![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Letartóztatták, mert nő volt, és szavazott
További Történelem cikkek
-
30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Felmérések szerint Barack Obamára az egyedülálló nők kétharmada és az anyák több mint fele szavazott. Bár általában a férjes asszonyok körében Mitt Romney volt a népszerűbb, a republikánus jelöltek néhány, a nők munkavállalását, az abortuszt és a nemi erőszakot érintő durva vagy félreérthető kijelentése korántsem szolgált az előnyükre az elnökválasztási kampányban. Persze nem Obama volt az első, és nem is az utolsó, akit hírbe hoztak a női szavazókkal – már Neville Chamberlain angol miniszterelnök pacifista női támogatóira is kígyót-békát kiabáltak azok, akik ellenezték a Hitlerrel kötött balsikerű müncheni egyezményt, amelyet úgymond női szavazóinak megfelelve fogadott el.
140 évvel ezelőtt, 1872-ben azonban egyik ország politikusának sem lett volna ilyen „problémája”, ugyanis Angliában csak 1918-ban adták meg a részleges, tíz évre rá a teljes szavazati jogot a nőknek, míg Amerikában 1920-ig kellett várni arra, hogy a nők a férfiakhoz hasonlóan minden államban leadhassák szavazatukat. Az amerikai alkotmány 19. kiegészítése kötelezően írta elő a rendelkezés bevezetését valamennyi tagállamának.
1872-ben – azon a más szempontból is rendhagyó elnökválasztáson, amelyen Ulysses S. Grant kihívója, Horace Greeley már a szavazás után, de még az elektorok döntése előtt elhalálozott – azonban az egyik republikánus jelölt mégis elkönyvelhetett néhány női szavazatot: Susan B. Anthony polgárjogi aktivistáét és társaiét, akik november 5-én a New York állambeli Rochesterben megjelentek az urnáknál, és szavatak. A törvénytisztelő hatóságok viszont nem hagyták ennyiben a dolgot: csaknem két héttel később, november 18-án letartóztatták Anthonyt, és bíróság elé citálták a tűrhetetlen skandalumért.
A kudarc lehetetlen
![Susan B. Anthony](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/353/3534/35349/3534946_894177fdc2c633c89c8eda2e2ed85b73_wm.jpg)
A szilárd erkölcsű kvéker családban nevelkedett – ám egyes prédikátorok álszentsége és a nők elviselhetetlen sorsa miatt később agnosztikussá lett – Anthony azonban kitartott az elvei mellett. Még óvadékot sem volt hajlandó letenni, ügyvédje mégis megtette helyette, szabadlábon azonban egy percet sem pihent. Végigjárta a megye valamennyi települését, hogy ügyére felhívja a közvélemény figyelmét, és amikor a körzeti ügyész közbenjárására az elfogultságot elkerülendő áthelyezték a tárgyalást egy másik megyébe, ott is ugyanígy járt el.
A hét hónappal később Canandaiguában megtartott tárgyaláson Ward Hunt bíró sem igyekezett rácáfolni Anthonynak és feminista társainak a férfitársadalom elnyomását harcosan támadó eszméire: nem adott rá lehetőséget, hogy az aktivista maga mellett tanúskodjon, az esküdteknek a bűnösség kimondását javasolta további tanácskozás nélkül, és végül elérte, hogy a vádlottat 100 dollár pénzbüntetésre és a bírósági költségek megfizetésére ítéljék.Susan Anthony azonban önmagát tagadta volna meg, ha valaha is befizeti a szerinte igazságtalan büntetést, ám börtönbe mégsem vetették emiatt, nehogy fellebbezhessen, és magasabb fórumokon is levezethesse az amerikai alkotmányra, a Függetlenségi Nyilatkozatra és a Legfelsőbb Bíróság ítéleteire támaszkodó védekezését. Később sem kísérelték meg egyszer sem behajtani rajta a bírságot – és ezzel mintha az amerikai törvényhozók és bírák is beismerték volna, hogy a nők kizárása a szavazásból (két évvel azután, hogy a 15. alkotmánykiegészítéssel a felszabadított és az előző alkotmánykiegészítéssel állampolgárnak is elismert afroamerikaiknak megadták ezt a jogot) védhetetlen álláspont.
![Lucretia Mott, Elizabeth Cady Stanton and Susan B. Anthony szobra a washingtoni Capitolium látogatóközpontjában](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/353/3534/35349/3534942_46e61078c25690ddf9bfc885c606f40a_wm.jpg)
A nők szabadságjogaiért folytatott több évtizedes harca – együttműködve olyan neves polgárjogi aktivistákkal, mint Lucretia Mott és Elizabeth Cady Stanton –, a The Revolution című hetilap megalapítása és működtetése (amelynek adósságait még kényszerű megszűnése után is a saját zsebéből fedezte), számos polgárjogi szervezet és kezdeményezés életre hívása és a női választójogi harc történetéről szóló monumentális munka társszerzősége vitathatatlanul a mozgalom egyik élharcosává avatta Susan B. Anthonyt. Mindvégig tisztában volt vele, hogy az ő életében már nem fog megvalósulni a diszkriminációmentes szavazás Amerikában, de 1906-os halála előtt már abban is biztos volt, hogy egy emberöltőnél tovább nem kell várni – talán erre utalnak szállóigévé vált szavai, amellyel követőit biztatta a további harcra: „A kudarc lehetetlen”.
A negatív rekorder
Ugyan az amerikai kongresszusban még mindig jelentős kisebbségben vannak a nők, nem biztos, hogy Susan Anthony különösebben elégedett lett volna azzal a ténnyel, hogy mindössze két évvel a nők választójogának elismerése után, 1922. november 21-én egy olyan hölgy képviselhette nemét először a szenátorok között, aki bokros érdemei dacára rendelkezett egy komoly jellemhibával is: a fehér felsőbbrendűség tántoríthatatlan híve volt.
Az az Anthony, aki a nők és az afroamerikaiak polgárjogi harcát igyekezett összekapcsolni, és egész családjával együtt elkötelezett abolicionista volt (igaz, néha rasszista támogatók segítségét is elfogadta), bár keserűségében, hogy a fekete férfiak „beelőztek”, megkockáztatott néhány támadható kijelentést, ám sose vetemedett volna arra, amire az első női szenátor.
![Rebecca Latimer Felton](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/353/3534/35348/3534814_f799bd8e70645c1f06ed920be8101519_wm.jpg)
Rebecca Latimer Felton ugyanis, akit 87 évesen iktattak be pozíciójába, gyakran becsmérelte az általa gorillákhoz is hasonlított afroamerikaik választójogát, és „indokolt esetben” helyeselte a meglincselésüket is. Feltonnak – aki az utolsó egykori rabszolgatartó volt a szenátusban – azonban nem volt rá alkalma, hogy szélsőséges nézeteit e fórumon is hangoztassa, ugyanis mindössze egy napig töltötte be pozícióját, mielőtt visszalépett – és ezzel a rövid hivatali idővel úgyszintén rekordot döntött.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)