Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Őrültség lenne igent mondani Zelniknek

2012.08.01. 20:17

Az Indexnek adott interjújában Zelnik István műgyűjtő ma hozta nyilvánosságra, hogy adásvételi szerződést kötött a több tulajdonosnál lévő, valószínűleg a Balatonnál talált és illegálisan eladott ókori leletegyüttes, a Seuso-kincs egy részére, azokat hazahozná, múzeumot építene a számukra, és végrendeletében a tárgyakat az államra hagyná. Cserébe, mint mondta, azt kéri, hogy az állam ideiglenesen mondjon le a tulajdoni igényéről.

A miniszteri biztos örül, de kételkedik

Hajdú Éva, aki 1997 és 2006 között a Seuso-kincsek ügyéért felelős egykori miniszteri biztos volt - és akit Zelnik az interjúban a feladatra felkészületlennek nevezett - az Indexnek kijelentette, hogy nagyon örülne, ha valakinek sikerülne hazahozni a tárgyakat. „Amíg pozícióban voltam, magam is meghallgattam mindenkit – nemzetközi csempészt és egyéb rosszfiúkat is – annak érdekében, hogy sikert érjünk el.”

Hajdú szerint azonban sok a zavaros állítás Zelnik kijelentései között. A műtárgyak megvásárlásáról például, mint mondta, eleve nem lehet beszélni, mivel az angol jog nem ismeri az elbirtoklás intézményét, ezért lopott jószágra nem lehet tulajdonjogot szerezni. Így jogilag sem Lord Northampton, sem a társai nem tulajdonosai a Seuso-kincsnek, nem véletlen, hogy azokat sem a bankok, sem a biztosítók nem engedték elhelyezni a trezorjaikban.

A kincsnek csak őrzői vannak, tulajdonosa nincs

A kulturális örökségvédelmi törvény szerint az idehaza a földből és vízből előkerülő műkincsek a magyar állam tulajdonát képezik. A magyar jog ugyanakkor ismeri az elbirtoklást, azaz hogy a gazdátlan javak iránti igény fenntartása egy idő után tulajdonjogot keletkeztet. Épp ezért közölte 2006-ban a kincseket vélhetően az eladás elősegítése céljából kiállító Bonhams aukciósházzal a kulturális tárca, hogy a magyar állam fenntartja a tulajdoni igényét.

Mióta kiderült, hogy a kincsek eredetdokumentációja hamis, Lord Northamptonék korábbi tulajdonjoga őrzési joggá (bailment) minősült át. A Zelnik István által az interjúban említett adásvétel e jog átadásáról szólhat, illetve a tárgyak eddigi őrzésével, restaurálásával, állagmegóvásával kapcsolatos költségek megtérítéséről. Ám Hajdú szerint a magyar állam óriási hibát követne el, ha akár csak átmenetileg is lemondana a tárgyak egy részének tulajdonjogáról.

Magunkkal szúrnánk ki

Ezzel ugyanis elismerné, hogy más is tulajdonjogot szerezhet a tárgyak felett. Ez a többi tárgy státusát is érintené, azok azonnal piacképesnek minősülnének, így az állam Hajdú megfogalmazása szerint saját magát lőné bokán.

Hajdú azt is értelmezhetetlennek nevezte, hogy Zelnik tízmilliókat költött volna arra, hogy a tárgyak nyomára bukkanjon, és egy évig nyomozott utánuk. Ezek az információk ugyanis nem túl nagy utánajárással beszerezhetők Lord Northampton (az egyetlen ismert tulajdonos) sajtótitkárától. A márki Hajdú szerint nem él remeteéletet, könnyű megtalálni. A volt kormánybiztos szerint korábban a magyar állam is fizetett a Seuso-kincsekkel kapcsolatos információkért, de korántsem ennyit.

Az állam fenntartja az igényét, de tárgyalna

A Kultúráért Felelős Államtitkárság a Zelnik-interjúhoz kapcsolódva szerdai közleményében rögzíti, hogy a Magyar Állam a Seuso-kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. Az államtitkárság szerint Zelnik István a kormányt és az államtitkárságot hivatalosan eddig nem kereste meg.

Ugyanakkor a kormány nyitott minden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit
szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek vagy más, a nemzeti kultúra
szempontjából meghatározó műtárgyak és leletegyüttesek sorsáról érdemben egyeztetni – áll az államtitkárság közleményében.