Nem akarnak hittant oktatni a tanítók
Erkölcstant akarnak oktatni hittan helyett a néptanítók • Prohászka Ottokár: a gyermeket a nemzethalál gyűlöletének szenvedelmével kell szeretni • Nagy szégyenben maradtak a hepciáskodó katonatisztek. Esti Ujság, 1914, április 29.
A közoktatás államosítása
A Budapesti Tanítótestület közgyűlést tartott, amelyen a tanítók követelték a népiskolák államosítását, a felekezeti vallásoktatásnak az egyházak körébe való utalását és az általános emberi erkölcstan tanítását. Eztán keresztény szülők cím alatt egy másik gyűlés volt a fővárosban, ahol a felszólalók támadták a tanítókat, de nem engedték meg, hogy ők is fölszólaljanak.
Fotó: FORTEPAN
Ezért a tanítók a szabadgondolkozók magyar egyesületével egyetemben nyilvános népgyűlést tartanak és igazolni kívánják, hogy a tanítóságnak mozgalma nem a vallás ellen irányul, hanem a nemzet értelmi művelődéséért és erkölcsi fölemelkedéséért történik.
A gyűlésen több fölszólalás történik majd az ellenkező állásponton lévők részéről is. A fölhívás is hangoztatja, hogy a meghallgatást mindenki számára biztosítják „és csak a fütykösöket és bicskásokat zárják ki a szellemi küzdelemből”.
A gyermek
Gyermekvédő Liga
Az Országos Gyermekvédő Liga a vármegyeház dísztermében megtartotta rendes év i közgyűlését, Izabella királyi hercegnő, a liga fővédője, táviratban üdvözölte a közgyűlést. Az elnöklő Prohászka Ottokár megyés püspök a következőket mondotta.
Mi a gyermek lelkében végtelen értéket, örök, halhatatlan értéket, egyéniségében és vérében pedig a faj életét látjuk, lelkében látjuk a mennyországot, vérében Magyarországot, ezért mi a gyermeket is ugy akarjuk szeretni, mint a mennyországot és Magyarországot. De a gyermeket a nemzeti élet vágyával, a fajfönnmaradás ösztönével, a nemzethalál gyűlöletének szenvedelmével is kell szeretni.
„Oly sok csapás és csalódás érte a magyar nemzetet! Kifelé nem érvényesülhet, nincs rokon, aki segítsen, nincs tengere, melyen a nagy világgal érintkezzék, maga is csak hullámverte és hullámsöpörte sziget a népek tengerében. Mit akarjon hát? Éljünk azért, amiért élni egyedül érdemes. Ne akarjunk sikereket, hanem biztosítsunk népünknek szebb, boldogabb életet, ne keressünk dicsőséget, hanem fejlesszünk ki hazánkban több örömöt, jobb egészséget, több életet. Ez volna a mi nemzeti filozófiánk.
Ijesztő az az etnológiai térkép, hol az idegenség foltjai tarkálnak és a magyarság folytonossági hiányai sötétlenek. Ezeket a foltokat nem lehet eltakarni joggal, politikával, ezeket el kell takarni mosolygó gyermekarcokkal.”
Katonatisztek és a boxbajnok
Abbázia:
Tegnap két polgári ruhába öltözött németországi lovastiszt a Kvarneri-kávéház előtt fixírozott egy hölgyet, akinek férje ujságolvasásba volt elmerülve. A feltünő szépségű asszonynak bankókat és névjegyeket mutogattak, mire a nő sírva fakadt és arra kérte férjét, hogy menjenek el onnan. A férj erre odament a fixírozókhoz és gorombán kérdőrevonta őket, hogy miért molesztálják a feleségét?
A tisztek egyike pökhendi módon pofont ígért a férjnek, aki erre a hepciáskodó tisztet ugy arculütötte, hogy lefordult a székről.
A másik tiszt bajbajutott társát védelmezni akarván, fölugrott és fölkapott egy széket, de ebben a pillanatban olyan hatalmas boxütés érte az orrát és száját, hogy arcrabukott. Mindkét katonatisztet a pincérek szedték föl a földről, megmosták őket a vértől és elkísérték a kávéházból.
Kevéssel utóbb megjelent két segéd, akik a tettleges inzultusért elégtételt kértek Karl von Wehler német lovastiszt számára. A pofozkodó férj is átadta névjegyét, melyről a segédek meglepődve olvasták, hogy az illető Schreyer Simon tőr- és boxbajnok sampion. Az elégtételkérők erre megkérdezték, hogy professzionista-e? A pozitív válasz után eltávoztak, mert erre az esetre nem volt instrukciójuk megbízóiktól, bár Schreyer előzékenyen fölajánlott egy boxpárbajt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon