Don-kanyar: 'a magyar hadsereg jó helyen van'

2007.04.16. 09:48
Nemcsak Kádár János tudott üvöltözni a népszabadságosokkal, a Horthy-korban is tartottak eligazításokat a lapok főszerkesztőinek. Egy frissen megjelent dokumentumkötet a cenzúra és a sajtóirányítás legostobább eseteit is bemutatja. Az alapanyagot az MTI egyik korabeli vezetőjének 1942-43-as feljegyzései szolgáltatták. A budapesti könyvfesztiválra időzített kiadványban olvasni lehet arról is, hogy Tiso milyen feltételekkel csatlakoztatta volna Szlovákiát - Hitler terveit megelőzve - Magyarországhoz.

"A magyar hadsereg jó helyen van. A zömnek semmi baja. Az az egyharmadrész, amelyet legutóbb is említettem, ma is harcol, a többit meg nem kell félteni" - ezt Kádár Gyula vezérkari ezredes mondta 1943. február 12-én, egy főszerkesztői értekezleten. Ezeket a titkos megbeszéléseket akkoriban a magyar sajtó eligazítására rendszeresen tartották a hivatalban lévő Kállay-kormány emberei.

A Don-kanyarban, 1943 januárjában a szovjetek felmorzsolták a 2. magyar hadsereget, ám a Kállay-kormány ezt megpróbálta eltitkolni a közvélemény elől. Még egy hónappal az urivi és scsucsjei szovjet áttörés után sem adtak pontos adatokat a hadseregről, amely 200 ezer emberéből körülbelül 120 ezret vesztett ekkor (a halálos áldozatok, a sebesültek és az eltűntek számáról nagyon eltérőek a becslések).

Kádár Gyula: "A románok azonnal elszaladtak"

Igaz, januárban még valamivel közlékenyebbek voltak a kormány emberei. Kádár Gyula egy hasonló értekezleten, 1943. január 20-án még azt mondta: "A Szovjet hatalmas erőkkel támadta meg a Don menti magyar állásokat., és ezeknek a támadásoknak a magyar csapatok egy hétnél tovább nem tudtak ellenállani. A románok azonnal elszaladtak, az olaszok ugyancsak kénytelenek voltak meghátrálni. (...) Hogy mennyi eltűnésünk és megfagyásunk lesz, azt természetesen most még senki meg nem mondhatja. A második magyar hadsereg ütőképessége hosszú időre megbénult. Fegyveres magyar akciókról jó ideig nem lehet szó többé. Hogy a hadsereg megmaradt része mikor és hol csatlakozik egy másik hadseregközponthoz, és mikor lesz ütőképes, azt nem tudjuk."

A Kállay-féle hintapolitika
A Kállay-kabinet a hintapolitikával azt szerette volna elérni, hogy az angolszász hatalmakkal különbékét köthessen, mielőtt a szovjetek elérnék Magyarországot. Ezért próbált a kormány a németekkel együtt a keleti fronton ellenállni, viszont a nyugati hatalmakkal titokban megállapodni. (A nyugattal többek között Habsburg Ottó bevonásával próbáltak egyezkedni, de a németeket erről nem értesítették.) Minthogy azonban az angolszászok végül nem szálltak partra a Balkánon, és az olaszországi beavatkozásuk sem hozott gyors sikert, Magyarország végül a németek oldalán a szovjetek ellen vívott a legvégsőkig elkeseredett, kilátástalan és önpusztító küzdelmet, ekkorra azonban a Kállay-kormány már belebukott a "hintázásba". A németek ugyanis végig tudtak a magyar kormány puhatolózásairól, és 1944-ben megszállták Magyarországot, Kállaynak pedig mennie, menekülnie kellett.

A Kállay-kormány tájékoztatáspolitikáját abból a kiadványból ismerhetjük meg, amelyet "...a háború szolgálatában" címmel jelentetett meg a Napvilág Kiadó. A kötet alcíme: Főszerkesztői értekezletek. 1942. szeptember 22.-1943. augusztus 25.

Haraszthy Elemér jegyzetei

A kiadvány az MTI-ben megtalált, személyes jegyzeteken alapuló iratokból áll. A többség szerzője Haraszthy Elemér, az MTI egyik vezetője, aki rendszeresen részt vett a főszerkesztői eligazításokon, és továbbította az ott elhangzottakat a Magyar Rádió vezetőinek is. (Az MTI és a Magyar Rádió akkoriban ugyanahhoz a magán-sajtóbirodalomhoz tartozott.)

Haraszthy és egy másik MTI-s vezető, Bosin Endre feljegyzéseit Sipos Balázs sajtótörténész egy bevezető tanulmányban részben forráskritika alá veszi, részben pedig az olvasók számára is értelmezhetővé teszi azokat.

Nem volt sajtószabadság

Sipostól azt is megtudhatjuk, hogy a Horthy-rendszerben számos törvény és rendelet korlátozta a sajtószabadságot. A lapokat a kormány nemcsak egyszerűen befolyásolta, cenzúrázta, hanem időnként be is tiltotta, vagy már az alapításukat is megakadályozta. A cenzúra 1942-ben már a napi gyakorlathoz tartozott, a főszerkesztői értekezleteken részben éppen az újságírók cenzúra elleni észrevételeit tárgyalták meg. Vagyis nemcsak a kormány próbálta szuggerálni a saját álláspontját, némileg figyelembe vették azért a szerkesztők panaszait is.

A mostani kötet dokumentumait Joó András rendezte sajtó alá, és látta el kiváló lábjegyzetekkel. Romsics Ignác, a könyvet méltató akadémikus, történészprofesszor is kiemelte Joó munkáját. Ennek kapcsán megjegyezhetjük: helyenként a lábjegyzetek érdekesebbek, mint maguk a közölt iratok.

Tiso 1938-ban Szlovákia csatlakozásáról tárgyalt

Jó példa erre, amikor a dokumentumok szerint az egyik értekezleten Berecz Sándor, a Magyar Tudósító című lap főszerkesztője megemlíti a németek által kreált szlovák bábállam vezetőjéről: "Tisónak elég lett volna a nyitrai püspökség, vagy talán még egy prépostság is, és szállította volna Magyarországnak egész Szlovákiát."

A harmadik közös kiadvány
Az MTI-nél talált dokumentumokat a távirati iroda most is a Napvilág Kiadónak adta át, akárcsak a korábban megjelentetett hasonló iratok esetében. Így közösen publikálták az elmúlt években az MTI 1945-48 közötti történetéről szóló művet, akárcsak az 1943-44-es bizalmi MTI-jelentések összefoglalóját is.

A Haraszthy-féle jegyzetekből nem derül ki, hogy mire is utalhatott Berecz. A kötet szerkesztője, Joó András azonban megadja a megoldást.

1938-ban ugyanis Kánya Kálmán magyar külügyminiszter a budapesti eucharisztikus kongresszuson titkos tárgyalásokat folytatott Tisóval Szlovákiának Magyarországhoz csatlakozásáról. Tiso feltételei ezek voltak: a szlovák közigazgatást egy központi hivatal irányítsa, a szlovák nyelv legyen hivatalos, legyen külön országgyűlésük és költségvetési kvótát kapjanak. (Mindez természetesen még Csehszlovákia feldarabolása előtt történt, amelyet a nyugati hatalmak és Mussolini csak 1938 szeptemberében, Münchenben hagytak jóvá, Hitler kezdeményezésére. Tiso tehát még nem volt az ország vezetője, amikor fölajánlotta Magyarországnak, csak a müncheni egyezmény után került ténylegesen Szlovákia élére.)

Egy élő szemtanú, de nem a Horthy-korszakból

Az MTI jelenlegi első embere, Vince Mátyás a könyvbemutatón elmondta: maga is részt vett korábban főszerkesztői értekezleteken. Ezeket azonban nem a Horthy-, hanem a Kádár-korszakban tartották.

Vince a HVG főszerkesztőjeként ült végig jónéhány ilyen értekezletet, és megállapította, hogy az újságírókkal való bratyizás, a hivatalnokok és az újságírók összekacsintása ugyanúgy kiderül a Kállay-kormány idejéből származó dokumentumokból, mint ahogyan azt ő személyesen is átélte. A sajtóbemutatón elhangzott, hogy a Napvilág Kiadó igyekszik is megszerezni Rényi Péternek, a Kádár-korszak egyik meghatározó újságírójának, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesének feljegyezéseit, amelyek az 1942-43-as dokumentumokhoz hasonlóan mutathatják be a kommunista sajtóirányítás mindennapjait.

Kádár János üvöltözik

Ha már Rényinél tartunk, érdemes egy kis kitérőt tenni a Kádár-korszakba. Rényi neve fogalom volt a Kádár-kori újságírásban, hiszen a rendszer egyik legfontosabb sajtóirányítási posztján volt évtizedeken át, ő volt a Népszabadságnál a legmagasabb rangú újságíró, felette többnyire már a politikus-főszerkesztők álltak (ilyen volt pár napig 1956-ban Fehér Lajos, de a Kádár-rendszer végén például Berecz János is.) 1956 novemberében azonban komoly összetűzésbe került Rényi Kádárral, pedig ekkor már leverte a magyar forradalmat a szovjet hadsereg.


Kádár János, Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára, Léderer Frigyes, az MTI főszerkesztője és Éliás Béla, a külpolitikai szerkesztőség vezetője az MTI szerkesztőségi nagytermében.

A Népszabadság ugyanis meg akart jelentetni egy szerkesztőségi cikket, amelyben Tito mellett állást foglalva, a Szovjetuniót is bíráló megjegyzések voltak. Kádár letiltotta a publikációt. A Népszabadság vezetői ekkor sztrájkot hirdettek, nem jelentették meg az egyébként nyomtatásra készen álló 1956. november 24-i számot, és a párt titkárságához eljuttatott levelükben megállapították, hogy a szerkesztőségi cikk letiltásával a kormány nyíltan beismerte, hogy "nem folytathat önálló politikát".

Huszár Tibor Kádár-életrajza szerint ekkoriban így üvöltözött Fehér Lajos főszerkesztővel és Rényivel Kádár János: "Meg vannak Maguk őrülve! Ha Maguk nem fogják csinálni, akkor majd napszámosokkal íratjuk az újságot!"

A Budapesten tartózkodó szovjet pártvezetők nyomására Fehér Lajost ezután leváltották, Rényi pedig megrovásban részesült. Erről a nol.hu-n is lehet olvasni. A népszabadságosok nem tudták ugyanis, hogy éppen akkor kezdtek akcióba, amikor Kádár és a szovjetek tőrbe csalták Nagy Imrééket, és Romániába szállíttatták őket a budapesti jugoszláv nagykövetségről - írja Huszár Tibor.

Vissza a Kállay-kormányhoz

Érdemes azonban visszatérni a Horthy-korszakhoz és az ezt tárgyaló kiadványhoz. A Kállay-kormány idején Ullein-Reviczky Antal volt a miniszterelnök és a külügyminiszter sajtófőnöke egyaránt, legalábbis 1942-43-ban.

Ullein-Reviczky tartotta a főszerkesztőknek a bizalmas sajtóértekezleteket, és ezeken gyakran tett általános jellegű kinyilatkoztatásokat. Így például egy alkalommal Németországról beszélve azt mondta: "Minden hatalmat a lehetőség szerint úgy kell kiszolgálni, ahogy azt kéri. Áll ez elsősorban baráti hatalmakra." Ullein-Reviczky gyakorlatilag tehát ugyanazt az igényt fogalmazza meg Németországra utalva, mint amit tizenegynéhány év múlva Kádár a Szovjetunió kapcsán a népszabadságosoktól vár el.

Kínos esetek

A Kállay-kormány sajtófőnöke gyakran változtatgatta véleményét. Sipos Balázs a most megjelent dokumentumkötet bevezetőjében is ír erről. Egy újságíró ugyanis azt kérdezte Ullein-Reviczkytől, hogy a magyar cenzúra miért húz ki bizonyos részleteket olyan tudósításokból, amelyek a német telefoncenzúrán már átmentek. Ekkor a sajtófőnök azt mondta, hogy lehetséges olyan eset, amikor egy hír közlése a német érdekeket nem sértené ugyan, de a magyar érdekeket igen.

Ullein-Reviczky Antal időnként kínos helyzetekbe keveredett, amikor sugalmazni próbálta, hogy milyen cikkeket írjanak a lapok. Amikor a finn parlamenti alelnök, Edwin Linkomies látogatását minden újság figyelmen kívül hagyta, Kállayék szerették volna megjelentetni a főbb gondolatokat, amiket a külföldi államférfi Budapesten mondott. Ekkor viszont az összes sajtótermék ugyanazon a napon közölte a másodrangú finn politikus beszédét. Furcsa csak az volt, hogy éppen két héttel azután, hogy Linkomies elutazott Budapestről.

Jobb, ha nem jelennek meg a hírek

Ezek után nem véletlen talán, hogy a cenzúra lényegére szintén Ullein-Reviczky világított rá egy hasonló fejtágításon: "Sokkal kevesebb baj származik abból, hogy valami hír vagy tudósítás nem lát napvilágot, mint fordítva."

Ullein-Reviczky nem volt szűklátókörű ember. Erre Romsics Ignác akadémikus hívta fel a figyelmet a könyv bemutatóján. Szerinte a sajtófőnök távlatilag egészen pontosan látta a nemzetközi helyzetet, és ennek megfelelően próbálta a stratégiai kérdéseket megvilágítani a főszerkesztőknek. Jól látta például az oroszok távlati terveit, és angolszász hatalmak valódi céljait és törekvéseit is helyesen mérte fel.

Észak-Erdély sorsát látta előre Ullein-Reviczky

Romsics fel is idézte Ullein-Reviczky 1942. december 31-i megnyilvánulását, amikor a sajtófőnök arról beszélt, hogy az oroszok nem szeretik a magyarokat, mert a közép-európai nyugtalanság fő fészkének tartják. Az újjárendezéskor ezért Csehszlovákiát és Jugoszláviát akarják kárpótolni magyar területekkel (vagyis a trianoninál is nagyobb területi elcsatolásokat terveztek Moszkvában, legalábbis az Ullein által idézett szovjet lapok szerint).

Ennek kapcsán Ullein-Reviczky kijelentette: "A szovjet lap cikke senkit nem lep meg nálunk, hiszen eddig is tisztában voltunk szándékaikkal. A Szovjet tisztában van azzal, hogy ha úgy alakulnának a dolgok, amint ő szeretné, Csehszlovákia még lelkesebb híve lenne, mint a múltban, Jugoszláviában szintén lelkes pártolókra találna, a nyavalyás Romániától pedig tudja, hogy nincs mit tartania, sőt, erős a gyanúm, hogy a Szovjet hajlandó lenne visszaadni Romániának Észak-Erdélyt, hogy még jobban megcsonkítsa Magyarországot."

Ullein-Reviczkynek az észak-erdélyi jóslata igaznak bizonyult a második világháború után. Más kérdés, hogy Sztálin korábban, 1941-ben már megüzente Horthynak - ez még a kormányzó kevéssé megbízható emlékirataiból is kiderül -, hogy ha kimarad a Szovjetunió elleni agresszióból, akkor megtarthatja Erdélyt. Lakatos Artúr egy tanulmányában arról is ír, hogy a szovjetek 1940-ben arra bíztatták Magyarországot, hogy támadja meg Romániát, és szerezzen vissza tőlük területeket, mert ez kapóra jött volna Moszkvának, hiszen ők Besszarábiát szakították ki Nagy-Románia keleti feléből.

Nincs egyetértés a szövetségesek között

Egy másik jóslata is bevált a sajtófőnöknek, ahogyan erre Romsics rámutatott. Ullein-Reviczky ugyanis azt is mondta 1942 decemberében: "Ne gondolja senki, hogy Oroszországnak itt Közép-Európában valamilyen konstruktív elrendezési szándékai volnának. Célja továbbra is a kommunizmus terjesztésén kívül, hódítás, zsákmányolás és bekebelezés. Az úgynevezett szövetségesek között egyáltalán nem tapasztalható semmiféle egyetértés a jövő elrendezési tervekkel kapcsolatban. Az angolok nem nagy ellenállást tanúsítanak a szovjet tervekkel szemben, az amerikaiak látszólag nagyobbat. Az amerikai folyóiratok egyre gyakrabban foglalkoznak az újjáépítés gondolatával, és az amerikaiak valahogy mindig tudták, hogy Közép-Európában Magyarország mindig bizonyos fix pont. Az amerikaiak lehetőség szerint igyekeznek reálisan számolni és azt nézik, hogy hol kell legkevesebb tőkét befektetni és hol van legtöbb businessre kilátás."

Ma már ilyen persze nem fordulhat elő... Vagy mégis?

Hogy a 2000-es évek második felében miként befolyásolja a kormány a sajtót, nem ennek a cikknek a feladata megvizsgálni. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde érdekes bepillantást enged a mostani kabinet életébe is. Az alábbi, szó szerinti idézet az Indexen is olvasható.

"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.

Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a maga biztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

A Meta továbbra is korlátozza az Index Facebook elérését, így hiába követ minket, híreink nem követik Önt. Facebook-videón mutatjuk, mi lehet ennek az egyik ellenszere, de ha első kézből akar értesülni a legfontosabb hírekről, töltse le az applikációnkat az App Store-ból vagy a Google Playből, illetve kövesse Twitter-csatornánkat!



  • Vennék
  • Bankszámla