Ron Garan
Fotó: Sergei Ilnitsky
Közösségi interjúra vállalkozott a Reddit hírgyűjtő oldalon Ron Garan amerikai asztronauta, miután visszatért a Földre a Nemzetközi űrállomáson töltött öt és fél hónap után. Az oldal hagyományainak megfelelően az interjúban bárki bármit kérdezhetett, Garan pedig órákon át válaszolt a rá záporozó, szó szerint ezernyi kérdésre. A hivatalos, sajtóreferensek és PR-osok által ellenőrzött és szűrt interjúkkal ellentétben itt jóval oldottabb, személyesebb volt a légkör, és az asztronauta meglepő nyíltsággal beszélt az űrhajósok mindennapi életéről.
A legtöbbször előkerülő kérdés természetesen az volt, amire mindenki kíváncsi, de még sosem válaszolt rá egyetlen űrhajós sem hivatalosan: hogyan viselik a hónapokig tartó szexhiányt az űrállomáson? Garan többször tréfával ütötte el a kérdést, aztán végül kibökte: az ISS elég nagy, és az űrhajósok egyedül tudnak maradni egy kis időre, ha arra van szükségük. Kiderült az is, hogy az ISS lakói a súlytalanságban lebegve alszanak, és Garan rendszeresen fejjel lefelé ébredt fel reggel. Az ilyen alváshoz kell némi idő hozzászokni, de az asztronauta saját bevallása szerint két hét után már úgy aludt súlytalanul, mint a bunda.
Az űrkaják közül a lasagna a nagy kedvenc, és minden űrhajós nagyon élvezi, hogy végre nem kell eleget tenni a gyerekkorban megtanult „ne játssz az étellel” figyelmeztetésnek, remekül szórakoznak a súlytalanságban lebegő reggeli elfogyasztása közben. Nincs viszont zuhanyzó az ISS-en, a tisztálkodást nedves szivacsokkal végzik. És a témánál maradva: az űrvécé a vizeletet egy csövön át az újrahasznosító rendszerbe vezeti és tiszta vizet állít elő belőle (Garan kommentárja: valójában minden nap ugyanazt a kávét isszuk), a szilárd végterméket pedig egy légkifújó szelep lebegteti el az űrhajós testétől az újrahasznosítóig. Az a kérdés viszont már Garannak is sok volt, hogy extra büdös-e a szellentés a súlytalanságban, és egy no comment-tel pattintotta le a kérdezőt.
Garan elárulta, hogy az űrben egyáltalán nincs olyan nagy csend, mint az ember elképzelné – pontosabban azt a bizonyos csendet az űrhajósok nem érzékelik űrséta közben, olyan zajosak a szkafanderbe épített ventilátorok. Az űrhajósok nincsenek annyira elszigetelve a Földtől, mint gondolnánk: az ISS-en ip-telefon működik, amin keresztül gyakorlatilag bárkit bármikor fel lehet hívni a Földön. Hetente egyszer pedig videokonferenciát tartanak, és az űrhajósok úgy beszélhetnek a családjukkal, mintha lenn a Földön Skype-olnának webkamerával. Az asztronauták szórakoztatásáról rengeteg előre rögzített film és tévésorozat gondoskodik (élőben viszont egy csatornát sem tudnak fogni, annak ellenére, hogy aránylag közel vannak az azokat sugárzó műholdakhoz), de erre csak ritkán jut idejük. Garan inkább a Föld fényképezésével foglalkozott a szabadidejében.
Az űrhajósok napi kötelező programjában két órányi edzés szerepel, így érik el, hogy a súlytalansággal együtt járó izomsorvadást, és a kalciumveszteség miatt meggyengülő csontokat elkerüljék. Egyelőre viszont nincs megoldás az űrbeli körülmények között megváltozó látással, amit a súlytalanság szemre gyakorolt hatása okoz. Az immunrendszer a közhiedelemmel ellentétben nem gyengül le az űrben, viszont a baktériumok virulensebbek lesznek – ezt az utóbbi fél évben például szalmonella elleni vakcina kifejlesztését célzó kísérletekben használták ki.
Vacsora a Nemzetközi Űrállomáson 2001-ben.
Fotó: Nasa Photo
A Föld látványa mellett Garan számára a legnagyobb élmény az odaút volt a Szojuz űrhajóval: az asztronauta elképesztő gyorsulási élményről számolt be, az út szinte olyan volt, mintha a hátára szerelt rakétával repülne. A visszaút viszont nagyon rázós, Garan úgy írja le, mintha egy hordóba zárnák az embert, azt felgyújtanák, aztán ledobnák a Niagara-vízesésen. A szex mellett mindenkit érdeklő másik kérdésre (látott-e földönkívülieket) Garan megint csak komolytalanul válaszolt, azt mondta, nem látta őket, de ez minden bizonnyal azért van, mert nagyon kicsik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
