Kannibálok voltak kőkorszaki elődeink

A késő paleolitikum Britanniájában és az európai kontinens más vidékein élénken gyakorolták a rituális kannibalizmust, derül ki egy nemrég lefolytatott kutatásból. Az emögött álló okokról és az áldozatok identitásának kérdéséről azonban még komoly vita várható a tudósok körében.

A Londoni Természettudományi Múzeum (NHM) szakértői négy éven keresztül mindenre kiterjedő analízisnek vetették alá a Délnyugat-Angliában, a mai Somerset területén az úgynevezett Cheddar-szurdok Gough-barlangjában talált csontokat. Az eddigi vizsgálatok bebizonyították, hogy legalább hat fő esett áldozatul a rituális kannibalizmusnak – lehet, hogy egyetlen alkalommal, de az sem kizárt, hogy a több éven keresztül zajló szertartások alatt.

Valamennyi esetben körültekintően jártak el az elkövetők: kovapengével vágták le a húst a csontokról, amelynek a nyomai egyértelműen láthatók. Miután a szertartás résztvevői megették a levágott húsdarabokat, a fogukkal tisztították meg a csontokat – a foglenyomatok is kivehetők a megmaradt emberi csontokon. Pásztázó elektronmikroszkóp használatával a tudósok összesen 87 fognyomot fedeztek fel a lakoma bizonyítékain.

Pépesítve jobb

Az is kiderült, hogy a kannibálok vélhetően szándékosan zúzták össze a csontok puhább végeit, talán abból a célból, hogy pépesítsék és könnyebben elfogyaszthassák. Magukat a csontokat kőkalapácsokkal verték szét, hogy szisztematikusan kinyerhessék belőlük a csontvelőt.

A maradványok felhasználása során meg is skalpolták az áldozatokat, kőből készült eszközökkel távolították el a koponyatetőt, melyekből később ivókupákat alakítottak ki – talán tartósan igénybe akarták venni rituális ivóedényként. Három koponyakupát is találták a barlangban, melyek azonban nem feltétlenül az elfogyasztott személyek maradványaiból származtak.

Ketten az áldozatul esettek közül 18 és 40 év közöttiek voltak, két másik azonban kiskorú, 12 és 16 év közötti lehetett, találtak egy halálának időpontjában hároméves kor körüli kisgyereket is, végül az utolsó 40 évnél idősebb felnőtt volt. Ugyanakkor a szakértők egyelőre még nem derítették ki, pontosan milyen kapcsolat volt a kannibálok és áldozataik között: a legfrissebb elmélet szerint közeli hozzátartozóik lehettek, akik természetes halállal hunytak el, ám az sem kizárt, hogy egy ellenséges törzs tagjait mészárolták le előre megfontolt szándékkal.

Sülve-főve

Könnyen lehet, hogy a kutatás következő szakasza ezekre a homályos pontokra is fényt derít, ugyanis hátravan még a DNS-analízis, a kémiai elemzés és számos más csontvizsgálat, melyekből kiderülhet, pontosan hány embert faltak fel a Gough-barlangban, milyen neműek voltak, és rokoni kapcsolatban álltak-e egymással. Egyéb teszteket is lefolytatnak a jövőben, köztük az intenzív hőhatást vizsgáló kémiai elemzést, hogy a szakértők megtudják, nyersen ették-e meg az áldozatokat, vagy megfőzték, illetve megsütötték őket.

A kutatás abból a szempontból is kiemelt jelentőségű, hogy a történészek a jégkorszak valamivel kevesebb mint 15 ezer évvel ezelőtti enyhülésének viszonyait behatóbban tanulmányozhassák. Ebben az időszakban a kontinentális Európából a korábban az eljegesedés elől délre menekülő emberek kezdték újra benépesíteni a Brit-szigetek déli területeit. A nagyjából 12–17 ezer évvel ezelőtt Nyugat-Európában elterjedt magdaléni kultúra britanniai ágáról egyelőre kevés az ismeretünk, ám a hozzá tartozó csoportok minden bizonnyal Dél-Európából származtak, a mai Portugáliától Lengyelországig széles területen elterjedtek, ügyesen vadásztak és kifinomult eszközöket, művészeti alkotásokat hoztak létre.

Tetemre hívás

A magdaléniak halottaikhoz fűződő viszonya úgyszintén érdekes probléma, ugyanis az eddigi bizonyítékok alapján két módszerrel szabadultak meg a tetemektől. A Franciaország és Spanyolország területén végzett ásatások során legalább tucatnyi olyan csontvázat találtak, melyeket nem érintett a kannibalizmus. Ugyanakkor más régészeti feltárások arról tanúskodnak Európa-szerte, hogy legalább 200 főt megöltek és minden bizonnyal el is fogyasztottak (maradványaik mellett egyébként más ételmaradékokat is találtak). Az azonban a tudósok számára sem világos, hogy két különböző, egymással egyenrangú temetési szertartásról beszélünk, vagy a magdaléniak rokonaikkal és ellenségeikkel tanúsított eltérő viselkedését érhetjük-e rajtuk tetten.

Ian Barnes professzor, a Természettudományi Múzeum főmunkatársa, az őskori DNS-ek szakértője így nyilatkozott: „A DNS-szekvenálás legújabb metódusai lehetővé teszik, hogy megállapítsuk, a Cheddar-szurdokban talált egyének rokoni kapcsolatban álltak-e egymással, és hogyan kötődtek Európa más, a magdaléni kultúrához tartozó csoportjaihoz. Bízunk abban is, hogy a nemek kérdésében is közelebb kerülünk a megoldáshoz. Elképzelhető, hogy eredményeink közvetett módon hozzájárulnak a magdaléni kultúra társadalmának alaposabb megismeréséhez is.”