Befalazással és trükkökkel is választottak pápát

A legkorábbi pápák megválasztásának körülményei nem ismertek. Vannak arra utaló jelek, hogy a legkorábbi pápák kijelölték utódaikat, de ezt a szokást hamar elvetették, mert a kijelölt utódok nem mindig feleltek meg a legfőbb egyházi és világi méltóságok igényeinek. Hamar kialakult a választás, vagyis Róma legfőbb egyházi méltóságát is hasonlóan választották meg, mint a többi város püspökét: összegyűltek a helyi egyházi vezetők és szavaztak.

Ezeket a szavazásokat nem mindig tudták háborítatlanul lefolytatni, és korán megjelentek az eredményt ellenzők is, ők általában ellenpápát választottak. A legkorábbi ellenpápát 217-ben választották meg – ő Hippolyt volt –, az utolsót 1439-ben, V. Félix személyében.

A kereszténység hivatalos államvallássá válása után az uralkodók is szerettek beleszólni a pápa megválasztásába, I. Jusztiniánusz például elrendelte, hogy a pápát csak az ő jóváhagyása után lehet felszentelni, két évszázaddal később pedig a frank királyok szerettek volna hasonló jogokat maguknak. Az uralkodók egészen odáig mentek, hogy a 10-11. században a német-római császárok maguk nevezték ki a pápákat, illetve mondatták le és kergették el a nekik nem tetsző pápát.

A befalazott bíborosok

A pápa megválasztásának folyamatát a 11. században reformálták meg, 1059-ben II. Miklós pápa csökkentette a császár szerepét és a bíborosi testületre bízta a pápa megválasztását, ennek ellenére a következő évszázadokban még nem voltak egyértelműek a szabályok – egymás után többször is választottak pápákat és ellenpápákat. III. Sándor pápa volt az, aki 1179-ben végleg a bíborosok hatáskörébe utalta a pápa megválasztását. Ez egyrészt kizárta az uralkodók közvetlen befolyását, másrészt viszont az uralkodók így a bíborosokon keresztül próbálták befolyásolni a választást. A politikai játszmák és egyéni ambíciók miatt a következő évszázadban többször hónapokig tartottak a pápaválasztó gyűlések, és nem egyszer előfordult, hogy a döntést sürgetve befalazták a bíborosokat.

A 13. században szinte divat lett a befalazás. Például IX. Gergely halála után a bíborosok Rómában gyűltek össze, a tizenkét pápaválasztó bíboros közül ketten a császár fogságába estek, a maradék tíz bíboros két pártra szakadt. Hosszú hónapokig nem tudtak megegyezni, a római szenátus élén álló Matteo Rosso Orsini pedig úgy próbálta siettetni a választást, hogy egy régi romos palotába zárta a bíborosokat. A rossz körülmények ellenére a bíborosok további két hónapon keresztül nem tudtak megegyezni. A lyukas tető és a hideg, esős idő azonban megtette hatását, a bíborosok a leggyengébb társukat választották meg, csak hogy kiszabaduljanak a fogságból. A IV. Celesztin néven trónra lépő pápa csak két hétig uralkodott, egyetlen cselekedete az volt, hogy egyházi átokkal sújtotta Orsinit, aztán meghalt.

Utódának megválasztása sem volt könnyebb, a rémült bíborosok elmenekültek Rómából, és Anagniban ültek össze. A választás itt sem volt könnyebb, több mint 19 hónapig tartó vita után 1243. június 25-én megválasztották IV. Incét.

A konklávé szabályait egy három évig elhúzódó pápaválasztás után egyértelműsítették. IV. Kelemen pápa halála után a bíborosok annyira széthúztak különböző politikai érdekek mentén, hogy nem tudtak megegyezni a következő pápa személyéről. A Viterbóban összegyűlt bíborosokat befalazták egy palotába, de ők ennek ellenére sem találtak megoldást. A városiak ezek után lebontották a palota tetőszerkezetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak, akik ezek után gyorsan megválasztották X. Gergelyt.

Szigorú szabályok

X. Gergely pápa 1271-76 között uralkodott, és mivel élénken éltek benne megválasztásának körülményei, 1274-ben szigorú szabályokat vezetett be a pápák megválasztására. Eszerint a bíborosoknak a pápa halála után tíz nappal össze kellett ülniük egy zárt helyen. A bíborosoknak egy közös helyen kellett élniük választófalak és függönyök nélkül, tilos volt a kijárás és bármilyen érintkezés a külvilággal. Az ételeket ellenőrzés után adhatták be a bíborosoknak, hogy ne kaphassanak üzenetet a külvilágból. A döntést elvileg gyorsította, hogy ha három napig nem hoztak döntést, akkor a következő öt napon csak egy fogást kaphattak étkezésenként, további öt nap után pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphattak. Csak két szolgálójuk lehetett, hacsak nem voltak betegek.

De a szabályok a konklávéknál eleinte azért voltak, hogy gyorsan el is felejtsék azokat, X. Gergely halála után V. Adorján eltörölte a szabályokat, majd XXI. János sem ragaszkodott hozzájuk. V. Adorjánt csak mint a legkisebb rosszat választották meg a megegyezni képtelen olasz és francia bíborosok, de nem volt szerencséjük, a pápa egy hónappal megválasztása után meghalt.

A szabályokat V. Celesztin hozta vissza, ő volt az a pápa, akinek 1294. július 5-i megválasztása előtt huszonhét hónapig vitáztak a bíborosok. V. Celesztin alig öt hónapig volt pápa, mert inkább visszament remetének – XVI. Benedek hétfői lemondásáig ő volt az egyetlen pápa, aki önként mondott le. Utódát egy nap alatt megválasztották, VIII. Bonifác óta többé-kevésbé betartják a szabályokat, bár az étellel kapcsolatosakat szeretik elfelejteni a konklávék alatt.

Ravaszsággal a pápai trónra

A következő nagy interregnum 1314-16 között volt, a körülmények nem kedveztek a pápaválasztásnak. A bíborosok több pártra szakadtak, a huszonhárom bíborosból nyolc itáliai, egy spanyol volt és tizenhárom francia, ráadásul ez utóbbiak sem voltak egységesek. A külső politikai erők sem könnyítették meg a választást, a francia királyok, az előző pápa, V. Kelemen rokonai mind fegyveresekkel és megvesztegetésekkel próbálták a bíborosokat befolyásolni. A bíborosok pedig városról városra menekültek, szinte bujkáltak a katonák elől.

Végül V. Fülöp francia király csellel vette rá a bíborosokat arra, hogy egy helyre gyűljenek: bátyja, X. Lajos gyászszertartására hívta őket. A szertartás alatt azonban befalazta a lyoni katedrális ajtaját. A bíborosok ugyanazzal a módszerrel szerettek volna kiszabadulni, mint azt IV. Celesztinnél tették, vagyis a leggyengébb társukat szerették volna megválasztani, hogy hamar kiszabadulhassanak szorult helyzetükből. Az akkor már 72 éves Jacques Duèze bíboros elterjesztette a többiek között, hogy nagyon gyenge és a halálán van. A bíborosok elhitték és meg is választották. Rosszul döntöttek, XXII. János néven tizennyolc évig uralkodott utána.

Elmúltak a viharos évek

A szabályokat a későbbiekben IV. Piusz foglalta össze egy pápai bullában, ebben például a szavazás és a számolás módját is meghatározta. X. Piusz 1904-ben az egyházon kívüliek beavatkozásának az esélyét csökkentette szabályaival. A konklávék titkosságát XII. Piusz szigorította meg 1945-ben, elrendelte mindenféle telefon, távíró és filmes eszköz használatának tilalmát. Az őt követő pápák is tettek a titkosság érdekében, VI. Pál például minimálisra korlátozta a pápaválasztásnál segédkező személyzetet.

II. János Pál 1996. februárjában kimondta, hogy a pápaválasztó bíborosok lakosztályainak és a közreműködő személyzet szálláshelyeinek a Vatikánban a választások egész ideje alatt a falakon belül kell lenniük – ezzel is az elszigeteltséget próbálta biztosítani. XVI. Benedek pedig 2007-ben visszaállította azt a régi szabályt, hogy a pápát a bíborosok kétharmadának szavazatával kell megválasztani. 2005-ben XVI. Benedeket 26 óra tanácskozás után választották meg.