Egyházüldöző kommunistákat listáz a NEB
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Az egyházi életet a kommunizmusban felügyelő, az egyházakat gúzsban tartó és sokszor ellehetetlenítő irányítók és belügyesek névsorát hozta nyilvánosságra a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB). A lista egy gyűlölt születésnapra való megemlékezés is: 65 éve, 1951. május 18-án ezen a napon állították fel az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH), azt a szervezetet, amely aztán 1989-ig felügyelte az egyházakat, a belügyi szervekkel, állambiztonsággal napi szintű együttműködésben.
Mint tudható, az egyházi életet sokféle módon igyekeztek nem csak szorosan ellenőrizni, de a veszélyesebbnek ítélt jelenségeket teljesen ellehetetleníteni és az egyházi vezetőket kompromittálni is. Ebben a hitoktatás háttérbe szorítása és megbélyegzése, az egyházi iskolákban továbbtanulók pressziója, a keményebben ellenállók kicsinálása, a vallásosság szégyellnivalóvá tétele ugyanúgy benne volt, mint a papok, lelkészek, püspökök megtörése, az együttműködésre hajlandók pozícióba emelése és beszervezése.
A most nyilvánosságra hozott adatbázis nem a közvéleményt általában leginkább érdeklő, a belügynek ügynökként, hasznos társadalmi kapcsolatként információkat szolgáltató egyháziakat sorolja. A III/III.-ba beszervezett egyháziakról a 26 éve folyamatosan megfúrt aktanyilvánosság hiányában továbbra sincs lista, bár egyes történetekből lehet tudni, hogy a hatvanas évek után a püspökök nagyobb része együtt kellett, hogy működjön a kommunista vezetéssel. Az egyházi terület ugyanis az állambiztonság sikerágazatának számított, aminek eredményét a papok, püspökök és más klerikusok nagy számban való beszervezése és meghurcolása jelentette.
Az egyházi megtisztulás ebből a szempontból azonban ugyanúgy elmaradt vagy legalábbis féloldalas volt, mint más intézményeké. Így az egyedi történeteket is nehezebb megítélni, pedig ügynökből nyilván az egyházak környékén is rengetegféle volt, különböző élettörténetekkel és motivációkkal; készségesen jelentőkre és tisztességesebb, kényszerből látszat-együttműködőkre egyaránt bőven lehet példa a III/III. adatbázisában szereplők között. Hogy milyen bonyolult történetek jöhettek mindebből létre, azt egy dokumentumfilm és az arra adott reakciók is szemléltették, miután egy egyházi vonalon dolgozó állambiztonságis vállalta, hogy kamerák előtt találkozik egykori áldozataival.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) az ügynökkérdés helyett eddig inkább a politikai megrendelőkre és a belügyi tisztekre koncentrált. Miután múltkor az 1956 utáni megtorló gépezetben résztvevőket listázták, most az „egyházüldözőkre” került sor: a NEB honlapján mától közel száz ilyen életpálya olvasható. Ők az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársaiként vagy államvédelmi elhárító tisztként, különböző funkcióban végrehajtották a pártállam egyházpolitikáját: ellenőrizték, felügyelték, nyomon követték, operatív eljárás alá vonták az egyházi személyeket.
Az oldal azoknak a pártállami időszakban működő tisztségviselőknek az életútját mutatja be, akik 1946-tól a politikai rendőrségnél, illetve 1951-től az ÁEH-n belül a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt egyházpolitikáját igyekeztek megvalósítani a rendszerváltásig. Rajtuk kívül az államvédelem egyházi elhárítása területén tevékenykedő tisztek karrierpályáinak feltérképezését is elkezdték, közülük most 36 belügyes életrajzát mutatják be.
A névlegesen független Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügy egyébként végig nagyon szorosan együttműködött, a kapcsolat személyi szinten is látszik - mondta az Indexnek Soós Viktor Attila, a NEB tagja. A most bemutatott ÁEH-dolgozók közel harmadának volt közvetlen belügyi kötődése: az egyházi munka előtt vagy után, esetleg közben a belügy szt-tisztje volt. Voltak, akik párhuzamosan dolgoztak fedésben: egy közülük az ÁEH-nak a Győr Megyei Tanácson státuszban lévő egyházügyi megbízottja, aki ugyanakkor a megyei rendőr-főkapitányságon is az egyházi elhárítás felügyelője volt, vagyis az egyházi életet az állam részéről belügyis figura kontrollálta. Az egyházi vonalon, az ÁEH egyik első helyetteseként dolgozott az ötvenes években az a Varga József is, aki a hetvenes években már a D-209-esként nyilvántartott Medgyessy Péter belügyi kapcsolata volt – emelte ki Soós Viktor.
1956 előtt még sokkal inkább a fizikai erőszak volt a fő eszköz az egyházak letörésében, bár már akkor is voltak együttműködők az egyházi vezetésben – a reformátusoknál ezt Ravasz László belső emigrációba kényszerítésével és ügynökpüspökök kinevezésével elég hamar sikerült megvalósítani. ‘56 után aztán a Kádár-rendszernek fokozatosan megváltozott az egyházakkal szembeni taktikája - mondta nekünk Soós Viktor. „A hatvanas években már inkább kompromisszumot kerestek: a nyugati kedvezőbb kép kialakítását is szolgálta, hogy egyházi vezetőket nemzetközi szervezeteknél, az Egyházak Világtanácsában, a Lutheránus Világszövetségnél vagy éppen a Vatikánban támogatott a magyar állam”. A nemzetközi karrier lehetőségével sokszor hatékonyabban is lehetett sakkban tartani egyes egyházi vezetőket, mint állambiztonsági megfigyelésekkel és beszervezésekkel.
Fontos feltárni, hogy az egyházi vezetők mennyire működtek együtt az állambiztonsággal, bár magasabb rangban többnyire már nem formálisan kellett jelentenie egy püspöknek, inkább szóbeli instruálással igyekeztek irányítani őket
– mondja Soós Viktor Attila.
Ő úgy látja, hogy miközben az ÁBTL-ben lévő akták nagy része kutatható, nem lehet tudni, hányat semmisítettek meg a rendszerváltás környékén. Soós emiatt sem látja lehetségesnek, hogy komplett ügynöklistákat hozzanak nyilvánosságra, azt azonban igen, hogy minél több ügynökaktát és egyedi történetet dolgozzanak fel a jövőben. A jövőben az egyházüldözések kutatását a NEB elsősorban konkrét ügyek részletesebb feltárásával akarja folytatni: kik milyen lehallgatásokat és megfigyeléseket rendeltek el, annak milyen következményei lettek: hogyan manipulálták az egyházi életet egészen a rendszerváltásig.