Bolondokháza lett Magyarország
Bosszuvágy uralja el a Monarchiát, veszedelmes, keresztényietlen érzések győzedelmeskedhetnek • Hallatlan uszítás, szerbellenes indulat a polgári sajtóban • fekete a fehér ember ellen: vagyonok forognak kockán a box világbajnoki döntőben. Sajtószemle, 1914. július másodikán.
„Einmarschieren!”
Szerte a Habsburg-ház két országában, mindenütt, gyengébben vagy erősebben, ki-kitör a keserűség, sőt a bosszúvágy érzése. Az a kérdés: akarnak-e hát? Akarnak-e bevonulni Szerbiába, akarnak-e végezni a viharos múltú szomszéddal, akarják-e végrehajtani a szerajevói gyászos események alkalmából a rég kísértő tervet? Nem tudjuk elhinni, hogy igen.
Az idő és a helyzet kétségtelenül veszedelmes. Ez az a pillanat, midőn lehet lángra lobbantam a bosszúvágyat és a gyűlölködést, szenvedélyeket, melyek nem keresztényiek, melyekre béke nem építhető, de háborús vállalkozás annál inkább.
Mi, mélységes gyászunk, szívből fakadó keserűségünk mellett is, csak a megfontolás politikájától várunk jobb jövőt.
A fekete-sárga bolondok háza
Ugy látszik, az az isten, aki bizonyos körök fölfogása szerint az uralkodóházak és a birodalmak sorsát intézi, el akarja veszejteni az Osztrák-Magyar monarchiát, mert az eszüket már elvette azoknak a felelős uraknak, akiknek a birodalom föntartása és fejlesztése volna a kötelességük. És ami még megdöbbentőbb: velük együtt járja a bolondját már-már az egész ügynevezett hazafias magyar közvélemény is.
De bolondokházává kezd válni Magyarország is. A polgári sajtó nagyrésze hallatlan uszítást visz véghez a boszniai szerbek és Szerbország ellen. Az egyik rövid uton el akarja foglalni Nándorfejérvárat, a másik bemasírozást követel... A harmadik vértengerbe akarja fojtani a boszniai szerbek szabadságtörekvéseit. Háború kell nekik, vér kell nekik.
Ököl és művészet
Párisban egy fekete és egy fehér ember boxversenyt vívott a világbajnokságért. Levetkőztek szépen egész úszónadrágig. Felhúztak a kezükre egy-egy kemény boxkesztyűt ós addig ütötték egymást, amíg egy harmadik ember, a verseny bírója, azt nem mondta, hogy elég. Az egyik csupa vér volt, a másik csupa boldogság. A boldog kapott azért, mert a másikat jól elagyabugyálta kétszázezer frankot, jutalompénz gyanánt, míg a másik, akinek az orrát laposra verte az ellenfele, rongyos százezer frankot kapott bizonyára bánatpénz vagy vigaszdíj címen. A mozgófényképvállalatok, hogy lefényképezhessék a heccet, egyenként huszonötezer frankot szúrtak le ezért a kis látnivalóért.
Miféle művészi esemény volna az, amely akkora érdeklődést tudna kelteni, mint négy csontos ököl?
Mi ez?
Az Index és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében ön minden nap hozzáférhet a száz évvel korábbi napi- és hetilapokhoz. Ha szeretne többet tudni az együttműködésről és érdekli, hol találhat további első világháborús dokumentumokat, olvassa el korábbi cikkünket. Az Arcanum első világháborús oldalát itt találja.
Rovataink a Facebookon