Iskolaköpenyes lányok a szakadék szélén

Súlyos, sötét dolgok estek meg hajdanán a Híd eszpresszóban. Az 1971-es Ifjúsági Magazin Slukk, colával és sörrel címmel rántotta le a leplet a presszó homályos belsejében folytatott üzelmekről.

Ez már nem a kólamámorba az imperializmus végnapjait hallucináló nagyon keményvonalas időszak, a nagyriport csak a dohányzó gyerekek problémájára akarta felhívni a figyelmet. Különben is, az Ifjúsági Magazin azért is lehetett tényleg népszerű, mert a rendszer keretei között általában igyekezett megértő lenni a lázadás enyhébb formáival szemben. Leginkább a fiatalok iránt elég megértő, az ő szempontjaikat a szülők felé is közvetítő lelkiismeretes nagybácsi hangján szólalt meg, miközben próbálta tematizálni azokat a jelenségeket is, amik nem annyira fértek bele a szocialista társadalom hivatalos ideológiájába.

Bár ekkor a rendőrök még simán levágták a huligánnak minősített egyén haját az őrszobán, a lap 1971-ben is a generációs ellentétek felesleges szításáról, álproblémáról írt, amikor az illetékes így nyilatkozott nekik:

Mindent persze ők sem néztek el, a játéktermekről például megvolt a véleményük.

„Monoton mozdulatok, unott tekintet. A bal felső hatosról a jobb alsó hetesre vándorol a rágógumi. A műveletről a megállás nélkül őrlő állkapocs árulkodik. Egy kis rezdülés az arcon: Bumm! sikerült felrobbantani egy űrhajót, kilőni egy hajót a tengeri csatában. Szadi, ötért. A legtöbb masina két forintra meg sem nyekken, ötössel kell etetni. Kopott ruhájú csavargók, hófehér répanadrágos „popperek” budapesti kiadásban.”

Ez volt a Sex & Drugs & Rock'n'Roll szocialista kiadásban, a Kommunista Ifjúsági Szövetség jóvoltából: igaz, miközben a zenében tényleg egy csomó mindenről itt lehetett olvasni először – hallgatni meg a Szabad Európa Rádióban a Teenager Partyból Cseke László jóvoltából –, az, hogy itthon is van droghelyzet és cuccozás, úgy 1980-ig hivatalos tabu alá esett.

Sokáig az IM-ben is csak A Nyugat problémájaként lehetett olvasni a kábítószerekről.

– foglalta össze egy olvasó a lapba is beszerkesztett levelében a helyzetet 1967-ben, miközben egy párhuzamos cikkből azt is meglehetett tudni, hogy Angliában betiltották a Lucy in the sky with diamonds-t, mivel „az a gyanú merült fel, hogy a dal az LSD (a kábítószerek egyik fajtája) élvezetére szólít fel, nem is túl áttételesen”.

Utólag furán hat, hogy a hasist mutatták szinte a legveszélyesebb szernek. „Rászokott a hasisra, és a gyilkos bódulat nélkül elviselhetetlennek érezte az életet” – írták Jimi Hendrix halála után. Amikor Keith Richards és Mick Jagger ‘67-ben kábítószer miatt került bíróság elé, azt valószínűsítették, hogy a Stones és az általa képviselt zavaros, nihilista életszemlélettel –hamarosan el fog tűnni „a marihuana édeskés füstjében”.

Máskor, mint a „Szörnyű bódulat. Kábítószer az NSZK iskoláiban” című nagy anyagban megértőbbek voltak a fiatalokkal szemben, és a droghasználat elítélésével együtt az azt kitermelő kapitalista társadalmat is igyekeztek leleplezni: „A hasis és más izgató, doppingoló szerek imádata tízéves késéssel érkezett Amerikából Nyugat-Németországba. Sok fiatal úgy véli, hogy a hasismámor megoldja minden problémáját, így szökhet meg legkönnyebben a konformista élet elől. És sok nyugatnémet fiatal azért veti magát bele a bódulatba, mert úgy érzi, erre a menekülésre alapos oka van. Sokan korán ismerik fel, hogy példaképekben szegény, de előírásokban gazdag világuk őszintétlen, tökéletlen.”

Arról az újság politikai okokból nem írhatott, hogy Magyarországon is van már kábítószer. Sokkal kisebb volumenben persze, és a létező szocializmus hiánygazdaságába illeszkedve: államilag dotált, receptre kapható gyógyszerrel, csináld magad lengyel kompóttal és néha Nyugatról behozott csempészáruval.

Egy kemény szocioriport mégis átment a szűrőn: a mindig a legbevállalósabb témákat választó fotóriporter, Urbán Tamás (többek között a Fortepan válogatásokban is többször láthatták már a zseniális anyagait) 1978-ban csövesek között dolgozott, Sziderasz Szpirosz újságírónak ugyanez volt a közege. Ő idézte a Herceg nevű fazont: „Mert mi kell nekem? Ne legyen Balaton étterem, ne legyen Bástya étterem. Legyen mindenhol „lordok háza”. Legyen főzelék. Zsír. Hagyma. Gyümölcs, ami magától megterem. Estére egy kétméteres pecő, ahol beszundizhatok. Reggel két cigaretta. Parkán. Pipolfen. Ragasztó.” A laikus olvasó ugyanitt megtudhatta, hogy a lordok háza „a csehó, a pecő vagy héder: egy cellányi lyuk. A ragasztó gőze a mámor, szesszel, gyógyszerrel fölcsigázva”.

Bár a lap határozottan elítélte „ezt a sivárságot”, a csövesek (1500 van belőlük állítólag Budapesten – írták) hangját hallhatóvá téve, a devianciát fókuszba téve megdöntöttek egy szocialista kori tabut.

Fentebb és tágabban a váltás csak a nyolcvanas évek közepén jött. Ekkor, hogy megakadályozza a további terjedést, már a rendőrség is támogatta a kábítószerek elleni propagandát. „A narkózás sokáig tabunak számított a sajtóban, hogy „ne adjunk tippeket”. A közlési tilalom azóta megszűnt” – tette világossá az IM a mexikói foci VB évében, hogy minek is köszönhető a szabadabb hangvétel.

„Kezdem átvenni a csövesek stílusát, újabban a kemény zenét hallgatom (mert az kifejezi a dühömet), sodródok az árral, és sokszor azt gondolom, semmi értelme az életnek. Pedig micsoda terveim voltak!” – jelent meg egy „18 éves szakmunkás lány” levele a lap állandó rovatában, a Válogatott magánügyekben (nickname: „Sose repülj az angyalokkal”), ahol ekkor már azzal is ki lehet jönni, hogy „kipróbáltam a sziput, a gyógyszert is itallal. Lebegtem, ültem a szobámban egyedül és szédültem és hangosan nevettem”.

Urbán Tamás is kendőzetlenül nyilatkozott a rehabon és drogosok között folytatott terepmunkájáról, a kábítószeres fiatalokról pedig ezt mondta: „Semmiben nem különböznek a többiektől, akik mentesek a narkó szenvedélyétől. Csupán abban, hogy néhány, igaz, rendkívül fontos dolog hiányzik az életükből. Érezhetően hiányzik: például a megtartó szeretet, olykor a család melege, a társaság, a valahová tartozás, a valakihez ragaszkodás érzése. Ezek nélkül pedig könnyen válnak a kábítószerek áldozataivá. Elárulom, hogy magam is kipróbáltam ezeket a szereket, hogy jobban megértsem őket.”

***

Ifjúsági Magazinos minisorozatunkban korábban a magyar rock'n'rollról és popiparról olvashattak, a mostani drogügyi okosító után pedig jön a szex/szerelem, olvasói levelekkel, Veres Pali bácsi és a lelkiismeretes szerkesztők megfontolt tanácsaival, az ifjúmunkások kégliproblémáitól a nudistákig.