Megtalálták a hiányzó egyiptomi piramist
Az elveszett piramis, amelynek csupán az alapjai maradtak fenn, Menkauhor fáraónak készült, aki mindössze nyolc éven át ült Egyiptom trónján. Karl Richard Lepsius 1842-ben említette szakkarai felfedezései között Menkauhor piramisát, az építményt lefejezett piramisnak nevezte, mivel hiányzott a csúcsa. Az azóta eltelt több mint másfél évszázad során a sivatagi homok eltüntette Lepsius felfedezését, és egyetlen archeológusnak sem sikerült eleddig a piramis nyomára bukkanni.
Zahi Havász egyiptomi főrégész és csapata másfél éves munkával távolította el az építményt rejtő 8 méteres homokréteget. Felfedezték a sírkamrát, amelynek bejáratát hatalmas vörös gránitblokkok jelzik. Az archeológusoknak azonban nem sikerült felfedezniük a piramis tulajdonosának kártusát, azt a hosszúkás keretet, amelybe az ókori egyiptomi fáraók és királynék, esetenként a királyi család más tagjai nevét írták. Ennek ellenére a főrégész meg van győződve arról, hogy a piramis Menkauhornak épült.
Mint mondta, a piramis építészeti jellegzetességei, valamint a szürke gránitból készült szarkofág arra utal, hogy a létesítményt az V. dinasztia uralkodása idején, Kr.e. 2465-2325 között emelték. Eszerint mintegy két évszázaddal a gízai nagy piramis Kr.e. 2500-ra datált befejezése után épülhetett.
Az egyiptomi régészek megtalálták azt a szent utat, amely a mumifikációs teremtől a szakkarai Szerapeumig vezetett. Itt helyezték el a hatalmas sírmezőt alkotó földalatti folyosók egyikében a szent bika múmiáját. Az óegyiptomi vallás szent bikája Ozirisz, a termékenységisten élő jelképe. Az Ápisz-bikának éjfeketének kellett lennie, egyetlen világos folttal a szarva között. A szent úton egyébként egyetlen ember haladhatott végig - a főpap. A Szerapeumot August Mariette francia régész fedezte fel 1850-ben.