Előadás alatt is szabadjon dohányozni
Nem kell immár az előadást végigmocorognia a férfiaknak, szabad lesz dohányozni a színházban is • Román — orosz közeledés • Színre léptek a Céhbeliek, az új festészeti csoport. Esti Ujság, 1914, április 12.
Dohányzás a színházban
Színházi reform Londonban
Mindazoknak, akik nem tudnak hosszabb ideig ellenni dohányzás nélkül s az előkelő színházakat azért kerülik, mert kénytelenek ott a dohányzástól tartózkodni, az a vidám reménység integet, hogy hamarosan nem lesz szükség az önmegtartóztatásra.
A londoni színházakban ugyanis az előadás alatt meg akarják engedni a dohányzást.
Sir Herbert Tree-nek, a neves színésznek és igazgatónak azt volt a véleménye, hogy a színházban éppen ugy nem volna szabad dohányozni, mint a templomban, de ha a közönség az ujítást okvetlenül kívánja, akkor ő is megkívánja az általa igazgatott His Majestys-színházban.
Sir Artur Pinero, aki szintén az előkelő színigazgatókhoz tartozik, így nyilatkozott: „A dohányzást minden színházban, tehát nem csak azokban, ahol a könnyebb műfajt kultiválják és nem csak a varietékben, meg kell engedni.”
A dráma méltóságán egyáltalában nem ejt csorbát, ha mellette a dohányzás élvezetének hódolnak. Ugy vélem, sok férfi a színpadon történteket azért nem kíséri teljes figyelemmel, s a helyén azért izeg-mozog, mert alig várja a felvonás-véget, hogy végre rágyujthasson.
Román – orosz barátkozás
Mint diplomáciai körökben híre jár, a román trónörököspár elutazása alkalmával táviratváltás volt Károly román király és Miklós cár között.
A román király rendkívül meleg szavakkal köszönte meg a trónörököspár szives fogadtatását és kifejezte azt a reményét, hogy Oroszország és Románia viszonya mind bensőbb lett.
A Céhbeliek kiállítása a Nemzeti Szalonban
Uj művészeti egyesülés került ma bemutatásra a Nemzeti szalonban. Ismert és elismert piktorok és képfaragók állottak össze, hogy Céhbeliek elnevezéssel harcot kezdjenek a művészet szűzi finomságait elhomályosító, megrontó kufárkodás ellen.
A Céhbeliek első kiállításáról kiadott gyönyörű katalógusban okos és szép sorokat ír Kőrösfői-Kriesch Aladár, a kitűnő festőművész. Az egész társaság nevében adott programjáról itt közlünk néhány idézetet:
Naturalista, impresszionista, szimbolista, nekünk csak – gyakran – üres jelszavak, melyek mögött mi az embert, a művészt keressük.
„Mikor azt látjuk, hogy a parlamentarizmusnak kacagtatóan szomoru karikaturájaképpen művészek párttá, érdekcsoporttá verődnek össze, nem uj művészi irányok megkereséséért és kifejlesztéséért, hanem hatalmi és személyes érdekekért alárendelvén művészetüket; akkor már többé nem művészi irányokról, modernekről és kevésbé modernekről, hanem akkor már magáról a művészetről van szó, amelynek csak az lehet a célja, hogy egy népnek s általa az egész emberiségnek ideáljait szolgálja, s a maga módja szerint minél tökéletesebben kifejezze.”
Rovataink a Facebookon