Egy holland szakértő szerint külföldi készítésűek lehettek azok a kétezer évesnél is régebbi cipők, amelyek egy korsóba rejtve kerültek elő Egyiptomban egy luxori templomból. Egyelőre úgy tűnik, hogy a hét darab bőrcipő marhabőrből készülhetett. A cipőkből két pár gyermekeké lehetett, mivel mindössze 18 centi hosszúak. A cipőket pálmarostzsineggel kötötték össze, és a legnagyobb, pár nélküli cipőbe gyömöszölték. A két további pár közül az egyik 24 centi hosszú; a rajta felfedezett nyomok alapján elképzelhető, hogy a tulajdonosa sánta volt.
A cipőket rejtő korsót két, vályogtéglából készült fal közötti résbe rejtették. A régészek feltételezik, hogy a tulajdonosuknak nem volt módja rá, hogy visszatérjen értük, és a lábbelik egészen 2004-ig a rejtekhelyen maradtak, két másik korsó társaságában. A cipőket ekkor fedezte fel egy olasz régészcsapat.
A kutatók André Veldmeijerrel, az ókori egyiptomi cipők szakértőjével is megvizsgáltatták a leleteket. Veldmeijer szerint a cipők külföldön készülhettek, és bizonyára drágák voltak, mivel az ókori Egyiptomban a saru volt a legelterjedtebb lábbeli. A szakértő szerint a talált cipők külseje és minősége arra utal, hogy a tulajdonosuk magas társadalmi rangú, tekintélyes személy lehetett. A legnagyobb, pár nélküli cipő a kutatóknak nagy meglepetést okozott, ugyanis a készítéséhez olyan cipőkészítési megoldást alkalmaztak, amiről sokáig azt hitték, hogy azt a középkori Európában használták először.