből törtek elő, a nyers erőt testesítették meg. Ez azonban nem fedi a valóságot, a városhoz fűződő viszonyukban gyakorlatilag nem különböztek egymástól. A másik közkeletű mítosz, hogy a brit uralom a 20. század elején vallási elfogultságtól mentes, racionális volt. Valójában a liberális David Lloyd George és a konzervatív Arthur Balfour brit miniszterelnökök egyaránt vallották a Krisztus második eljöveteléről és a zsidók visszatéréséről szóló evangéliumi felfogást, és ez befolyásolta közel-keleti politikájukat is.

„Jeruzsálem sok tekintetben a holtak városa... Az embernek itt az a benyomása, hogy a holtak élnek és minden téren óriási hatással vannak a városra. Jeruzsálem varázslatos hely, de egyben a világ legveszedelmesebb pontja is” – vallja a híres történész.

(A történésszel készült interjú teljes szövege a BBC History Magazin júniusi számában olvasható.)