Rávillantottak a Nemzetközi Űrállomásra
A hónapokkal előre kiszámolható keringési pálya miatt nem tűnik nehéz feladatnak az, hogy a Földön elhelyezett fényforrásokkal villogva eltalálják a Nemzetközi Űrállomást, azonban egészen csütörtökig ez senkinek sem sikerült.
Az átlagosan 380 kilométeres magasságban, a Földhöz képest nagyjából 27 ezer kilométer/órás sebességgel száguldó, focipályányi kiterjedésű űreszközre ezúttal egy San Antonió-i és egy austini amatőrcsillagász-csoport villogott rá. A fehasznált eszközök igazi nehézfegyverek: két, egyenként 800 millió lumen fényerejű reflektort, illetve egy 1 watt teljesítményű kéklézert irányítottak az ISS-re, ahol a korábbi levelezésnek megfelelően Don Pettit fedélzeti mérnök figyelte a hatást.
A sikerről csak hetekkel a március 4-i kísérlet után bizonyosodhattak meg a villogók, eddig tartott ugyanis, amíg az űrállomáson készített képek eljutottak hozzájuk. A felvételeken jól látszik, hogy a San Antonióhoz közeli Lozano Csillagvizsgáló mellől fellőtt sugarak szinte a teljes áthaladás alatt eltalálták az ISS-t. A legénység 1400 kilométeres távolságból vette észre a reflektorok fényét, és hat percen keresztül folyamatosan látták azt.
Don Pettit „Levelek a Földre" című, az űrállomáson szerkesztett blogjában már korábban is foglalkozott a kísérlet nehézségeivel. Bejegyzésében megemlítette, hogy nemcsak a az áthaladás pontos kiszámolása és a sötét égbolt fontos, de azt is érdemes tudni, hogy ekkora távolságból a Földön még majdnem párhuzamos sugarakból álló lézernyaláb átmérője akár az egy kilométert is elérheti.
A sikeres villantás az űrállomásról nézve (Forrás: epod.usra.edu)
Ráadásul minden hiába, ha az űrállomás legénysége nem tud a dologról – ezúttal azonban már hetekkel a kísérlet előtt felvették velük a kapcsolatot. Ahogy a kísérletről készült videón is hallható, az amatőr csillagászok folyamatosan figyelték, nehogy repülő tévedjen a sugarak útjába.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
