Kékre festették a maják emberáldozataikat
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A festék egy élénk, inkább türkizszínű festék volt, amit a közép-amerikai nép mintegy ezer éven át használt edények és szobrok díszítésére, valamint freskók készítésekor. Az anyag összetételét azonban sokáig képtelenek voltak megfejteni a kutatók. Most az illinois-i Wheaton College, valamint a chicagói Field Múzeum antropológusai kiderítették, hogyan készítették a maják a festéket, s az milyen szerepet játszott a közép-amerikai nép szertartásaiban a mexikói Yucatán-félszigeten lévő szent helyen.
"A maja-kék hosszú időn át érdekelte a kutatókat, mind a régészeket, mind a vegyészeket" – hangsúlyozta Gary Feinman, a Field Múzeum antropológiai kurátora, aki részt vett a vizsgálatban. Az érdeklődést az váltotta ki, hogy a festék igen tartós színezéknek bizonyult. Sokkal tartósabb volt, mint az ismert természetes festékek és pigmentek. Ellenállt az időnek, a savnak, az időjárásnak, a biológiai lebomlásnak, ahogy a modern kémiai oldószereknek is. Korábbi kutatások során sikerült azonosítani két alkotóelemét, az indigókivonatot, valamint egy fehér agyagfélét. A kutatók mikroszkopikusan elemezték a múzeumi gyűjtemény egyik agyagedényében talált anyagot. Az időszámításunk után 1400-ból származó edényt, amely tömjén égetésére szolgált, száz évvel ezelőtt találták Chichen Itzában, a maják híres romvárosában. Mint kiderült, a tömjénként égetett gyanta szintén a festék összetevője volt.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szertartás előtt a festék komponenseit lassú tűzön hevítve elegyítették és keverték össze. Gary Feinman szerint ez az emberáldozat része volt a Csak esőisten jóindulatát elnyerni hivatott szertartásoknak, hogy az viszonzásul kellő mennyiségű csapadékot biztosítson a kukorica és más növények termesztéséhez. Feinman szerint a szertartások során a maják a víznyelő mellett készítették el a kék festéket. Ezzel díszítették az istenségnek ajándékba szánt agyagedényeket, amelyeket a víznyelőbe dobtak. Ám ugyanígy festették ki az áldozatként szolgáló embereket, majd szintén a víznyelőbe dobták őket, ahonnan az ásatások során körülbelül 120 csontváz került elő számos egyéb rituális tárggyal egyetemben.
"A férfiak szívét feltehetően kivágták, mielőtt vízbe fojtották volna őket" - vélekedett a kutató. Ismertetése szerint a víznyelő alján 4,3 méteres kék ragacsréteg került elő: ez feltehetően a víz által az áldozatokról és az áldozati tárgyakról lemosott festékből alakult ki. "A maják az indigót, a gyantát és a fehér agyagot orvosi célokra is használták" - mondta Dean Arnold, a Wheaton College és a Field Múzeum antropológusa, aki szintén részt vett a kutatásban. A kutatás eredménye az Antiquity című folyóiratban jelent meg.