A marsi meteroitokból származó szén valószínűleg megszilárdult magma, nem pedig földönkívüli mikrobák maradéka – ez egyszerre jó és rossz hír is az asztrobiológusoknak. Az 1996-ban felfedezett, ALH-84001 meteoritból származó karbonátstruktúrákat – amelyek 13 ezer évvel ezelőtt utaztak a Marsról a Földre –, egész eddig bizonyítéknak vélték arra, hogy korábban élet volt a Marson. A karbonátszerkezeteken és szén makromolekulákon elvégzett későbbi vizsgálatok kétségbe vonják ezeket a következtetéseket.
Andrew Steele és kollégiái a Carnegie Institution of Washingtonból megvizsgáltak mintákat 11 marsi meteroitból, köztük a híres ALH-84001-ből. A korábbi tanulmányok porlasztott mintákat használtak a szikla vegyi összetételének elemzésére. Emiatt nem tudták pontosan megmondani, hogy a meteroitban található szén pontosan hol volt. Steele és kollégái Raman-spektroszkópiát használtak: lézerrel megvilágították a mintát, a visszaverődő fényből lehet következtetni a szerkezetre és a kémiai összetételre. A műszer 360 nanométeres pontossággal működik.
A kutatók vizsgálata szerint a szénrögök olyan kristályszerkezetben helyezkedtek el, amely csak akkor keletkezhetett, amikor a szikla lehűlt a magmából. Ez a szerkezet pedig kizárja annak lehetőségét, hogy ősi életből származnának.
És mégis élünk
Paradoxon, de ez az eredmény javítja az esélyeket arra, hogy életet találjunk a marsi kövekben. A makromolekuláris szerkezetben talált szén eredetileg kémiailag redukált, ami azt jelenti, hogy extr elektronokat tartalmaz és gyors reakcióra képes. Az ilyen reaktív szenek csatlakozhattak más anyagokhoz, hogy komplex molekulákat hozzanak létre, akár életet is.
„A szerves szén jelenléte a Mars felszínén potenciális tápanyagforrás a feltételezett életnek. Talán a prebiotikus élet olyan egyszerű volt, mint a kihűlt marsi láva” – mondta el Francis McCubbin tanulmány társszerzője a New Scientistsnek. A kutatócsoport szerint a mostani eredmény viszonyítási alapot nyújthat a hamarosan a Marsra érkező Curiosity vizsgálataihoz.