Henrik, Roland, Örkény
16 °C
30 °C

Nácik Amerikában

GettyImages-2961909
2018.07.09. 22:49

A két világháború közötti relatív békés időszak jelentős politikai, társadalmi és gazdasági változásokkal volt teli. Európában a nagy gazdasági világválságot követően egyre nagyobb teret nyertek a szélsőséges politikai nézetek, kiváltképp a fasizmus és a nácizmus. Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülése után ez utóbbi egyre nagyobb figyelmet és ezzel együtt népszerűséget is kapott. Az óhazából elvándorolt németek és a németajkú népek természetesen szintén szimpatizáltak az új német hatalommal.

Egyebek mellett ez adott lehetőséget a náci Németországnak a Szudéta-vidék, vagy Ausztria megszerzésére is. Európán, de talán az anyaországon kívül is a legtöbb német Amerikában élt, a német amerikaiak (vagy amerikai németek) körében is több híve lett a náci mozgalomnak, noha történetük nem annyira ismert. De mielőtt ezt bemutatnánk, érdemes néhány szót ejteni az Amerikába települt németekről is, akik később a mozgalom bázisát adták.

A German American Bund felvonulása New Yorkban 1939. októberében.
A German American Bund felvonulása New Yorkban 1939. októberében.
Fotó: US Library of Congress

 Nyugat- és Észak-Európából a legjelentősebb számban talán a németek emigráltak az USA-ba, és tették mindezt már a 17. századtól kezdve, amikor is európaiak tömegesen elindultak az új világ felé, így 1790-ben a teljes amerikai lakosság már 8,9%-át adták a német származásúak. Természetesen nagy volt az asszimiláció köreikben, de a 19. században a német származású migránsok száma még ennél jobban is megemelkedett, 1890-ben 2,8 millió volt csupán a bevándorolt német ajkúak száma. Gazdasági és társadalmi hatásuk is jelentős mértékű volt, ebben az évben nagyjából nyolcszázra tehető a német nyelven megjelenő amerikai újságok száma, valamint az iparban is fontos szerepet töltöttek be, egy korábbi cikkben már megemlítettük a német sörfőzdék hatását is az USA-ban.

Német bevándorlók indulnak Amerikába a 19. század végén.
Német bevándorlók indulnak Amerikába a 19. század végén.
Fotó: loc.gov

Az első világháború és az USA hadba lépése az Antant oldalán természetesen nem tett jó hatást a németségre. Mivel Németország immáron ellenségnek számított, ezért a német eredetüket nem tartották annyira becsülendőnek az emberek nem úgy, mint az olasz vagy az ír bevándorlók. Ez alapvetően nem csak az USA-ban volt így, a nagy háború volt az, amely során a ma is regnáló brit királyi dinasztia Hannover házról Windsor házra nevezte át magát, leplezve ezzel a német eredetet.

Ezzel el is érkeztünk a 20-as, 30-as évekhez, amelyet fentebb már nagy vonalakban be is mutattam. A nácizmus nemzetközi térhódítása természetesen a nagyszámú német származású lakossággal rendelkező Amerikát is már egészen korán elérte. Rudolf Hess nem sokkal Hitler hatalomra kerülését követően, 1933 májusában engedélyt adott egyes NSDAP (náci párt) tagoknak és az USA-ba emigrált németeknek egy szatellit szervezet létrehozására, amely a Friends of New Germany (Új Németország Barátai) nevet kapta. Igazából már ez sem volt előzményektől mentes, ugyanis két kisebb szervezetből a Gau-USA-ból és a Free Society of Teutonia-ból lett létrehozva.

A Friends of New Germany nyíltan képviselte a náci nézeteket, és olyan megnyilvánulásai voltak, mint náci érzelmű cikkek követelése a New Yorker Staats-Zeitung című német nyelvű New York-i újságtól. A szervezet rendelkezett saját egyenruhával is, tagjait alapvetően bevándorolt németek alkották, számuk pedig ötezer és tízezer fő között mozgott. Az NSDAP kezdetben hivatalosan is támogatta a szervezetet, de mivel külpolitikai szempontból inkább több kárt okoztak, mint hasznot ezért Hess 1935-ben beszüntette a szervezet működését és visszahívta annak vezetőit.

Ez befejezése is lehetne a történetnek, de mivel még továbbra is maradtak Amerikában lelkes náci szimpatizánsok, így egy újabb „generációja” jött létre a már korában megszüntetett szervezetnek.

1936 márciusában a New York Államban található Buffaloban megalapították a German-American Bund (Német-Amerikai Szövetség) szervezetet, vezetője pedig Fritz Julius Kuhn lett, aki az első világháborúban harcolt a bajor gyalogság soraiban, és saját elmondása szerint részt vett 1923-ban Hitler oldalán a müncheni sörpuccsban is, amivel „öreg harcosnak” számított. Kuhn a sörpuccs után vándorolt ki Amerikába, ahol 1934-ben szerzett állampolgárságot. Nagy ambíciói voltak a szövetség élén, magát pedig, mintegy amerikai Führerként képzelte el. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az „igazi” nácik, tehát az NSDAP vezetősége sosem ismerte el Kuhnt és a Német-Amerikai Szövetséget.

Fritz Julius Kuhn (b), a German-American Bund vezetője.
Fritz Julius Kuhn (b), a German-American Bund vezetője.
Fotó: FPG / Getty Images Hungary

A szervezet tagjait alapvetően első vagy második generációs német bevándorlók alkották, akik már maguk is amerikai állampolgárok voltak, habár önmagukra csak mint Amerikában élő németekre tekintettek. A szervezet alapvetően New York és Chicago körzetében működött, tevékenységük pedig javarészt felvonulásokból és táborok szervezéséből állt. Ilyen táborok voltak például a Camp Siegfried a New York Államban lévő Yaphankben, vagy a Camp Nordland New Jerseyben, ahol fiataloknak és gyerekeknek a Hitlerjugendhez hasonló programokat szerveztek. Emellett pamfleteket és röpiratokat szórtak, sokszor zsidó üzletek előtt, Kuhn maga, pedig az 1936-os elnökválasztáson Rooseveltet és vezetését egyszerűen zsidó-bolsevik összeesküvésnek nevezte.

A Kenosha-i Volksbund tagjai (Wiscoinsin állam) 1937-ben
A Kenosha-i Volksbund tagjai (Wiscoinsin állam) 1937-ben
Fotó: mourningtheancient.com

1936-ban Kuhnnak és a szövetség néhány vezetőjének sikerült kijutniuk a Berlini Olimpiára, ahol találkoztak Hitlerrel és a több náci vezetővel is. A találkozót és az ott készült közös képeket Kuhn önnön és szervezete legitimálására használta fel, holott a megbeszélésen elmondták neki, hogy semmilyen támogatást nem kap, és nem is fog kapni Németországtól, mivel számukra nem kívánatos az ő működése. Kuhnt ez valahogyan mégsem tántorította el munkája folytatásától.

Felhasznált források

Arnie Bernstein: Swastika Nation. New York, 2013.

Francis MacDonnell: Insidious Foes: The Axis Fifth Column and the American Home Front. New York, 1995.

http://www.traces.org/americanbund.html

 A szövetség és Kuhn pályafutásának fénypontja 1939. február 20-án jött el, amikor megszervezték a legnagyobb felvonulásukat a New Yorkban található Madison Square Gardenben. Az eseményen kb. húszezren vettek részt, ami megközelítette a szövetség tagjainak számát, a felvonulást követően pedig maga Kuhn mondott beszédet. Ebben élesen kritizálta Roosevelt elnököt, akit csak Rosenfeldnek gúnyolt, politikáját a New Dealt ("új üzlet"), pedig csak Jew Dealnek ("zsidó üzlet") hívta, az ország vezetőit pedig továbbra is zsidó-bolseviknek bélyegezte meg. A rendezvény során több összetűzés alakult ki a felvonulók és az ellenük tűntetők között, egy feldühödött tüntető magára Kuhnra is megpróbált rárontani

Marshall Curry által archív felvételekből rendezett rövidfilm, amely jól bemutatja a felvonulást és fontosabb eseményeit

 A felvonulást követően a szövetség és Kuhn pályafutása gyors lejtmenetnek indult, ugyanis adócsalás vádjával perbe fogták és elítélték. A vád szerint Kuhn nagyjából tizennégyezer dollárt sikkasztott el magától a szövetségtől, ezért a hamarosan kirobbanó háborút ő már rács mögött töltötte. Miután Amerika belépett a háborúba, és a náci Németország már hivatalosan is ellenség lett, ezt követően a Német-Amerikai Szövetség rövidesen teljesen szétszéledt és megszűnt. Kuhn 1945-ben szabadult és még ebben az évben megvonták tőle amerikai állampolgárságát és Németországba deportálták, ahol 1951-ben halt meg.

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is!

Nyitókép: fiatal fiúk lendítik karjukat üdvözlésre egy náci rendezvényen a New York-i Madison Square Garden-ben, 1936. október 5-én (Anthony Potter Collection/Getty Images Hungary)