Visszatérés a Holdra
További Űrkutatás cikkek
Hat alkalommal járt ember a Holdon, aztán azóta mintha senkit nem érdekelne a dolog. Se pénz, se motiváció nincs az Apollo-program megismétlésére vagy túlszárnyalására. Legalábbis 35 évig nem volt, de aztán az amerikai Vision for Space Exploration program meghirdetésekor hirtelen mindenkinek megjött a kedve az új holdraszálláshoz. Kínaiak és amerikaiak versengenek azon, ki ér oda előbb, nyomukban India, az oroszok, a japánok, és az EU közös űrhivatala, az ESA.
Még ebben az évtizedben embert küldünk a Holdra – jelentette ki 1961 májusában Kennedy elnök az amerikai kongresszus előtt, elindítva a szovjet-amerikai űrverseny újabb, és persze rögtön legfontosabbnak kikiáltott fejezetét. Óriási blöff volt: akkor még egy hónap sem telt el az első amerikai űrhajós hazatérése óta, és maga a NASA sem hitt abban, hogy a Hold reális cél ilyen rövid távon. Muszáj volt nagyot mondani, hiszen a szovjetek rendszeresen megverték az amerikaiakat a nagy űrteljesítményekben, a Szputnyiktól Lajka kutyán és Gagarinon át Alekszej Leonov első űrsétájáig. Nyolc évvel és 25 milliárd dollárral később (mai értéken ennek nagyjából a hatszorosa) Neil Armstrong elmondta híres egysorosát, aztán az Apollo-programban még öt alkalommal lépett ember a Hold felszínére, és ezzel úgy tűnt, az emberiség le is tudta a Hold-utazást. Az űrkutatás más irányok felé fordult, és közel fél évszázad kellett, hogy újra bolygóközi utazásokat kezdjenek el tervezgetni a tudósok és a politikusok.
2004 januárjában, nem sokkal a Columbia űrsikló tragédiája után Bush elnök meghirdette az új amerikai űrprogramot, a Vision for Space Explorationt. Ennek egyik központi pontja a nemzetközi űrállomás építésének 2010-es befejezése és az űrsiklóflotta új generációs űrhajókra cserélése mellett az új holdraszállás, aminek a dátumát 2020-ra tűzi ki a terv. Ezzel a bejelentéssel el is indult az új Hold-verseny, ami talán nem olyan kiélezett, mint a hidegháborús első menet volt, viszont többen vesznek részt benne: a NASA után az orosz Roszkozmosz, a japán JAXA, és a kínaiak is bejelentették, hogy embert küldenek a holdra, aztán a versenyhez csatlakozott az európai űrhivatal, az ESA, és az indiaiak is. Ebből fakadóan az elmúlt években a Hold körül akkora a csúcsforgalom, mint a Nagykörúton, amikor valaki nekiáll a belső sávban kereket cserélni: egymást érik a különféle szondák, amelyek tudományos méréseket végeznek, térképeket készítenek, és leszállóhelyeket keresnek a leendő űrhajósoknak.
Asztronauta vagy tajkonauta?
Ha csak a terveket nézzük, az amerikaiak esélyesek a legközelebbi holdraszállásra: 2019-ben indulna elvileg Armstrong utódja. Japán és India egyaránt 2020-ra teszi a nagy dátumot, bár mindkét űrügynökség aránylag tapasztalatlan, így az évszámot inkább vágyálomként, mint reális tervként értékeli a tudományos közvélemény. A kínaiak jelenleg a 2022-es holdraszállásban gondolkodnak, az európai Aurora program 2024-re, az oroszok pedig 2025-re tervezik a holdraszállást. Az amerikai tervekre azonban árnyat vetnek a NASA egyre sűrűbb költségvetés-csökkentései (az Obama-korány épp most vizsgálja felül Bushék programjait), és az, hogy 2010 és 2015 között nem lesz semmilyen űrhajójuk. Kínánál éppen ellentétes a helyzet: hatalmas pénzeket lapátolnak az űrkutatásba, és az ország vezetőinek feltett szándéka az olimpia után ezzel demonstrálni, hogy minden szempontból a világ egyik vezető hatalmaként kell tekinteni rá. A NASA vezetői már jó ideje a kínai fölénnyel riogatva próbálnak plusz támogatást kicsikarni az űrprogramjuknak a kormánytól. A többi űrhivatalnál vagy a tapasztalat, vagy a támogatás hiányzik ahhoz, hogy beleszólhassanak a kínai-amerikai versengésbe.
Ha egyszer újra felmegyünk, most már ott is maradunk – legalábbis a tervek most az Apollo-programmal ellentétben túlmutatnak azon, hogy megmutassuk, képesek vagyunk eljutni a Holdig. A Hold-utazás egyrészt tanulóút lehet a 2030-as évekre tervezett Mars-expedíciókhoz, másrészt az első lépése lehet a Holdon levő állandó bázis felépítésének. A NASA-nál már régóta folynak a kísérletek a holdihoz hasonló, szimulált környezetben a növények termesztésével, sőt, terraformálásról, a Hold és a Mars lakhatóvá tételéről is álmodoznak a tudósok. Baktériumok, zuzmók, aztán a második körben fenyőerdők termelnék az oxigént, és mesterségesen generált üvegházhatással állítanák be a felszíni hőmérsékletet az ember számára elviselhetőre. Ezek már százéves távlatban gondolkodó tervek.
Hold-turisták kerestetnek
A nemzeti űrhivatalok, és a nagy nemzetközi projektek mellett magáncégek is egyre többet foglalkoznak űrkutatással, így a Holddal is. A SpaceX nevű cégnek néhány napja sikerült műholdat állítania Föld körüli pályára, amivel ugyan 50 éves hátrányban vannak az amerikaiak és az oroszok (és 30-40 éves lemaradásban a feltörekvű űrhatalmak, mint Kína vagy India) mögött, viszont mindezt a semmiből indulva pár év alatt érték el, úgy, hogy a világon mindössze tíz ország van, ami még képes erre.
A következő lépés a Google Lunar X Prize nevű versenye, ahol 30 millió dollár a tét; ezt az kapja meg, aki először juttat fel egy automata járművet a Holdra, ami legalább 500 métert képes mozogni, és fényképeket hazaküldeni a Földre. A Google 2012 és 2014 közé várja az első sikeres próbálkozót – és ha ez megvan, a magáncégeknek is az ember Holdra juttatása lesz a következő cél.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
