100 éve született Lamborghini

Valószínűleg nincs olyan, az autókért rajongó kisgyerek, aki szobájának falára legalább egy Ferrari- vagy Lamborghini-posztert ki ne tett volna. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy utóbbi márka megszületéséhez kellett az előbbi, illetve egy jó adag olaszos temperamentum is.

A száz éve, 1916. április 28-án született Ferruccio Lamborghini igazi self-made man lett volna, ha Amerikában futja be pályáját. A szőlőtermesztő családba született Ferrucciót már ifjúkorától jobban vonzották a mezőgazdasági gépek, mint maga a gazdálkodás, így aztán egy Bologna környéki mérnöki iskolába került, majd 1940-es besorozása után az olasz légierőnél is karbantartóként dolgozott.

A hadifogságból való hazatérése után egy autójavító műhelyt alapított, majd 1948-ban elindította a traktorokat gyártó Lamborghini Trattorit. Ugyan a mezőgazdasági gépek nem éppen a sebességükről híresek, Lamborghini szenvedélyesen érdeklődött a gyors autók iránt, 1948-ban egy saját maga által átalakított Fiat 500-as volánjánál el is indult egy közúti autóversenyen, azonban a megmérettetés idejekorán, egy kisvárosi csemegebolt kirakatában véget ért számára.

Sértés a Parancsnoknak

A versenyzéssel ugyan ezután felhagyott Ferruccio, de ahogy a cég egyre jobban ment, megengedhette magának, hogy a kor legjobbnak számító autóit vásárolja meg magának: volt Alfa Romeója, Lanciája, Maseratija, Mercedese, Aston Martinja, Jaguarja, aztán vásárolt egy Ferrarit is – utóbbi lett a kedvence, a márka több modelljét is beszerezte.

Azonban nem volt maradéktalanul elégedett, ugyanis összes Ferrarijának állandó kuplungproblémái voltak, néhány havonta el kellett őket vinni a gyár maranellói központjába, ahol órákon át szerelték a kocsikat – a tulajdonosnak még csak azt sem engedték, hogy jelen legyen a javításnál.

Lamborghininek elege lett, és egy ponton magának Enzo Ferrarinak mondta a szemébe, hogy autói „pocsékak”. Aki olvasott már a csak Il Commendatore, azaz Parancsnok néven emlegetett Ferrari-főnök legendásan hirtelen természetéről és sértődékenységéről, gondolhatja, hogy utóbbi nem köszönte meg az építő kritikát és kínálta meg a kedves ügyfelet egy kávéval. „Lehet, hogy traktort tud vezetni, de egy Ferrarival soha nem fog tudni bánni!” – vágta Lamborghini fejéhez.

A „traktoros” se volt viszont az az ember, aki egy ilyen sértést csak úgy zsebre vág, ezért elhatározta, hogy ha senki nem tud neki tökéletes sportautót építeni, akkor majd ő épít magának. (Legalábbis a történet Lamborghini mesélte verziója szerint – mások szerint Ferruccio egy idő után inkább maga próbálta megjavítani a kuplungot, majd akkor határozott a saját gyártás mellett, amikor rájött, hogy a Ferrariban ugyanattól a beszállítótól származó alkatrész van, mint az ő traktoraiban.)

Összelopkodott konstrukció

Az azonban biztos, hogy 1964-ben a genfi autószalonon be is mutatkozott az első Lamborghini, a 350 GT. Ferruccio célja egyértelműen az volt, hogy a piacon kapható legjobb autót hozza létre, az eszközökben pedig nem válogatott, lelkifurdalás nélkül másolta le a konkurensek alkatrészeit.

„Amikor nekiálltunk a 350 GT tizenkéthengeresének, megkérdeztem a mérnökeimet: melyik most a legjobb motor? A Ferrarié, mondták. De hogy annál jobbat csináljak, modernebb hengerfejre volt szükségem. Melyik a legjobb hengerfej? Az Alfa-négyhengeresek kétvezértengelyese, tudtam meg. A csapatommal összeraktuk a két dolgot, és előállt a legszebb, legjobb motor a világon” – mondta.

A Lamborghinik valóban különleges autók is lettek, a legnagyobb hírnévre talán az 1974-től forgalmazott Countach, majd az 1990-ben megjelent Diablo tett szert. A szupersportkocsi kategória úttörőinek számító modellek elképesztő formájú és tudású autók voltak, de Lamborghini eredeti célját nem tudták megvalósítani, a szerencsés tulajdonosok és tesztelők nagy részének véleménye szerint a hatalmas teljesítményhez nem párosult igazán jó vezethetőség, sem megbízhatóság, a kényelmet pedig hírből sem ismerhették a sofőrök.

Ettől függetlenül a márka az egész világon legendás hírnévre tett szert, még annak ellenére is, hogy a cég – talán az alapító rossz emlékei miatt – szinte egyáltalán nem épített versenypályákra szánt modelleket. Maga Ferruccio egyébként nem sokáig irányította a vállalatot, az 1970-es évek nehézségei, elsősorban az 1973-as olajválság miatt előbb a traktorgyárat, majd az autógyárat is eladta – utóbbi először svájci, majd német, amerikai, sőt indonéz tulajdonban is volt, 1998-tól pedig az Audi irányítása alatt áll. Ezt az utolsó „szégyent” Ferruccio Lamborghini már nem élhette meg, ugyanis már öt évvel korábban elhalálozott.